mert féltek: A legrégebbi kéziratok, melyek elérhetőek Márk evangéliumának utolsó részéről, a 8. versben található szavakkal zárulnak. Némelyek azt állítják, hogy ez túl váratlan befejezés, ezért eredetileg nem így végződött ez a könyv. Ám ha figyelembe vesszük Márk tömör írói stílusát, akkor ez a kijelentés nem feltétlenül állja meg a helyét. Ezenkívül a IV. században élt tudósok, Jeromos és Euszebiosz is megemlítették, hogy a hiteles beszámoló ezekkel a szavakkal zárul: „mert féltek”.
Számos görög kézirat és más nyelvű fordítás a 8. vers után még tartalmaz egy hosszú vagy egy rövid befejezést. A hosszú befejezés (12 vers) megtalálható a Codex Alexandrinusban, Efrém újraírt kódexében és a Codex Bezae Cantabrigiensisben, melyek mind az i. sz. V. századból származnak. Továbbá benne van még a latin Vulgatában, a Cureton-féle szír fordításban és a szír Pesittában. De nem szerepel két korábbi, a IV. századból származó görög kéziratban, a Codex Sinaiticusban és a Codex Vaticanusban. Szintén nem található meg a IV. vagy V. századi Codex Sinaiticus Syriacusban, illetve Márk evangéliumának legrégebbi szaidi kopt kéziratában sem, mely az V. századból maradt fenn. Ezenkívül a legősibb örmény és grúz kéziratokban is a 8. verssel ér véget Márk evangéliuma.
Vannak későbbi görög kéziratok és más nyelvű fordítások, amelyekben a rövid befejezés található meg (csupán néhány mondat). Az i. sz. VIII. századból való Codex Regius mindkét befejezést tartalmazza, és a rövid befejezés szerepel elsőként. Mindkét befejezés előtt közöl egy magyarázatot, mely szerint ezek a részek elfogadottak bizonyos körökben, mindamellett ezek egyikét sem ismeri el hitelesnek.
RÖVID BEFEJEZÉS
A Márk 16:8 utáni rövid befejezés nem része az ihletett Írásoknak. Így szól:
A Péter körül levőknek azonban elmondták röviden mindazt, amire parancsot kaptak. Maga Jézus ezek után még kiküldte őket kelettől nyugatig az örök megmentés szent és romolhatatlan kihirdetésére.
HOSSZÚ BEFEJEZÉS
A Márk 16:8 utáni hosszú befejezés nem része az ihletett Írásoknak. Így szól:
9 Miután a hét első napján korán feltámadt, először Mária Magdalénának jelent meg, akiből hét démont űzött ki. 10 Ez elment, és beszámolt azoknak, akik Jézussal voltak, mert keseregtek és sírtak. 11 De amikor azok meghallották, hogy életre kelt, és hogy Mária látta őt, nem hitték el. 12 Ezek után pedig közülük kettőnek jelent meg egy másik formában útközben, amikor vidékre mentek. 13 Ezek visszamentek, és beszámoltak a többieknek. Nekik sem hittek. 14 Később azonban magának a tizenegynek jelent meg, amint az asztalnál feküdtek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, mert nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt a halottak közül. 15 Majd ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világba, és prédikáljátok a jó hírt az egész teremtésnek! 16 Aki hisz, és meg van keresztelve, megmentésben fog részesülni, de aki nem hisz, azt elítélik. 17 Továbbá, akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: A nevemet használva démonokat fognak kiűzni, nyelveken szólnak majd, 18 és kezükkel kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, semmi kárt sem tesz bennük. Kezüket betegekre teszik, és azok rendbe jönnek.”
19 Az Úr Jézus pedig, miután szólt hozzájuk, felvitetett az égbe, és leült az Isten jobbjához. 20 Ők tehát elmentek, és mindenütt prédikáltak, s eközben az Úr együtt munkálkodott velük, és támogatta az üzenetet a kísérő jelek által.