1Mózes

44 Később megparancsolta a férfinak, akit a háza fölé rendelt: „Töltsd meg ezeknek a férfiaknak a zsákjait annyi élelemmel, amennyit csak elbírnak, és tedd vissza mindegyik pénzét a zsákja szájába.+ 2 Tedd a serlegemet, az ezüstserleget, a legfiatalabb zsákjának a szájába a gabona árával együtt.” Ő pedig úgy tett, ahogy József mondta neki.

3 Reggel, amikor megvirradt, útnak indították a férfiakat a szamaraikkal együtt. 4 Még nem jutottak messzire a várostól, amikor József ezt mondta a háza fölé rendelt férfinak: „Indulj, menj utánuk! Amikor utoléred őket, mondd ezt nekik: »Miért fizettetek rosszal a jóért? 5 Miért vittétek el a serleget, amelyből az uram iszik, és amelynek a segítségével pontosan megmondja a jövőt? Gonoszul cselekedtetek.«”

6 A férfi utolérte őket, és elmondta nekik mindezeket. 7 De ők így feleltek neki: „Miért mond nekünk ilyeneket a mi urunk? Elképzelhetetlen, hogy a szolgáid ilyesmit tegyenek. 8 Hiszen mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk.+ Miért lopnánk hát ezüstöt vagy aranyat az urad házából? 9 Haljon meg rabszolgáid közül az, akinél megtalálják, mi pedig urunk rabszolgái leszünk!” 10 Erre ő ezt mondta: „Legyen úgy, ahogy mondtátok. Akinél megtalálom, az a rabszolgám lesz, a többiek viszont ártatlanok.” 11 Gyorsan le is rakták mindannyian a zsákjukat a földre, és kinyitották. 12 A férfi pedig alaposan átkutatta a zsákokat. A legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbnál fejezte be. Végül megtalálta a serleget Benjámin zsákjában.+

13 Ekkor megszaggatták a ruhájukat, mindannyian visszatették a csomagjaikat a szamarakra, és visszamentek a városba. 14 Amikor Júda+ és a testvérei bementek József házába, ő még mindig ott volt. Földre borultak előtte.+ 15 József ezt kérdezte tőlük: „Mit műveltetek? Nem tudtátok, hogy a magamfajta ember pontosan meg tudja mondani a jövőt?”+ 16 Júda erre így felelt: „Uram, mit is mondhatnánk? Hogyan bizonyíthatnánk be, hogy igazságosak vagyunk? Az igaz Isten rájött rabszolgáid vétkére.+ Most a rabszolgái leszünk az én uramnak, mi is, és az is, akinél a serleget találták!” 17 De ő ezt mondta: „Elképzelhetetlen, hogy ilyesmit tegyek! Az az ember lesz a rabszolgám, akinél megtalálták a serleget.+ A többiek azonban menjenek békével az apjukhoz.”

18 Júda ekkor közelebb lépett hozzá, és ezt mondta: „Könyörgök, uram, hadd szóljak, és ne légy dühös a te rabszolgádra, mert olyan vagy te, mint a fáraó.+ 19 Az én uram korábban megkérdezte a rabszolgáitól: »Van apátok vagy testvéretek?« 20 Erre mi ezt feleltük az én uramnak: »Van egy idős apánk, és van egy gyermeke, aki időskorára született, ő a legkisebb.+ Ám a bátyja halott,+ ezért csak ez a fiú maradt az anyjától,+ és az apja szereti őt.« 21 Ezután ezt mondtad a rabszolgáidnak: »Hozzátok el, hadd lássam!«+ 22 De mi ezt mondtuk az én uramnak: »A fiú nem hagyhatja el az apját. Ha elhagyja, az apja meg fog halni.«+ 23 Akkor ezt mondtad a rabszolgáidnak: »Szemem elé ne kerüljetek többé, ha nem jön veletek a legkisebb öcsétek!«+

24 Mi pedig felmentünk a te rabszolgádhoz, az apánkhoz, és elmondtuk neki, amit az én uram mondott. 25 Később apánk ezt mondta: »Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk némi élelmet.«+ 26 Mi azonban ezt mondtuk: »Nem mehetünk le. De ha a legkisebb öcsénk velünk jön, akkor lemegyünk, ugyanis nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha nincs velünk a legkisebb öcsénk.«+ 27 Ekkor a te rabszolgád, az én apám ezt mondta nekünk: »Jól tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem.+ 28 Az egyiküket elveszítettem, és ezt mondtam: ’Biztosan széttépte egy vadállat!’+, hisz azóta sem láttam őt. 29 Ha őt is elviszitek tőlem, és halálos baleset éri, akkor a csapásokkal ősz fejemet a sírba*+ juttatjátok.+«

30 A te rabszolgád, az én apám jobban szereti a fiút, mint a saját életét*, és ha a fiú nélkül térek vissza hozzá, 31 és látja, hogy a fiú nincs ott, bele fog halni. Akkor valóban a sírba* juttatjuk apánk ősz fejét, belehal a bánatba. 32 A te rabszolgád kezességet vállalt a fiúért, és ezt mondta az apjának: »Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor hordozzam örökké a bűnömet.«+ 33 Most tehát, kérlek, hadd maradjak itt inkább én a fiú helyett, hogy az én uram rabszolgája legyek, és a fiú hadd menjen vissza a testvéreivel! 34 Hogyan is térhetnék vissza az apámhoz a fiú nélkül?! Nem tudnám elviselni, ha látnám, hogy szerencsétlenség éri az apámat!”