Énekek éneke

6 „Hová ment kedvesed,

ó, lányok legszebbje?

 2 „Kedvesem lement a kertjébe,

a fűszerek ágyásaihoz,

hogy pásztorkodjon a kertek között,

és liliomot szedjen+.

 3 Én a kedvesemé,

kedvesem az enyém.+

 4 „Szép vagy, szerelmem+, mint Tirca*+,

gyönyörű, mint Jeruzsálem,+

és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+!

 5 Fordítsd el rólam szemeidet+,

mert rabul ejtenek.

Hajad, mint a kecskenyáj,

mely Gileád lejtőiről ereszkedik alá.+

 6 Fogaid, mint a juhok nyája,

melyek a fürdésből jöttek fel.

Mind ikreket ellenek,

egy sem vesztette még el kicsinyeit.

 7 Mint a gránátalmagerezd,

olyan az arcod* fátylad mögött.

 8 Lehet hatvan királyné,

nyolcvan másodfeleség,

lány meg számtalan,+

 9 de csak egy van, aki a galambom+, és akiben nincsen hiba.

Egyetlene az anyjának,

kedvence* a szülőanyjának.

Látják a lányok, és boldognak mondják,

királynék meg másodfeleségek is, és dicsérik őt:

10 »Kicsoda ez a lány, aki úgy ragyog*, mint a hajnal,

szép, mint a telihold,

tiszta, mint a napfény,

és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+?«”

11 „Lementem a diófás kertbe+,

hogy lássam a völgy új hajtásait,

hogy lássam, vajon kihajtott-e* a szőlő,

kivirágoztak-e a gránátalmafák.

12 Észre sem vettem,

és vágyam*

készséges* népem szekeréhez vitt engem.”

Gyere vissza, gyere vissza,

hogy nézhessünk téged!”