Lukács evangéliuma

1 Miután már sokan vállalkoztak arra, hogy ismertetést állítanak össze azokról a tényekről,+ amelyeknek teljes hitelük van közöttünk 2 úgy, ahogy ezeket átadták nekünk azok, akik kezdettől+ fogva szemtanúkká+ és az üzenet+ szolgáivá lettek, 3 én is eltökéltem — mivel mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve —, hogy leírom neked őket logikus sorrendben+, igen nagyra becsült+ Teofilusz+, 4 hogy pontosan megtudd, mennyire bizonyosak azok a dolgok, amelyeket szóban tanítottak+ neked.

5 Történt pedig, hogy Heródesnek+, Júdea királyának napjaiban volt egy Zakariás nevű pap az Abija+ osztályából, és volt neki egy Áron leányai közül való felesége,+ akit Erzsébetnek hívtak. 6 Mindketten igazságosak+ voltak az Isten előtt, mert feddhetetlenül+ jártak Jehova minden parancsolatával+ és törvényes követelményével+ összhangban.+ 7 Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt,+ és mind a ketten igen előrehaladott korúak voltak.

8 Egyszer, amikor papi teendőket látott el osztályának+ beosztásában az Isten előtt, 9 a papi tisztség ünnepélyes gyakorlata szerint rá került a sor, hogy belépve Jehova szentélyébe, füstölőszert ajánljon fel;+ 10 az egész néptömeg pedig kívül imádkozott a füstölőszer felajánlásának órájában.+ 11 Ekkor megjelent neki Jehova angyala, a füstölőoltár jobb oldalánál állva.+ 12 Zakariás pedig ennek láttán nyugtalanná vált, és félelem fogta el.+ 13 Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált,+ és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, és a János nevet fogod adni neki.+ 14 És örömben lesz részed, nagyon fogsz örvendeni, és sokan örvendeznek+ majd a születésének; 15 mert nagy lesz ő Jehova előtt.+ Bort és részegítő italt pedig egyáltalán nem szabad innia,+ és telve lesz szent szellemmel már az anyja méhétől fogva;+ 16 és Izrael fiai közül sokakat visszafordít Jehovához,+ az Istenükhöz. 17 Azonkívül őelőtte fog járni Illés+ szellemével és erejével, hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez,+ és az engedetleneket az igazságosak gyakorlati bölcsességéhez, hogy felkészített népet készítsen elő Jehovának.”+

18 Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetnék biztos ebben? Hiszen idős vagyok,+ és a feleségem is igen előrehaladott korú.” 19 Az angyal így felelt neki: „Én Gábriel+ vagyok, aki ott állok az Isten előtt, és azért küldtek el, hogy beszéljek veled,+ és hirdessem neked ezeknek a dolgoknak a jó hírét. 20 De íme, megnémulsz+, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amelyen ezek meglesznek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek beteljesednek a maguk meghatározott idejében.” 21 A nép eközben egyre csak várta Zakariást,+ és csodálkozni kezdett, hogy a szentélyben késlekedik. 22 Ám amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és felfogták, hogy természetfölötti+ látomást látott az imént a szentélyben; ő pedig jeleket mutogatott nekik, de néma maradt. 23 Amikor aztán leteltek nyilvános szolgálatának napjai,+ hazament.

24 Ezek után a napok után pedig a felesége, Erzsébet teherbe esett+; és öt hónapig visszavonultan élt, és ezt mondta: 25 „Így tett velem Jehova ezekben a napokban, amikor felém fordította figyelmét, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.”+

26 Amikor ő a hatodik hónapban volt, Gábriel+ angyal elküldetett az Istentől egy Názáret nevű galileai városba 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából való, József nevű férfi jegyese volt; a szüzet+ pedig Máriának+ hívták. 28 És az angyal, amikor bement eléje, így szólt: „Légy üdvözölve,+ te nagy kegyben részesített asszony,+ Jehova veled van.”+ 29 Ő azonban rendkívül összezavarodott erre a beszédre, és tanakodni kezdett magában, hogy miféle üdvözlés lehet ez. 30 Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet+ találtál az Isten előtt; 31 és íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz,+ és a Jézus nevet fogod adni neki.+ 32 Ez nagy lesz,+ és a Legfelségesebb Fiának+ fogják hívni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,+ 33 és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége.”+

34 Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival?”+ 35 Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem+ száll reád, és a Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. Ezért is lesz, hogy a születendőt szentnek+ fogják hívni, Isten Fiának+. 36 És íme, Erzsébet, a rokonod, maga is fiút fogant öregkorában, és a hatodik hónapja ez annak, akit meddő+ asszonynak mondanak; 37 mert az Istennél e g y kijelentés sem lesz lehetetlenség.”+ 38 Mária erre ezt mondta: „Íme! Jehova rabszolgalánya+! Történjék velem a kijelentésed szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal.

39 Felkerekedett Mária ezekben a napokban, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába, 40 és amikor belépett Zakariás otthonába, üdvözölte Erzsébetet. 41 Nos, amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat megmozdult a méhében; Erzsébet pedig betelt szent szellemmel, 42 és hangos szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!+ 43 Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram+ anyja jön énhozzám? 44 Mert íme, ahogy üdvözlésed hangja elérte fülemet, a nagy örömtől+ megmozdult a magzat méhemben. 45 Boldog is az az asszony, aki hitt,+ mert teljesen végbemennek majd, amik Jehovától mondattak neki.”+

46 Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem Jehovát,+ 47 és nem tudja megállni a szellemem, hogy ne örüljön felettébb+ az Istennek, az én Megmentőmnek+, 48 mert rátekintett rabszolgalányának alacsony sorára.+ Mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,+ 49 mert nagy dolgokat tett értem a Hatalmas, és szent az ő neve,+ 50 és irgalmassága nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik félik őt.+ 51 Hatalmasan cselekedett karjával,+ mindenfelé szétszórta azokat, akik gőgösek szívük szándékában.+ 52 Hatalmasokat taszított le trónjukról,+ és alacsony sorúakat magasztalt fel;+ 53 éhezőket elégített meg jó dolgokkal,+ és vagyonosokat küldött el üres kézzel.+ 54 Segítségére sietett Izraelnek, a szolgájának,+ hogy megemlékezzen az irgalmasságról,+ 55 mint ahogy megmondta ősatyáinknak, Ábrahámnak és az ő magvának, örökre.”+ 56 Mária ezután vele maradt mintegy három hónapig, majd visszatért a maga otthonába.

57 Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és egy fiút szült. 58 A szomszédok és a rokonai hallották, hogy Jehova nagy irgalmasságot tanúsított iránta,+ és örvendezni+ kezdtek vele. 59 A nyolcadik napon pedig eljöttek körülmetélni a kisgyermeket,+ és az apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 De az anyja válaszolt, és ezt mondta: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják nevezni.” 61 Erre ezt mondták neki: „A rokonaid között senki sincs, akit ezen a néven neveznének.” 62 Aztán kérdezgetni kezdték az apját jelekkel, hogy mit akar, hogyan nevezzék. 63 Az pedig kért egy táblát, és ezt írta: „János+ a neve.” Erre mindnyájan elálmélkodtak. 64 Neki pedig rögtön megnyílt a szája,+ és megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Félelem fogta el mindazokat, akik a szomszédságukban laktak; és Júdea egész hegyvidékén beszélni kezdték mindezt, 66 és aki csak hallotta, megjegyezte szívében,+ és ezt mondta: „Mégis, mi lesz ebből a kisgyermekből?” Mert bizony Jehova keze vele volt.+

67 És az apja, Zakariás betelt szent szellemmel+, és így prófétált+: 68 „Áldott legyen Jehova, Izrael Istene,+ mert a népe+ felé fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki.+ 69 És megmentés szarvát+ támasztotta nekünk az ő szolgájának, Dávidnak házában, 70 mint ahogy szent prófétáinak szája által régtől fogva+ beszélt 71 egy ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből való megmentésről;+ 72 hogy irgalmasságot cselekedjen ősatyáinkért, és megemlékezzen szent szövetségéről,+ 73 az esküről, amellyel Ábrahámnak, a mi ősatyánknak esküdött,+ 74 hogy miután megszabadultunk ellenségeink kezéből,+ megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki+ 75 lojalitással és igazságossággal őelőtte minden napunkon.+ 76 Ami pedig téged illet, kisgyermek, a Legfelségesebb prófétájának fognak hívni, mert Jehova előtt fogsz járni, hogy előkészítsd útjait,+ 77 hogy ismeretet adj a népének a megmentésről, amely bűneinek megbocsátása által van,+ 78 Istenünk gyengéd könyörületéből. Ezzel a könyörülettel virradat+ látogat meg bennünket a magasságból,+ 79 hogy világosságot adjon azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek,+ hogy eredményesen irányítsa lábunkat a béke útjára.”

80 A kisgyermek pedig tovább növekedett,+ és erősödött szellemben, és a pusztában maradt addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek.

2 Azokban a napokban pedig rendelet+ jött ki Augusztusz császártól, hogy az egész lakott földet írják össze 2 (ez az első összeírás akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója); 3 és mindenki ment, hogy bejegyezzék,+ ki-ki a maga városába. 4 Természetesen József is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek+ hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja,+ 5 hogy bejegyezzék őt Máriával+, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül,+ s aki ekkor várandós volt.+ 6 Amíg ott voltak, leteltek a napok, hogy szüljön. 7 És megszülte a fiát, az elsőszülöttet,+ bepólyálta, és egy jászolba fektette,+ mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.

8 Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett. 9 Hirtelen ott állt mellettük Jehova angyala+, és Jehova dicsősége+ körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem szállt rájuk. 10 Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert íme, nagy öröm jó hírét hirdetem nektek, amely az egész népnek öröme lesz,+ 11 mert Dávid városában+ Megmentő született ma nektek,+ aki Krisztus, az Úr.+ 12 És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.” 13 És egyszerre csak egy sokaság termett ott az angyallal az égi seregből+, és dicsérték az Istent,+ ezt mondva: 14 „Dicsőség fenn a magasságokban+ Istennek, és béke+ a földön a jóakarat emberei között!”+

15 Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így kezdtek szólni egymáshoz: „Menjünk csak el egészen Betlehemig, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.”+ 16 Mentek is sietve, és megtalálták Máriát, és Józsefet is, meg a jászolban fekvő csecsemőt. 17 Amikor meglátták, ismertették a beszédet, amelyet e kisgyermek felől mondtak nekik. 18 És mindnyájan, akik hallották, elálmélkodtak azon, amit a pásztorok mondtak nekik, 19 Mária pedig megőrizte mindezeket a beszédeket, és következtetéseket vont le szívében.+ 20 A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták ezeket nekik.

21 Mikor aztán nyolc nap letelt,+ és körül kellett őt metélni+, elnevezték Jézusnak+, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt a méhben megfogant.+

22 Amikor pedig leteltek a tisztulásuk+ napjai Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának, 23 ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímneműt, amely megnyitja anyja méhét, Jehova számára szentnek kell nevezni”,+ 24 és hogy áldozatot ajánljanak fel aszerint, ami megmondatott Jehova törvényében: „Egy pár gerlét vagy két fiatal galambot.”+

25 És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát+, és szent szellem nyugodott rajta. 26 Azonkívül isteni kinyilatkoztatást kapott a szent szellem által, hogy addig nem lát halált, míg meg nem látja Jehova Krisztusát+. 27 Nos hát, a szellem+ hatalma alatt a templomba ment; és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,+ 28 ő a karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 „Most pedig, legfőbb Úr, elbocsátod rabszolgádat békében+ a kijelentésed szerint; 30 mert látták szemeim megmentő eszközödet,+ 31 amelyet elkészítettél minden nép előtt,+ 32 aki világosság+ a nemzeteket borító lepel+ eltávolítására,+ és népednek, Izraelnek dicsősége.” 33 Az apja és az anyja pedig egyre csak csodálkoztak a róla mondottakon. 34 Simeon meg is áldotta őket, de az anyjának, Máriának ezt mondta: „Íme! Ő sokak elesésére+ és talpraállására vettetett Izraelben,+ és jelül, amelynek ellene fognak mondani+ 35 (igen, hosszú kard fogja átjárni a te lelkedet+), hogy sok szív okoskodása lelepleződjék.”+

36 Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel leánya (ez az asszony igen előrehaladott korú volt, és hét évig élt férjével a szüzességétől fogva, 37 és nyolcvannégy éves özvegy+ volt ekkor), aki sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtölésekkel meg könyörgésekkel.+ 38 Ugyanabban az órában odajött, és kezdett hálát adni az Istennek és a gyermekről beszélni mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.+

39 Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint,+ visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe+. 40 A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött,+ megtelve bölcsességgel, és Isten kegye+ volt rajta továbbra is.

41 Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.+ 42 Mikor aztán tizenkét éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint,+ 43 és ott eltöltötték az ünnepnapokat. Ám amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, a szülei pedig ezt nem vették észre. 44 Feltételezve, hogy az útitársaságban van, megtettek egy napi utat+, amikor kutatni kezdtek utána a rokonok és ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt. 46 Végül három nap múlva megtalálták a templomban+, ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket. 47 És mindenki, aki figyelt rá, csak ámuldozott az értelmén és a válaszain.+ 48 Mikor pedig meglátták őt, ámultak, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk.” 49 De ő ezt mondta nekik: „Miért kellett keresnetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?”+ 50 Ők azonban nem fogták fel a beszédet, amelyet mondott nekik.+

51 Ezután elment velük, és Názáretbe érkezett, és továbbra is alárendelte+ magát nekik. Anyja gondosan megőrizte mindezeket a beszédeket a szívében.+ 52 Jézus pedig növekedett bölcsességben+, termetben és az Isten és emberek előtti kegyben.+

3 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdeának Poncius Pilátus volt a kormányzója, Galileának Heródes+ volt a területi uralkodója, Iturea és Trakónitisz vidékének pedig az ő testvére, Fülöp volt a területi uralkodója, és Abilénének Lizániász volt a területi uralkodója, 2 Annás papi elöljáró és Kajafás+ napjaiban Isten kijelentése eljutott Jánoshoz+, Zakariás fiához a pusztában+.

3 Elment tehát a Jordán egész környékére, és prédikálta a keresztséget, mint ami a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképe,+ 4 mint ahogy meg van írva Ézsaiás próféta szavainak könyvében: „Figyeljetek! Valaki kiált a pusztában: »Készítsétek elő Jehova útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!+ 5 Minden vízmosást fel kell tölteni, minden hegyet és dombot el kell egyengetni, a kanyarulatoknak egyenes utakká, a rögös helyeknek pedig sima utakká kell lenniük;+ 6 és minden test látni fogja az Isten megmentő eszközét.«”+

7 Így tehát a sokaságnak, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen általa, ezt mondta: „Ti viperafajzatok+, ki szólt nektek, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?+ 8 Teremjetek tehát megbánáshoz illő gyümölcsöket.+ És ne kezdjétek magatokban azt mondani: »Nekünk Ábrahám az atyánk.« Mert mondom nektek, hogy az Istennek ezekből a kövekből is van hatalma gyermekeket támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze már ott is van a fák gyökerén; ezért minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, ki fognak vágni, és tűzbe fognak vetni.”+

10 A sokaság pedig azt kérdezgette tőle: „Mit tegyünk hát?”+ 11 Ezt felelte nekik: „Akinek két alsóruhája van, osztozzon azzal, akinek egy sincs, és akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.”+ 12 Még adószedők is jöttek, hogy megkeresztelkedjenek, és ezt mondták neki: „Tanító, mit tegyünk?”+ 13 Ő így szólt hozzájuk: „Ne követeljetek semmi többet, mint ami az adóösszeg.”+ 14 A katonai szolgálatban állók is azt kérdezgették tőle: „Hát mi mit tegyünk?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ne zaklassatok senkit, és ne is vádoljatok senkit hamisan,+ hanem elégedjetek meg az ellátásotokra kapott dolgokkal.”+

15 Mivel pedig a nép várakozott, és mindenki így okoskodott szívében Jánosról: „Lehetséges volna, hogy ő a Krisztus?”,+ 16 János megadta a választ, ezt mondva mindenkinek: „Én vízzel keresztellek titeket, de jön az, aki erősebb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani.+ Ő majd szent szellemmel és tűzzel fog keresztelni titeket.+ 17 Szórólapátja a kezében van, hogy teljesen megtisztítsa szérűjét, és begyűjtse+ a búzát a tárházába, de a polyvát+ elégeti olthatatlan tűzzel.”+

18 Sok egyéb buzdítással is szolgált, és továbbra is jó hírt hirdetett a népnek. 19 Heródes, a területi uralkodó pedig, mivel feddésben részesült tőle Heródiásért, a testvére feleségéért, és mindazokért a gonosztettekért, amelyeket Heródes elkövetett,+ 20 mindezeket még azzal is tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.+

21 Mikor pedig az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett,+ és miközben imádkozott, megnyílt az ég,+ 22 és a szent szellem leszállt rá galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam; helyesellek téged.”+

4 Jézus pedig szent szellemmel telve elment a Jordántól, és a szellem vezérelte őt a pusztában+ 2 negyven napig,+ és eközben az Ördög kísértette+. És nem evett semmit azokban a napokban, úgyhogy amikor elteltek, megéhezett. 3 Az Ördög ekkor ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljon kenyérré.” 4 De Jézus így felelt neki: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember.«”+

5 Erre felvitte őt, és megmutatta neki a lakott föld összes királyságát egy szempillantás alatt; 6 és ezt mondta neki az Ördög: „Neked adom mindezt a hatalmat+ és ezek dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek csak akarom.+ 7 Ha azért imádatot mutatsz be előttem,+ mind a tiéd lesz.” 8 Feleletül Jézus így szólt hozzá: „Meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet+ imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”+

9 Ezután Jeruzsálembe vitte őt, odaállította a templom párkányára,+ és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, vesd le magadat innen;+ 10 mert meg van írva: »Parancsot ad felőled angyalainak, hogy megőrizzenek téged«,+ 11 és: »Tenyerükön hordoznak téged, hogy soha ne üsd kőbe a lábad.«”+ 12 Válaszul Jézus így szólt hozzá: „Megmondatott: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet.«”+ 13 Így hát az Ördög, befejezve minden kísértést, eltávozott tőle egy másik alkalmas időig.+

14 Jézus pedig visszatért Galileába a szellem erejével.+ És kedvező hír terjedt el róla szerte az egész környéken.+ 15 Tanítani is kezdett a zsinagógáikban, és mindenki tiszteletben tartotta őt.+

16 És Názáretbe+ érkezett, ahol nevelkedett; és ahogy szokása volt sabbatnapon, bement a zsinagógába,+ és felállt olvasni. 17 Átnyújtották tehát neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva: 18 „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadon bocsátást prédikáljak a foglyoknak, a vakoknak pedig a látás helyreállítását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,+ 19 hogy prédikáljam a Jehovának elfogadható évet.”+ 20 Azzal összegöngyölítette a tekercset, visszanyújtotta a szolgálattevőnek, és leült; a zsinagógában mindenkinek a szeme fürkészőn rászegeződött. 21 Azután így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok.”+

22 És mindannyian kezdtek kedvezően tanúskodni róla, elálmélkodtak a szájából elhangzó megnyerő szavakon+, és ezt mondogatták: „Nemde Józsefnek a fia ez?”+ 23 Ekkor így szólt hozzájuk: „Kétségtelenül ezt a szemléltetést fogjátok alkalmazni rám: »Orvos, gyógyítsd meg magad;+ amikről hallottuk, hogy Kapernaumban+ történtek, azokat tedd meg itt, a hazádban+ is.«” 24 Majd ezt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy e g y prófétát sem fogadnak el a hazájában. 25 Például, igazán mondom nektek, hogy sok özvegy volt Izraelben Illés napjaiban, amikor az ég három évig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy nagy éhínség támadt azon az egész földön,+ 26 ám azok közül senkihez nem küldetett el Illés, hanem csak a Szidón földjén levő Sareptába+ egy özvegyhez. 27 Ugyanígy sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, mégsem tisztult meg egyikük sem, csak a szíriai Naámán+.” 28 Ekkor mindannyian, akik hallották ezeket a zsinagógában, megteltek haraggal,+ 29 felkeltek, sietve kiűzték őt a városon kívülre, és elvezették annak a hegynek a kiugró szélére, amelyen a városuk épült, hogy lehajítsák.+ 30 Ő azonban átmenve közöttük, folytatta útját.+

31 És lement Kapernaumba+, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton, 32 és ámultak a tanítási módján,+ mert hatalommal+ beszélt. 33 A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben szellem, tisztátalan démon volt,+ és ezt kiabálta hangosan: 34 „Ah! Mi közünk hozzád,+ názáreti Jézus+? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom,+ ki vagy: az Isten Szentje.”+ 35 Jézus azonban megdorgálta: „Hallgass, és menj ki belőle!” Akkor a démon középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne.+ 36 Ekkor döbbenet lett úrrá mindenkin, és beszélgetni kezdtek egymás között: „Miféle beszéd ez? Hiszen hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok ki is mennek.”+ 37 A róla szóló hír tehát eljutott a környék minden szegletébe.+

38 Miután felkelt, és kiment a zsinagógából, betért Simon otthonába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust őérte.+ 39 Akkor odaállt föléje, megdorgálta a lázat,+ és az elhagyta őt. Fel is kelt nyomban, és szolgálni kezdett nekik.+

40 Napnyugtakor pedig mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték őket hozzá. Mindegyikükre rátéve a kezét, meggyógyította őket.+ 41 Sokakból démonok is kimentek,+ és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!”+ De ő megdorgálta őket, és nem engedte őket beszélni,+ mert tudták, hogy ő a Krisztus.+

42 Amikor azonban nappal lett, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult.+ De a sokaság keresni kezdte, és eljutottak egészen odáig, ahol ő volt, és megpróbálták visszatartani attól, hogy elmenjen tőlük. 43 De ő így szólt hozzájuk: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el.”+ 44 Így tehát Júdea zsinagógáiban folytatta a prédikálást.+

5 Egyszer, amikor a sokaság egészen közel tódult hozzá, és figyelt az Isten szavára, ő éppen a Genezáret-tónál+ állt. 2 Két csónakot látott állni a tó partjánál, de a halászok már kiszálltak azokból, és a hálóikat mosták.+ 3 Beszállt az egyik csónakba, amelyik Simoné volt, és megkérte őt, hogy evezzen el egy kicsit a szárazföldtől. Azután leült, és tanítani kezdte a sokaságot a csónakból.+ 4 Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz ki a mélyre, és eresszétek le a hálóitokat fogásra!”+ 5 Simon azonban feleletül ezt mondta: „Tanító, egy egész éjszakán át fáradtunk, és nem fogtunk semmit,+ de a te felszólításodra leengedem a hálókat.” 6 Mikor aztán ezt megtették, tömérdek sok halat kerítettek be. Szakadozni kezdtek a hálóik. 7 Így hát intettek a másik csónakban levő társaiknak, hogy jöjjenek, legyenek segítségükre;+ azok pedig oda is mentek, és úgy megtöltötték mindkét csónakot, hogy süllyedni kezdtek. 8 Simon Péter+ ezt látva, leborult Jézus térdéhez, és így szólt: „Távozz tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”+ 9 A halfogás miatt ugyanis, melyben részük volt, döbbenet kerítette hatalmába őt és mindazokat, akik vele voltak, 10 s hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait,+ akik részestársai voltak Simonnak. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Mostantól majd embereket fogsz ki élve.”+ 11 Így hát visszavitték a csónakokat a szárazföldre, és mindent otthagyva, követték őt.+

12 Egy másik alkalommal, amikor az egyik városban volt, íme, volt ott egy férfi, akit elborított a lepra. Ez, amikor meglátta Jézust, arcra borult, és kérve kérte őt: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+ 13 Így hát kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom. Tisztulj meg!” És azonnal eltűnt róla a lepra.+ 14 És utasította őt, hogy senkinek ne mondja el:+ „Hanem menj el, mutasd meg magad a papnak,+ és mutass be felajánlást+ a megtisztulásoddal kapcsolatban, ahogyan Mózes meghagyta, tanúságul nekik.”+ 15 Ám annál inkább terjedt róla a szó, és nagy tömegek gyűltek össze, hogy figyeljenek, és hogy meggyógyuljanak betegségeikből.+ 16 Ő azonban továbbra is visszavonultan a pusztában maradt, és imádkozott.+

17 Történt az egyik napon, hogy tanított, és farizeusok meg a törvény tanítói ültek ott, akik Galilea és Júdea minden falvából és Jeruzsálemből jöttek; és Jehova ereje volt vele, hogy gyógyítson.+ 18 És íme, férfiak egy embert hoztak ágyon, aki béna volt, és keresték a módját, hogy bevigyék és odategyék eléje.+ 19 De mivel a sokaság miatt nem találták a módját, hogy bevigyék, felmásztak a tetőre, és a cseréptetőn át eresztették le a kis ággyal együtt azok közé, akik Jézus előtt voltak.+ 20 Ő pedig, amikor látta hitüket, ezt mondta: „Ember, megbocsáttattak neked bűneid.”+ 21 Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek okoskodni, és ezt mondták: „Kicsoda ez, aki káromlásokat szól?+ Ki más bocsáthat meg bűnöket, mint egyedül az Isten?”+ 22 Jézus pedig, mivel tisztán látta okoskodásukat, válaszul ezt mondta nekik: „Min tanakodtok szívetekben?+ 23 Melyik könnyebb, azt mondani: »Megbocsáttattak neked bűneid«, vagy azt mondani: »Kelj fel, és járj!«+ 24 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön bűnöket megbocsátani . . .” Így szólt a bénához: „Mondom neked, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”+ 25 Az pedig nyomban felkelt előttük, felvette, amin feküdt, és hazament, dicsőítve az Istent.+ 26 Ekkor elragadtatás+ lett úrrá egytől egyig mindenkin, dicsőíteni kezdték az Istent, és megteltek félelemmel, ezt mondva: „Különös dolgokat láttunk ma!”+

27 Ezek után pedig kiment, és látott egy Lévi nevű adószedőt, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”+ 28 Az pedig mindent hátrahagyva+ felkelt, és követni kezdte őt. 29 És Lévi nagy fogadást rendezett neki a házában, és nagy sokasága volt ott az adószedőknek, és másoknak, akik velük együtt telepedtek le az étkezéshez.+ 30 Ekkor a farizeusok és a közülük való írástudók elkezdtek zúgolódni, és ezt mondták a tanítványainak: „Miért van az, hogy adószedőkkel és bűnösökkel esztek és isztok?”+ 31 Jézus így felelt nekik: „Akik egészségesek, azoknak nincs szükségük orvosra,+ akik viszont betegségben szenvednek, azoknak igen.+ 32 Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam megbánásra.”+

33 Ezt mondták neki: „János tanítványai gyakran böjtölnek, és könyörögnek, a farizeusokéi úgyszintén, de a tieid esznek és isznak.”+ 34 Jézus ezt mondta nekik: „Böjtre tudjátok-e fogni a vőlegény barátait, míg velük van a vőlegény?+ 35 Ámde jönnek majd napok, amikor bizony elveszik+ tőlük a vőlegényt+; akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak.”+

36 Ezután még egy szemléltetést is elmondott nekik: „Senki sem vág foltot új felsőruhából, és nem varrja rá régi felsőruhára; ha pedig így tesz, akkor az új folt is elszakad, és nem is illik az új ruhából való folt a régihez.+ 37 Ezenkívül, senki sem tesz új bort régi bortömlőkbe; ha pedig megteszi, akkor az új bor szétrepeszti a bortömlőket,+ és kifolyik, a bortömlők pedig tönkremennek.+ 38 Hanem az új bort új bortömlőkbe kell tenni. 39 Aki óbort ivott, az egy sem akar újat; mert ezt mondja: »Jó a régi+.«”

6 Az egyik sabbaton pedig az történt, hogy gabonaföldeken ment keresztül, és a tanítványai tépdesték+ és ették a kalászokat, kezükkel morzsolgatva azokat.+ 2 Ekkor a farizeusok közül némelyek így szóltak: „Miért tesztek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?”+ 3 Jézus azonban ezt felelte nekik: „Soha nem olvastátok, mit is tett Dávid,+ amikor ő és a vele levők megéheztek?+ 4 Hogy hogyan ment be az Isten házába, és fogadta el a bemutatott kenyereket+, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak?”+ 5 És ezt mondta még nekik: „Az Emberfia Ura a sabbatnak.”+

6 Történt egy másik sabbaton+, hogy bement a zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy ember, akinek sorvadt volt a jobb keze.+ 7 Az írástudók és a farizeusok pedig feszülten figyelték őt,+ vajon gyógyít-e sabbaton, hogy módot találjanak a vádolására.+ 8 Ő azonban ismerte okoskodásukat,+ ennek ellenére ezt mondta a sorvadt kezű férfinak: „Kelj fel, és állj középre!”+ Az pedig felkelt és odaállt. 9 Jézus akkor így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e sabbaton jót tenni+ vagy ártani, megmenteni vagy elpusztítani egy lelket?”+ 10 És miután végignézett mindnyájukon, ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az így tett, és a keze rendbe jött.+ 11 Amazokat pedig őrült düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek egymással, hogy mit tehetnének Jézussal.+

12 Történt ezekben a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni+, és az egész éjszakát az Istenhez való imádkozással töltötte.+ 13 Mikor pedig nappal lett, magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, és ezeket „apostoloknak” nevezte:+ 14 Simont, akit Péternek is nevezett,+ és Andrást, annak testvérét, továbbá Jakabot és Jánost,+ Fülöpöt+ és Bertalant, 15 Mátét és Tamást+, Jakabot, az Alfeus fiát, és „a buzgónak” hívott Simont,+ 16 Júdást, a Jakab fiát, és Iskariót Júdást, aki aztán áruló lett.+

17 Lement velük, megállt egy sík helyen, és tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg+ volt ott egész Júdeából, Jeruzsálemből és Tírusznak meg Szidónnak a tenger melletti vidékéről, akik azért jöttek, hogy hallják őt, és kigyógyuljanak betegségeikből.+ 18 Még azok is meggyógyultak, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot. 19 És az egész sokaság igyekezett megérinteni őt,+ mivel erő áradt ki belőle,+ és az mindnyájukat meggyógyította.

20 Ő pedig tanítványaira emelte szemét, és a következőket kezdte mondani:+

„Boldogok vagytok, ti szegények,+ mert tiétek az Isten királysága.

21 Boldogok vagytok, akik most éheztek,+ mert megelégítenek benneteket.+

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.+

22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek+ titeket az emberek, és amikor kirekesztenek és gyaláznak benneteket, és kivetik+ a neveteket mint gonoszat, az Emberfiáért. 23 Örvendezzetek azon a napon, és ugráljatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok az égben, hiszen ugyanezeket tették ősatyáik is a prófétákkal.+

24 De jaj nektek, gazdagok,+ mert megkaptátok már teljes vigaszotokat.+

25 Jaj nektek, akik már beteltetek, mert éhezni fogtok.+

Jaj, akik most nevettek, mert keseregni és sírni fogtok.+

26 Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok, mert ilyeneket tettek ősatyáik is a hamis prófétákkal.+

27 Én pedig azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek ellenségeiteket,+ tegyetek jót+ azokkal, akik gyűlölnek titeket, 28 áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.+ 29 Aki megüti az egyik orcádat, annak tartsd oda a másikat is;+ és aki elveszi a felsőruhádat, attól ne tagadd meg az alsóruhát se.+ 30 Mindenkinek adj, aki kér tőled,+ és aki elveszi tőled, ami a tiéd, attól ne kérd vissza.

31 És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek ti is velük.+

32 Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.+ 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, igazából mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt.+ 34 Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök kamatmentesen,+ akiktől remélitek, hogy megkapjátok, mennyiben érdem az nektek? Még bűnösök is kölcsönöznek kamatmentesen bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.+ 35 Ellenkezőleg, szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek kamatmentesen,+ semmit sem remélve vissza; és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a Legfelségesebbnek,+ mert ő kedves+ a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. 36 Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas.+

37 Ezenfelül, ne ítéljetek többé, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket;+ és ne ítéljetek el többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek el titeket. Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani.+ 38 Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak.+ Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.”+

39 Azután egy szemléltetést is mondott nekik: „Ugye nem vezetheti vak a vakot? Nemde mindketten belebuknak a verembe?+ 40 A tanuló nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást nyert, olyan lesz, mint a tanítója.+ 41 Miért is nézed a szálkát, mely a testvéred szemében van, a gerendát pedig, mely a saját szemedben van, miért nem veszed észre?+ 42 Hogyan mondhatod a testvérednek: »Testvér, hadd vegyem ki a szemedben levő szálkát«, miközben nem nézed a saját szemedben levő gerendát?+ Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből,+ és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát, mely a testvéred szemében van.+

43 Mert nincs jó fa, amely rothadt gyümölcsöt terem, és korhadt fa sincs, amely jó gyümölcsöt terem.+ 44 Mert mindegyik fát a maga gyümölcséről ismerik meg.+ Tövisről például nem szednek fügét, sem tövisbokorról nem vágnak szőlőt.+ 45 A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből;+ mert a szív bőségéből szól az ő szája.+

46 Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?+ 47 Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallja a szavaimat, és cselekszi azokat:+ 48 hasonló a házépítő emberhez, aki ásott, és mélyre hatolt, és sziklára vetett alapot. Így aztán, mikor árvíz támadt,+ a folyó nekicsapódott annak a háznak, de nem volt elég erős ahhoz, hogy megrázkódtassa, mivel jól volt megépítve.+ 49 Másfelől, aki hall, de nem cselekszik,+ az ahhoz az emberhez hasonló, aki alap nélkül épített házat a földre. Nekicsapódott a folyó, és azonnal összeomlott, és az a ház teljesen tönkrement.”+

7 Miután befejezte minden beszédét, melyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.+ 2 Egy bizonyos katonatiszt rabszolgája pedig, akit az becsben tartott, betegségben szenvedett, és halálán volt.+ 3 Amikor a katonatiszt hallott Jézusról, elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és mentse meg a rabszolgáját. 4 Akkor akik odamentek Jézushoz, komoly igyekezettel kérlelni kezdték őt, ezt mondva: „Méltó rá, hogy ezt megtedd neki, 5 mert szereti nemzetünket,+ a zsinagógát is ő építette nekünk.” 6 Jézus tehát elindult velük. Nem járt messze a háztól, amikor a katonatiszt már elküldte néhány barátját, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy bejöjj a fedelem alá.+ 7 Ezért nem tartottam magamat méltónak arra, hogy elmenjek hozzád; hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és alattam is vannak katonák, és az egyiknek azt mondom: »Menj el!«, és elmegy, a másiknak meg: »Gyere ide!«, és odajön, a rabszolgámnak meg: »Tedd ezt!«, és megteszi.”+ 9 Jézus pedig, amikor ezeket hallotta, elálmélkodott rajta, és az őt követő sokasághoz fordult, és így szólt: „Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet.”+ 10 És a küldöttek a házba visszatérve, jó egészségben találták a rabszolgát.+

11 Mindjárt ezután egy Nain nevű városba ment, és vele együtt mentek a tanítványai és egy nagy sokaság. 12 Amikor közel ért a város kapujához, íme, egy halottat+ hoztak kifelé, anyjának egyszülött+ fiát. Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból. 13 És amikor az Úr meglátta, megszánta+ őt, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”+ 14 Azzal odament, megérintette a ravatalt, és akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj fel!”+ 15 Erre a halott felült, és beszélni kezdett, ő pedig átadta az anyjának.+ 16 Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon,+ és dicsőíteni kezdték az Istent, ezt mondva: „Nagy próféta+ támadt közöttünk”, és: „Az Isten a népe felé fordította figyelmét.”+ 17 És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

18 Jánosnak pedig beszámoltak a tanítványai mindezekről.+ 19 Ezért János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz, hogy ezt mondják: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy másvalakit várjunk?”+ 20 Amikor odamentek hozzá a férfiak, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy ezt mondjuk: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«” 21 Abban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből,+ kínzó bajaikból és gonosz szellemektől, és sok vaknak megadta kegyesen, hogy lásson. 22 Ezért válaszul ezt mondta annak a kettőnek: „Menjetek el, számoljatok be Jánosnak arról, amit láttatok és hallottatok:+ a vakok látnak,+ a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek elmondják a jó hírt.+ 23 És boldog, aki nem botránkozott meg miattam.”+

24 Amikor János követei elmentek, így kezdett beszélni a sokasághoz Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába, hogy mit lássatok? Szél ingatta nádszálat?+ 25 Miért mentetek hát ki, hogy mit lássatok? Puha felsőruhákba öltözött embert?+ De hiszen akik pompás ruhában járnak és fényűzésben élnek, királyi házakban vannak.+ 26 Hát akkor miért mentetek ki, hogy mit lássatok? Prófétát?+ Igen — mondom nektek —, és sokkal többet, mint prófétát.+ 27 Ő az, akiről meg van írva: »Íme! Elküldöm követemet színed előtt, aki előkészíti az utat előtted.«+ 28 Mondom nektek, az asszonyoktól születettek között nincs nagyobb+ Jánosnál, de az Isten királyságában a kisebb is nagyobb nála.”+ 29 (Ennek hallatán az egész nép és az adószedők igazságosnak+ jelentették ki az Istent, mivel megkeresztelkedtek János keresztségével.+ 30 A farizeusok és a törvénytudók azonban semmibe vették az Isten nekik szóló tanácsát,+ mivel ők nem keresztelkedtek meg általa.)

31 „Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit, és kihez hasonlók?+ 32 Hasonlók a kisgyermekekhez, akik a piactéren ülnek, és odakiáltanak egymásnak, és ezt mondják: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; jajveszékeltünk, de nem sírtatok.«+ 33 Éppígy eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik,+ ti pedig azt mondjátok: »Démon van benne.« 34 Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, ti pedig azt mondjátok: »Íme! Nagyétkű ember, és a borivás rabja, adószedők és bűnösök barátja.«+ 35 Mindazonáltal a bölcsességet+ igazságosnak bizonyítja minden gyermeke+.”

36 Az egyik farizeus pedig folyton arra kérte őt, hogy étkezzen vele. Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.+ 37 És íme, egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában étkezéshez telepedett, és hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástrompalackot,+ 38 majd elhelyezkedve hátul, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és fejének hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és megkente az illatos olajjal. 39 Amikor látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ez, ha próféta+ volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, hogy bűnös.”+ 40 Jézus pedig így felelt neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Az így szólt: „Tanító, mondjad!”

41 „Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral volt adós,+ a másik pedig ötvennel. 42 Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek készséggel megbocsátott.+ Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?” 43 Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet bocsátott meg készséggel.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” 44 Azzal az asszony felé fordult, és ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra.+ Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat, és hajával törölte meg. 45 Te nem adtál nekem csókot,+ ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, nem szűnt meg gyengéden csókolgatni a lábamat. 46 Te nem kented meg a fejemet olajjal,+ ez az asszony viszont illatos olajjal kente meg a lábamat. 47 Ezért azt mondom neked, hogy bár sok bűne van, megbocsáttatik,+ mert nagyon szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevéssé szeret.” 48 Azután így szólt az asszonyhoz: „Megbocsáttattak bűneid.”+ 49 Erre azok, akik vele együtt telepedtek asztalhoz, mondogatni kezdték egymás között: „Ki ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?”+ 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged;+ menj el békével!”+

8 Röviddel ezután elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét.+ És vele volt a tizenkettő, 2 továbbá bizonyos asszonyok+, akiket gonosz szellemektől és betegségeikből gyógyított meg: Mária, akit Magdalénának hívtak, akiből hét démon ment ki,+ 3 Johanna+, Kúzának, Heródes megbízottjának a felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony, akik szolgáltak nekik a javaikból.

4 Mikor pedig nagy sokaság jött össze azokkal együtt, akik egyik város után a másikból odamentek hozzá, egy szemléltetéssel élve így szólt:+ 5 „Kiment a magvető, hogy elvesse a magját. Nos, amint vetett, némely mag az útfélre esett, és eltiporták, és az ég madarai felették.+ 6 Némely másik a sziklára hullott, és miután kisarjadt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.+ 7 Némely másik a tövisek közé esett, és a tövisek, amelyek vele együtt növekedtek fel, elfojtották.+ 8 Némely másik a jó földbe esett, és miután kisarjadt, százszorosan hozott termést.”+ Miután elmondta ezeket, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+

9 Tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a szemléltetés.+ 10 Ő ezt mondta: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten királyságának szent titkait, de a többieknek szemléltetésekben beszélek,+ hogy még ha néznek is, hiába nézzenek, és még ha hallanak is, ne értsék meg, miről van szó.+ 11 A szemléltetés pedig ezt jelenti:+ A mag az Isten szava+. 12 Az útfélen levők azok, akik hallanak+, azután eljön az Ördög+, és elveszi a szót a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne részesüljenek megmentésben.+ 13 A sziklán levők azok, akik mikor hallják a szót, örömmel fogadják, de ezeknek nincs gyökerük; hisznek egy időszakon át, de a próbatétel időszakában elpártolnak.+ 14 Ami a tövisek közé esettet illeti, ezek azok, akik hallottak, de mivel ennek az életnek az aggodalmai, gazdagsága és gyönyörei+ elragadják őket, ez teljesen megfojtja őket, és semmit sem visznek tökéletességre.+ 15 Ami a jó földben levőt illeti, ezek azok, akik miután kiváló és jó szívvel+ hallgatják a szót, megtartják azt, és gyümölcsöt teremnek kitartással.+

16 Senki, aki lámpát gyújtott, nem fedi azt le edénnyel, az ágy alá sem teszi, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.+ 17 Mert semmi sincs elrejtve,+ ami nyilvánvalóvá ne válna, és semmi sincs gondosan elleplezve, ami soha ki ne tudódna, és soha ne kerülne nyilvánosságra.+ 18 Ügyeljetek tehát arra, hogy miként figyeltek; mert akinek van, annak még többet adnak,+ de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt hiszi, hogy az övé.”+

19 Ekkor az anyja és a testvérei+ jöttek hozzá, de a sokaság miatt nem tudtak a közelébe jutni.+ 20 Mindazonáltal hírül adták neki: „Anyád és testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.”+ 21 Így felelt nekik: „Ezek az én anyám és az én testvéreim, akik hallják az Isten szavát, és cselekszik azt.”+

22 Történt az egyik napon, hogy ő és a tanítványai csónakba szálltak, és ezt mondta nekik: „Menjünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak hát.+ 23 Mialatt azonban tovahaladtak, ő elaludt. És heves szélvihar csapott le a tóra, és a víz kezdte elárasztani őket, úgyhogy veszélybe kerültek.+ 24 Végül odamentek hozzá, és felkeltették, ezt mondva: „Tanító, Tanító, mindjárt elveszünk!”+ Ő felkelt, megdorgálta a szelet meg a víz dühöngését,+ és azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25 Akkor így szólt hozzájuk: „Hol a hitetek?” Ők azonban félelemtől megszállva álmélkodtak, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”+

26 És kikötöttek a gerazénusok vidékén, mely a Galileával szemközt levő oldalon van.+ 27 Mikor pedig kiszállt a szárazföldre, szembejött vele egy férfi a városból, akiben démonok voltak. Már jó ideje nem viselt ruhát, és nem otthon lakott, hanem a sírhelyek között.+ 28 Amikor meglátta Jézust, hangosan kiáltott, leborult eléje, és hangos szóval ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia?+ Kérve kérlek, ne kínozz!”+ 29 (Azt parancsolta ugyanis a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert az már hosszú ideje fogva tartotta őt,+ és láncokkal meg lábbilincsekkel újra meg újra megkötözték, úgy őrizték, de ő szétszaggatta a bilincseket, és a démon az elhagyatott helyekre hajtotta őt.) 30 Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő ezt mondta: „Légió” — mert sok démon ment bele.+ 31 És egyre csak kérlelték,+ hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe+ menjenek. 32 Egy jó nagy disznócsorda+ legelt pedig ott a hegyen; így hát kérlelték őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek.+ És megengedte nekik. 33 Erre a démonok kimentek az emberből, és belementek a disznókba, a csorda pedig a szakadék felé rohant, és ott a tóba zuhant, és megfulladt.+ 34 Amikor azonban a pásztorok látták, mi történt, elmenekültek, és beszámoltak róla a városban és vidéken.+

35 Az emberek ekkor kimentek, hogy lássák, mi történt, és amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével, amint ott ült Jézus lábánál, akkor félelem fogta el őket.+ 36 Akik látták az esetet, beszámoltak róla nekik, hogyan gyógyult meg a démontól megszállt ember.+ 37 Ezért a gerazénusok környékéről jött egész tömeg kérte őt, hogy távozzon tőlük, mert nagy félelem szorongatta őket.+ Akkor beszállt a csónakba, és elment. 38 A férfi pedig, akiből kimentek a démonok, kérve kérte, hadd maradjon vele, de ő elbocsátotta, ezt mondva:+ 39 „Térj haza, és mondd el, mi mindent tett érted az Isten.”+ Az tehát elment, és szerte az egész városban hirdette, mi mindent tett érte Jézus.+

40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság kedvesen fogadta őt, mivel mindannyian várták.+ 41 És íme, odajött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga egyik elöljárója volt. Jézus lábához borult, és kérlelni kezdte őt, hogy menjen be a házába,+ 42 mert volt neki egy egyszülött leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, és haldoklott.+

Miközben ment, a sokaság körülötte tolongott.+ 43 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos+ volt, és aki senkinél nem tudott gyógyulásra lelni,+ 44 odament hátulról, és megérintette felsőruhájának+ rojtozatát+, és nyomban elállt a vérfolyása.+ 45 Jézus erre megkérdezte: „Ki volt az, aki megérintett?”+ Amikor mindannyian tagadták, Péter ezt mondta: „Tanító, a sokaság körülzár és majd összenyom téged.”+ 46 Jézus azonban így szólt: „Valaki megérintett, mert érzékeltem, hogy erő+ áradt ki belőlem.”+ 47 Az asszony, látva, hogy nem maradt észrevétlen, remegve előjött, leborult eléje, és az egész nép előtt feltárta, hogy mi okból érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg azon nyomban.+ 48 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a hited gyógyulást szerzett neked; menj el békével!”+

49 Még beszélt, amikor odajött a zsinagógai elöljáró egyik képviselője, és ezt mondta: „Leányod meghalt; ne fáraszd tovább a tanítót!”+ 50 Ennek hallatán Jézus így válaszolt neki: „Ne félj, csak mutass ki hitet,+ és megmentésben részesül.” 51 Amikor odaért a házhoz, Péteren, Jánoson, Jakabon meg a lány apján és anyján kívül senkinek sem hagyta, hogy bemenjen vele.+ 52 Az emberek pedig mindnyájan sírtak, és a lányért való bánatukban verték magukat. Így hát ezt mondta: „Ne sírjatok,+ mert nem halt meg, hanem alszik.”+ 53 Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta, mivel tudták, hogy meghalt.+ 54 Ő azonban kézen fogta őt, felemelte a hangját, és ezt mondta: „Lányka, kelj fel!”+ 55 És visszatért annak szelleme+, és nyomban felkelt,+ ő pedig meghagyta, hogy adjanak enni a leánynak.+ 56 És a szülei magukon kívül voltak; ő pedig utasította őket, hogy senkinek se mondják el, mi történt.+

9 Ezután összehívta a tizenkettőt, és erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött, és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.+ 2 Aztán elküldte őket, hogy prédikálják az Isten királyságát, és gyógyítsanak, 3 ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se elemózsiás tarisznyát, se kenyeret, se ezüstpénzt, és két alsóruha se legyen nálatok.+ 4 Ha pedig valahol bementek valaki otthonába, maradjatok ott, és onnan induljatok tovább.+ 5 És ahol nem fogadnak be titeket, kimenve abból a városból,+ rázzátok le a port lábatokról tanúságul ellenük.”+ 6 Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.+

7 Heródes, a területi uralkodó pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon tanácstalan volt, mivel némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,+ 8 mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik. 9 Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem.+ Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy igyekezett látni őt.+

10 Mikor aztán az apostolok visszatértek, elbeszélték neki, mi mindent tettek.+ Akkor maga mellé vette őket, és elvonult egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.+ 11 A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik az Isten királyságáról,+ és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.+ 12 Azután a nap kezdett a vége felé közeledni. A tizenkettő pedig odament, és ezt mondta neki: „Bocsásd el a sokaságot, hogy bemenjenek a környező falvakba és tanyákra, szállást szerezzenek, és ennivalót találjanak, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”+ 13 Ő azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!”+ Így szóltak: „Semmi több nincs nálunk, mint öt kenyér meg két hal,+ hacsak esetleg mi magunk el nem megyünk élelmet venni mindezeknek az embereknek.”+ 14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott.+ De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket, ahogy étkezéseknél, körülbelül ötvenes csoportokban.”+ 15 Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették. 16 Azután vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé.+ 17 Így hát mindannyian ettek, és jóllaktak, és összeszedték a darabokat, melyek utánuk maradtak, tizenkét kosárral.+

18 Később, mialatt egymagában imádkozott, odagyűltek hozzá a tanítványok, ő pedig ezt kérdezgette tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”+ 19 Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak; de mások Illésnek, és megint mások, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”+ 20 Akkor így szólt hozzájuk: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter ezt felelte: „Az Isten Krisztusának.”+ 21 Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,+ 22 majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a papi elöljárók és az írástudók, és meg kell öletnie,+ a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”+

23 A továbbiakban aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát,+ nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.+ 24 Mert aki meg akarja menteni a lelkét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem, az megmenti azt.+ 25 Csakugyan, mi hasznot lát abból az ember, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszíti, vagy kárt szenved?+ 26 Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.+ 27 Igazán mondom pedig nektek: vannak az itt állók között némelyek, akik semmiképpen sem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják előbb az Isten királyságát.”+

28 Valójában mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.+ 29 Mialatt imádkozott, arcának kinézete megváltozott,+ és öltözete szikrázóan fehér lett.+ 30 És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés volt az.+ 31 Ezek dicsőséggel jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelyet Jeruzsálemben kell beteljesítenie.+ 32 Péterre pedig és a vele levőkre álom nehezedett; de amikor teljesen felébredtek, látták a dicsőségét+ és a két férfit, aki ott állt vele. 33 És miközben ezek elváltak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, kellemes nekünk itt lennünk; verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek”; de nem tudta, mit beszél.+ 34 Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és kezdte őket beárnyékolni. Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket.+ 35 És hang+ hallatszott a felhőből: „Ez az én Fiam, a választott.+ Figyeljetek rá!”+ 36 És amikor a hang hallatszott, Jézus már egyedül volt.+ Ők pedig hallgattak, és senkinek nem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.+

37 Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság jött vele szembe.+ 38 És íme, a sokaságból egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyszülöttem,+ 39 és íme, egy szellem+ megfogja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és alig-alig távozik el tőle azután, hogy összevissza zúzta őt. 40 És kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”+ 41 Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom és elviselnem titeket? Vezesd ide a fiadat.”+ 42 De még mikor az feléje tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban megdorgálta a tisztátalan szellemet, meggyógyította a fiút, és átadta az apjának.+ 43 Ekkor mindnyájan ámuldozni kezdtek az Isten fenséges hatalmán+.

Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta tanítványainak: 44 „Fogadjátok be fületekbe ezeket a szavakat, mert az Emberfiának az emberek kezébe kell adatnia.”+ 45 De ők továbbra sem értették ezt a beszédet. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne lássák át, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről a beszédről.+

46 Ezután okoskodás támadt közöttük, hogy melyikük lesz a legnagyobb.+ 47 Ismerve szívük okoskodását, Jézus fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,+ 48 és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem is befogad, és aki engem befogad, azt is befogadja, aki engem elküldött.+ Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között,+ az a nagy.”+

49 János válaszképpen ezt mondta: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat,+ és megpróbáltuk megakadályozni+ őt ebben, mert nem követ téged velünk.”+ 50 De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”+

51 Ahogy a felvitetéséig+ hátralevő napok immár letelőben voltak, szilárdan Jeruzsálem felé fordította arcát, hogy odamenjen. 52 Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak+ egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent; 53 de nem fogadták be őt, mert arra fordította arcát, hogy Jeruzsálembe menjen.+ 54 Amikor Jakab és János+ tanítvány látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz+ szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?” 55 De ő megfordult, és megdorgálta őket. 56 Így aztán egy másik faluba mentek.

57 És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.”+ 58 Jézus pedig ezt mondta neki: „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 59 Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 60 De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak+ temessék el halottaikat, te pedig menj el, és mindenfelé hirdesd az Isten királyságát.”+ 61 Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam+ azoktól, akik háznépemhez tartoznak.” 62 Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki az eke szarvára tette a kezét,+ és a mögötte levőkre néz.”+

10 Ezek után az Úr kijelölt hetven+ másikat, és elküldte őket kettesével+ maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült. 2 A következőket mondta nekik: „Az aratnivaló bizony sok, de a munkás+ kevés.+ Kérve kérjétek+ hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat+ az aratásába. 3 Menjetek el! Íme! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.+ 4 Ne vigyetek erszényt, se elemózsiás tarisznyát,+ se sarut, és senkit ne öleljetek meg üdvözlésképpen+ az úton. 5 Amely házba bementek, ott először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!«+ 6 És ha van ott a békének barátja, megnyugszik rajta a békétek.+ De ha nincs, visszatér rátok.+ 7 Maradjatok tehát abban a házban,+ azt egyétek és igyátok, amit adnak,+ mert méltó a munkás a bérére.+ Ne járkáljatok egyik házból a másikba.+

8 Ahol pedig bementek egy városba, és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit elétek tesznek, 9 gyógyítsátok meg+ az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: »Elközeledett hozzátok az Isten királysága.«+ 10 Ám ahol bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket,+ menjetek ki annak széles útjaira, és mondjátok: 11 »Letöröljük ellenetek még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt.+ De azért tartsátok ezt elmétekben: elközeledett az Isten királysága.« 12 Mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb dolga lesz azon a napon, mint annak a városnak.+

13 Jaj neked, Korazin+! Jaj neked, Betsaida+! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement hatalmas cselekedetek, ők már rég megbánást tanúsítottak volna zsákruhában és hamuban ülve.+ 14 Ennélfogva Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb dolga lesz az ítéletkor, mint nektek.+ 15 És te, Kapernaum, talán az égig fognak felmagasztalni?+ A hádeszig szállsz alá!+

16 Aki rátok figyel,+ rám is figyel. Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”+

17 Visszatért pedig a hetven örömmel, és ezt mondták: „Uram, neved használatára még a démonok is alávettetnek+ nekünk.” 18 Erre ő ezt mondta nekik: „Láttam Sátánt, hogy mint a villámlás, már leesett+ az égből. 19 Íme! Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókat+ és skorpiókat+ tiporjatok, és a hatalmat az ellenség minden ereje fölött,+ és semmiképpen nem fog kárt tenni bennetek semmi. 20 De ne annak örvendezzetek, hogy a szellemek alávettetnek nektek, hanem azért örvendezzetek, mert a nevetek+ fel van írva az egekben.” 21 Ugyanabban az órában felettébb nagy öröm töltötte el őt a szent szellem által, és ezt mondta: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek+ és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek kinyilatkoztattad őket.+ Igen, ó, Atyám, mert úgy láttad végül is helyesnek, hogy így tegyél. 22 Mindent átadott+ nekem az Atyám, és hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya,+ és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú,+ és akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni.”

23 Azzal külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldogok azok a szemek, amelyek látják, amiket ti láttok.+ 24 Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni,+ amit ti láttok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”

25 És íme, egy bizonyos törvénytudó+ felkelt, hogy próbára tegye őt, és így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”+ 26 Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a Törvényben?+ Hogyan olvasod?” 27 Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész erőddel és egész elméddel«,+ és »felebarátodat, mint önmagadat«.”+ 28 Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál; »továbbra is ezt cselekedd, és életet nyersz«.”+

29 De az, mivel igazságosnak akarta bizonyítani magát, így szólt Jézushoz: „Ki valójában a felebarátom?”+ 30 Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, ütéseket is mértek rá, és elmentek, otthagyva őt félholtan. 31 Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.+ 32 Hasonlóképpen egy lévita is, amikor leért arra a helyre, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.+ 33 Egy azon az úton utazó szamáriai+ pedig odaért hozzá, és látva őt, szánalomra indult. 34 Odament hát hozzá, és bekötözte sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk.+ Aztán feltette őt a saját málhás állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35 Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.« 36 Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a rablók kezébe esett ember felebarátjának+?” 37 Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.”+ Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, és magad is tegyél ugyanúgy.”+

38 Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta+ nevű asszony vendégül fogadta őt a házába. 39 Ennek az asszonynak volt egy Mária nevű testvére is. Ez azonban leült az Úr lábához,+ és kitartóan figyelt a szavára. 40 Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét+. Ezért odalépett, és ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban+? Mondd hát neki, hogy jöjjön, segítsen nekem.” 41 Az Úr így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz+ és nyugtalankodsz+. 42 Pedig kevés dologra van szükség,+ vagy csak egyre. Mária a maga részéről a jó részt választotta,+ és nem fogják azt elvenni tőle.”

11 Történt pedig, hogy amikor egy bizonyos helyen imádkozott, amint befejezte, az egyik tanítványa ezt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni,+ mint ahogy János is megtanította a tanítványait.”+

2 Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok+, ezt mondjátok: »Atyánk, szenteltessék meg a neved.+ Jöjjön el a királyságod.+ 3 Add meg nekünk a mai napra való kenyerünket+ a napi szükséglet szerint. 4 És bocsásd meg nekünk bűneinket*,+ mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik;*+ és ne vigyél minket kísértésbe.«”+

5 Továbbá ezt mondta nekik: „Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy ahhoz éjfélkor, és ezt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6 mert éppen most jött hozzám egy úton levő barátom, és nincs mit eléje tennem.« 7 Az pedig belülről így felel: »Ne háborgass+ tovább. Az ajtó már be van zárva, kisgyermekeim pedig velem együtt ágyban vannak; nem tudok felkelni, és adni neked bármit is.« 8 Mondom nektek, ha azért nem kel is fel, és nem ad is neki semmit, mert a barátja, elszánt rendületlensége+ miatt bizonyosan felkel, és megadja neki, amire szüksége van. 9 Így tehát azt mondom nektek, hogy állandóan kérjetek,+ és adnak nektek; állandóan keressetek, és találtok; állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek.+ 10 Mert mindenki, aki kér, kap,+ és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyittatik. 11 Ugyan melyik apa az közöttetek, aki, ha a fia+ halat kér, netán kígyót ad neki hal helyett? 12 Vagy ugyanígy, ha tojást kér, skorpiót ad neki? 13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek,+ akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet+ azoknak, akik kérik őt!”

14 Később egy néma+ démont űzött ki. Miután kiment a démon, beszélt a néma. A sokaság pedig elálmélkodott. 15 De némelyek közülük ezt mondták: „Belzebub által, a démonok uralkodója által űzi ki a démonokat.”+ 16 Mások azonban, hogy megkísértsék őt, égből való jelt+ kezdtek követelni tőle. 17 Ismerve elképzeléseiket,+ ezt mondta nekik: „Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz, és az önmagával meghasonlott ház összeomlik.+ 18 Ha tehát Sátán is meghasonlott önmagával, hogyan áll meg a királysága?+ Mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki a démonokat. 19 Ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok+ ki által űzik ki azokat? Emiatt ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont Isten ujja+ által űzöm ki a démonokat, akkor valóban elért benneteket az Isten királysága.+ 21 Amikor egy erős+, jól felfegyverzett ember őrzi a palotáját, akkor békében vannak a javai. 22 De mikor egy nála erősebb+ jön ellene, és legyőzi őt,+ elveszi teljes fegyverkészletét, amelyben bízott, és szétosztja a tőle zsákmányolt dolgokat. 23 Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.+

24 Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, kiszáradt helyeket jár be nyugvóhely után kutatva, és miután nem talál, ezt mondja: »Visszatérek a házamba, ahonnan elköltöztem.«+ 25 És megérkezve, tisztára söpörve és felékesítve találja azt. 26 Akkor elmegy, maga mellé vesz hét+ másik szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenve, ott laknak; és annak az embernek az utolsó állapota rosszabbá lesz az elsőnél.”+

27 Mikor pedig ezeket mondta, egy asszony a sokaságból felemelte hangját, és így szólt hozzá: „Boldog az a méh,+ amely hordozott téged, és azok az emlők, amelyeket szoptál!” 28 Ő azonban ezt mondta: „Nem, hanem inkább azok boldogok, akik hallják az Isten szavát, és megtartják!”+

29 Miközben a sokaság egybesereglett, ő ezt mondta: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék; jelt keres.+ De nem adatik annak más jel, csak Jónás jele.+ 30 Mert ahogy Jónás+ jel lett a niniveieknek, ugyanúgy lesz az Emberfia is ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője+ feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket; mert ő eljött a föld végső határairól, hogy hallja Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál.+ 32 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik; mert ők megbánást tanúsítottak arra, amit Jónás prédikált,+ de íme, nagyobb van itt Jónásnál.+ 33 Az ember, ha lámpát gyújt, nem a pincébe vagy a véka alá teszi, hanem a lámpatartóra, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.+ 34 A test lámpása a szemed. Ha a szemed egyszerű, az egész tested is világos,+ de ha gonosz, a tested is sötét. 35 Jól vigyázz tehát. A benned levő világosság talán sötétség.+ 36 Ha tehát az egész tested világos, és egyáltalán nincs benne sötét rész, olyan világos+ lesz az egész, mint amikor egy lámpa világosságot ad neked fénysugaraival.”

37 Amikor ezt elmondta, egy farizeus megkérte, hogy étkezzen nála.+ Bement hát, és asztalhoz telepedett. 38 A farizeus azonban meglepődve látta, hogy nem mosakodik+ az ebéd előtt. 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: „Nos, ti farizeusok, megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de a belsőtök+ tele van rablott holmival és gonoszsággal.+ 40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt+, nem az alkotta meg a belsőt is? 41 Inkább amik belül vannak, azokat adjátok oda mint irgalmas adományokat+, és íme, minden más tiszta lesz titeket illetően. 42 De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet+ a mentából, a rutából és minden más zöldségféléből, ám mellőzitek az igazságosságot és az Isten szeretetét! Ezeket kötelességetek lett volna cselekedni, és azokat az egyéb dolgokat sem elhagyni.+ 43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és az üdvözléseket a piactereken.+ 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint azok az emléksírok, amelyeket nem lehet felismerni, úgyhogy az emberek rajtuk járnak, és nem is tudják!”+

45 Az egyik törvénytudó+ ezt válaszolta neki: „Tanító, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.” 46 Erre ő így szólt: „Jaj nektek is, akik törvénytudók vagytok, mert nehezen elhordozható terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egyetlen ujjatokkal sem érintitek a terheket!+

47 Jaj nektek, mert építitek a próféták emléksírjait, ősatyáitok pedig megölték őket.+ 48 Bizonyosan tanúi vagytok ősatyáitok tetteinek, s mégis jóváhagyjátok+ azokat, mert ők megölték a prófétákat,+ ti pedig építitek azok sírhelyeit. 49 Emiatt is mondta az Isten bölcsessége+: »Küldeni fogok hozzájuk prófétákat és apostolokat, és ezek közül némelyeket megölnek és üldöznek, 50 hogy számon kéressék ettől a nemzedéktől minden prófétának a vére,+ melyet a világ megalapítása óta kiontottak,+ 51 Ábel+ vérétől egészen Zakariás+ véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg.«+ Igen — mondom nektek —, számon kéretik majd ettől a nemzedéktől.

52 Jaj nektek, akik törvénytudók vagytok, mert elvettétek az ismeret kulcsát;+ ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályoztátok.”+

53 Mikor aztán kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen rátámadtak, és kérdésekkel kezdték ostromolni további dolgok felől, 54 és közben leselkedtek+ utána, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.+

12 Amikor időközben sokezres sokaság gyűlt már egybe, akkora, hogy egymást taposták, azzal kezdte, hogy először a tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától+, amely képmutatás.+ 2 De nincs olyan, gondosan leplezett dolog, amely ki ne nyilatkozna, és olyan titok, amely ki ne tudódna.+ 3 Ennélfogva amit a sötétben mondtok, a világosságban fogják hallani, és amit a saját szobátokban suttogtok, a háztetőkről prédikálják majd.+ 4 Mi több — mondom nektek —, barátaim+: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni.+ 5 Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek: azt féljétek+, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni.+ Igen — mondom nektek —, Őt féljétek+. 6 Nemde öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Mégsem felejtetik el egy sem közülük az Isten előtt.+ 7 Nektek pedig még fejetek hajszálai+ is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek; ti sok verébnél többet értek.+

8 Mondom tehát nektek: aki csak megvallja+ az emberek előtt, hogy egységben van velem, arról az Emberfia is megvallja az Isten angyalai előtt, hogy egységben van vele.+ 9 De aki megtagad+ engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni az Isten angyalai előtt.+ 10 És mindannak, aki az Emberfia ellen szól egy szót is, megbocsáttatik, de aki a szent szellem ellen szól káromlást, annak nem bocsáttatik meg.+ 11 Mikor pedig nyilvános gyűlések, kormánytisztviselők és hatalmak elé visznek titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy miként vagy mit fogtok beszélni védekezésül, vagy mit mondtok;+ 12 mert a szent szellem+ még abban az órában megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell.”+

13 Akkor valaki így szólt hozzá a sokaságból: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” 14 Ő ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem fölétek bírónak+ vagy osztónak?” 15 Azután így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól,+ mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki.”+ 16 Azzal elmondott nekik egy szemléltetést, így szólva: „Egy gazdag embernek jól termett a földje. 17 Ezért okoskodni kezdett magában, ezt mondva: »Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?« 18 Így szólt tehát: »Ezt teszem:+ lebontom a tárházaimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden vagyonomat,+ 19 és azt mondom majd lelkemnek:+ ,Lelkem, nagy vagyonod van sok évre félretéve; pihenjél, egyél, igyál, vigadozzál!’«+ 20 Az Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet.+ Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?«+ 21 Így jár az, aki önmagának kincset gyűjt, de Isten szemében nem gazdag.”+

22 Ezután így szólt a tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.+ 23 Mert a lélek többet ér, mint az eledel, és a test, mint az öltözék. 24 Figyeljétek meg jól, hogy a hollók+ se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se tárházuk, de azért az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!+ 25 Ki az közületek, aki aggódásával hozzá tud tenni egy könyöknyit az élettartamához?+ 26 Ha tehát a legkisebbet sem tudjátok megtenni, miért aggódnátok+ a többi dolog miatt? 27 Figyeljétek meg jól, hogyan növekednek a liliomok+: nem is fáradnak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy.+ 28 Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a sütőkemencébe vetik, így öltözteti az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!+ 29 Ne keressétek hát tovább azt, hogy mit egyetek és mit igyatok, és ne legyetek tovább feszültek az aggodalomtól,+ 30 mert mindezekért a világ nemzetei törik magukat; a ti Atyátok viszont tudja, hogy szükségetek van ezekre.+ 31 De keressétek folyton az ő királyságát, és ezek a dolgok megadatnak nektek ráadásként.+

32 Ne félj,+ kicsiny nyáj,+ mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.+ 33 Adjátok el javaitokat,+ és adjatok irgalmas adományokat.+ Készítsetek magatoknak elnyűhetetlen erszényeket, elfogyhatatlan kincset az egekben,+ ahová tolvaj nem jut, és moly sem emészt. 34 Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.+

35 Legyen felövezve derekatok,+ és égjen a lámpátok,+ 36 ti magatok pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják urukat,+ amikor az visszatér a menyegzőről+, hogy amikor megérkezik és zörget+, rögtön ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál!+ Bizony mondom nektek, felövezi+ magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik.+ 38 És ha a második őrszolgálatkor érkezik, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor, és így találja őket, boldogok!+ 39 Azt pedig tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, kitartóan virrasztott volna, és nem hagyta volna, hogy betörjenek a házába.+ 40 Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondoljátok valószínűnek.”+

41 Ekkor Péter így szólt: „Uram, nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?” 42 Az Úr pedig ezt mondta: „Ki valójában a hű sáfár+, az értelmes+, akit az ura kinevez majd a szolgaszemélyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben?+ 43 Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt!+ 44 Igazán mondom nektek, hogy mindene fölé kinevezi.+ 45 De ha az a rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram a jövetellel«,+ és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni,+ 46 akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud,+ és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek közé jelöl ki neki részt.+ 47 Akkor arra a rabszolgára, amelyik értette ura akaratát, de nem készült fel, vagy nem cselekedett összhangban annak akaratával, sok ütést mérnek.+ 48 Amelyik pedig nem értette,+ és úgy tett ütéseket érdemlő dolgokat, arra keveset mérnek.+ Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni;+ és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.+

49 Azért jöttem, hogy tüzet támasszak a földön,+ és mi mást is kívánhatnék, ha már lángra lobbant? 50 Igen, van egy keresztség, amellyel meg kell keresztelkednem; mennyire gyötrődöm, míg be nem végződik!+ 51 Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Semmiképpen — mondom nektek —, hanem inkább meghasonlást.+ 52 Mert mostantól fogva e g y házban öten lesznek, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal.+ 53 Meghasonlanak: az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a leánnyal és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.”+

54 Azután folytatásképpen így szólt a sokasághoz is: „Amikor látjátok, hogy felhő támad a nyugati vidékeken, rögtön ezt mondjátok: »Vihar jön«, és úgy is lesz.+ 55 És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőhullám jön«, és bekövetkezik. 56 Képmutatók, a föld és az ég külsejét meg tudjátok vizsgálni: hogy lehet az, hogy ezt a sajátos időt nem tudjátok megvizsgálni?+ 57 Miért nem ítélitek meg magatok is, mi az igazságos?+ 58 Amikor például peres ellenfeleddel az elöljáróhoz tartasz, láss dologhoz, míg úton vagy, hogy megszabadulj a vele folytatott vitától, nehogy valamikor is a bíró elé hurcoljon, a bíró meg átadjon a törvényszéki tisztviselőnek, a törvényszéki tisztviselő pedig börtönbe vessen.+ 59 Mondom neked, bizonyos, hogy nem kerülsz ki onnan, míg meg nem fizeted az utolsó, igen csekély értékű kis pénzérmét is.”+

13 Ugyanebben az időszakban jelen voltak némelyek, akik beszámoltak neki azokról a galileaiakról+, akiknek vérét Pilátus az ő áldozataikkal elegyítette. 2 Ezt felelte nekik: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbnek+ bizonyultak minden más galileainál, mert ezeket elszenvedték? 3 Semmiképpen — mondom nektek —, de ha nem tanúsítotok megbánást, mindannyian hasonlóképpen elpusztultok.+ 4 Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, azt hiszitek, hogy nagyobb adósnak bizonyult minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 5 Semmiképpen — mondom nektek —, de ha nem tanúsítotok megbánást, mindannyian ugyanúgy elpusztultok.”+

6 Aztán még elmondta ezt a szemléltetést: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe+ ültetve, és elment, gyümölcsöt keresett rajta,+ de nem talált.+ 7 Akkor ezt mondta a vincellérnek: »Három éve+ immár, hogy idejárok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki!+ Miért is foglalja a földet hasztalan?« 8 Az ezt felelte neki: »Uram, hagyd+ még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, 9 és ha aztán terem gyümölcsöt a jövőben, akkor jó, ha meg nem, akkor majd kivágod.«”+

10 Történt pedig, hogy tanított az egyik zsinagógában sabbaton. 11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve gyengeségnek szelleme+ lakott, és össze volt görnyedve, és egyáltalán nem bírt fölegyenesedni. 12 Jézus, amikor látta őt, megszólította, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál+ gyengeségedtől.” 13 És rátette a kezét, az pedig nyomban fölegyenesedett+, és dicsőíteni kezdte az Istent. 14 Erre a zsinagógai elöljáró, aki fel volt háborodva amiatt, hogy Jézus sabbaton gyógyított, ezt mondta a sokaságnak: „Hat nap van, amelyen munkát kell végezni;+ azokon gyertek hát, és azokon gyógyíttassátok magatokat, ne pedig sabbatnapon+.” 15 Az Úr azonban válaszolt neki, és ezt mondta: „Képmutatók+, hát nem oldja el sabbaton mindegyikőtök a bikáját vagy a szamarát az istállóállástól, és nem vezeti el, hogy megitassa?+ 16 Hát akkor nem volt helyénvaló, hogy ez az asszony, aki Ábrahám leánya,+ és akit Sátán, íme, tizennyolc éve megkötözve tartott, feloldoztasson ebből a bilincsből sabbatnapon?” 17 Mikor pedig ezeket mondta, mindenki, aki ellenszegült neki, elszégyellte magát;+ de az egész sokaság örvendezni kezdett mindazon dicsőséges dolgok miatt, amelyeket tett.+

18 Ezért ezt mondta még: „Mihez hasonló az Isten királysága, és mihez hasonlítsam?+ 19 Hasonló a mustármaghoz, melyet fogott egy ember, és a kertjében elvetett, az pedig nőtt, és fa lett belőle, és az ég madarai+ letelepedtek az ágain.”+

20 És ismét szólt: „Mihez hasonlítsam az Isten királyságát? 21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és elrejtett három mérce lisztbe, mígnem az egész tészta megkelt.”+

22 Városról városra és faluról falura járt, és tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.+ 23 Valaki pedig így szólt hozzá: „Uram, kevesen vannak-e, akik megmentésben részesülnek?”+ Ő ezt mondta nekik: 24 „Megfeszített erővel küzdjetek,+ hogy bejussatok a szűk ajtón,+ mert — mondom nektek — sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak,+ 25 ha egyszer a házigazda már felkelt, és bezárta az ajtót, ti pedig kívül megálltok, és zörgetni kezdtek az ajtón, ezt mondva: »Uram, nyisd ki nekünk!«+ De ő ezt válaszolja majd nektek: »Nem tudom, honnan valók vagytok.«+ 26 Akkor elkezditek mondani: »Előtted ettünk és ittunk, és a mi széles útjainkon tanítottál.«+ 27 Ő azonban szólni fog, és ezt mondja nektek: »Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, akik igazságtalanságot műveltek!«+ 28 Ott lesz nektek sírás és fogcsikorgatás,+ amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát az Isten királyságában,+ magatokat pedig kívülre dobva. 29 Azonkívül eljönnek majd keleti vidékekről, és nyugatiakról, északról és délről,+ és asztalhoz telepednek majd az Isten királyságában.+ 30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”+

31 Ugyanabban az órában odajöttek bizonyos farizeusok, és ezt mondták neki: „Menj ki, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.” 32 Ő pedig így szólt hozzájuk: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának+: »Íme! Démonokat űzök ki, és gyógyítok ma és holnap, a harmadik napon pedig készen leszek.«+ 33 Viszont ma és holnap, majd az azt követő napon folytatnom kell utamat, mert nem engedhető meg, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül pusztuljon el.+ 34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, a próféták megölője+ és a hozzá küldöttek megkövezője+ — mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint ahogy a tyúk a szárnya alá gyűjti fészekalját, a csibéit,+ de ti nem akartátok!+ 35 Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok.+ Mondom nektek, hogy semmiképpen nem fogtok látni engem, míg azt nem mondjátok: »Áldott, aki Jehova nevében jön!«”+

14 Amikor egyszer sabbaton bement a farizeusok egyik elöljárójának a házába étkezni,+ feszülten figyelték őt.+ 2 És íme, egy vízkóros ember volt előtte. 3 Erre Jézus a törvénytudókhoz és a farizeusokhoz szólva megkérdezte: „Szabad-e sabbaton gyógyítani, vagy nem?”+ 4 De azok csak hallgattak. Akkor megfogta az embert, meggyógyította és elküldte. 5 És ezt mondta nekik: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik,+ nem húzza ki azonnal sabbatnapon?”+ 6 És nem tudtak ezekre mit felelni.+

7 Folytatásképpen aztán elmondott a meghívottaknak egy szemléltetést, mivel megfigyelte, hogyan válogatják ki maguknak a főhelyeket,+ és így szólt hozzájuk: 8 „Ha valaki meghív egy menyegzőre, ne heveredj le a főhelyre.+ Lehet, hogy ugyanakkor meghívott valakit, aki nagyobb tiszteletben áll, mint te, 9 és odajön az, aki téged is meghívott, meg őt is, és ezt mondja neked: »Engedd át neki a helyet.« És akkor szégyenkezve elindulsz, hogy a legutolsó helyet foglald el.+ 10 Hanem ha meghívnak, menj, és telepedj le a legutolsó helyre,+ hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj följebb.« Akkor tisztelni fog a többi vendég.+ 11 Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”+

12 A továbbiakban aztán ahhoz is szólt, aki meghívta őt: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat vagy testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Valamikor még ők is meghívhatnak téged viszonzásul, és ez visszafizetésnek bizonyulna számodra. 13 Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,+ 14 és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked. Mert az igazságosak feltámadásakor+ lesz ez visszafizetve neked.”

15 Ezek hallatán az egyik vendégtárs így szólt hozzá: „Boldog, aki az Isten királyságában eszik kenyeret.”+

16 Jézus ezt mondta neki: „Egy bizonyos ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott.+ 17 És a vacsora órájában elküldte rabszolgáját, hogy mondja a meghívottaknak: »Gyertek+, mert minden készen van már.« 18 De azok mind egyaránt elkezdtek mentegetőzni.+ Az első ezt mondta neki: »Szántóföldet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki engem.«+ 19 Egy másik pedig ezt mondta: »Öt pár igavonó marhát vettem, megyek, kipróbálom őket. Kérlek, ments ki engem.«+ 20 Megint egy másik így szólt: »Éppen most vettem feleségül egy nőt,+ és emiatt nem tudok elmenni.« 21 Visszatért hát a rabszolga, és beszámolt ezekről urának. Akkor a házigazda megharagudott, és ezt mondta rabszolgájának: »Menj ki gyorsan a város széles útjaira és szűk utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat.«+ 22 Idővel a rabszolga ezt mondta: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, és még van hely.« 23 Az úr pedig így szólt a rabszolgához: »Menj ki az utakra+ és az elkerített helyekre, és kényszerítsd őket bejönni, hogy megteljen a házam.+ 24 Mert mondom nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki meg nem ízleli a vacsorámat.«”+

25 Nagy sokaság ment vele együtt, és ő megfordult, és így szólt hozzájuk: 26 „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, igen, még a saját lelkét is,+ nem lehet a tanítványom.+ 27 Aki nem hordozza kínoszlopát, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.+ 28 Például ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket,+ hogy lássa, telik-e neki arra, hogy elkészüljön vele? 29 Különben lehet, hogy megveti az alapját, de nem képes befejezni, és a szemlélők esetleg mind gúnyolódni kezdenek rajta, 30 ezt mondva: »Ez az ember elkezdett építkezni, de nem volt képes befejezni.« 31 Vagy melyik király az, amelyik hadba vonul, hogy megütközzön egy másik királlyal, de nem ül le előbb, és nem tart tanácsot, hogy vajon tízezer fős katonasággal szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?+ 32 Ha ugyanis nem tudja megtenni, akkor amíg az még távol van, követséget küld ki, és békét kér.+ 33 Így biztosak lehettek abban, hogy senki sem lehet a tanítványom közületek, aki búcsút nem mond mindennek, amije van.+

34 A só, persze, jó. De ha még a só is elveszíti az erejét, mivel ízesítik meg?+ 35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”+

15 Az adószedők+ és a bűnösök+ pedig mind igyekeztek a közelébe kerülni, hogy hallják őt. 2 Ennélfogva a farizeusok is, és az írástudók is állandóan morogtak, ezt mondva: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”+ 3 Erre a következő szemléltetést mondta el nekik: 4 „Melyik ember az köztetek, aki, ha száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja hátra a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?+ 5 És amikor megtalálja, vállára veszi, és örvendezik.+ 6 Mikor pedig hazaér, összehívja barátait és szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat.«+ 7 Mondom nektek, hogy ilyenformán nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít,+ mint kilencvenkilenc igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.+

8 Vagy melyik asszony az, akinek ha van tíz drachmája, és e g y drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja? 9 És amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: »Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.« 10 Ilyenformán — mondom nektek — öröm támad az Isten angyalai között egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít.”+

11 Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.+ 12 És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.«+ Erre az megosztotta köztük megélhetésre szánt javait.+ 13 Később, néhány nap múlva, a fiatalabb fiú mindent összeszedett, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta vagyonát.+ 14 Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és kezdett szükséget látni. 15 Sőt elment, elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat+ őrizni. 16 Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.+

17 Amikor észhez tért, így szólt: »Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen veszek! 18 Fölkelek, elmegyek+ apámhoz, és azt mondom neki: ,Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.+ 19 Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’« 20 Fölkelt tehát, és elment az apjához. Még mikor távol volt, az apja meglátta őt, és szánalomra indult. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta. 21 Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.+ Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.«+ 22 Az apa azonban így szólt rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá,+ húzzatok gyűrűt+ a kezére, és sarut a lábára. 23 Hozzátok a hizlalt+, fiatal bikát, vágjátok le, és együnk és vigadozzunk, 24 mert ez az én fiam halott volt, és ismét életre kelt,+ elveszett, és megtaláltatott.« És vigadozni kezdtek.

25 Az idősebbik fia+ pedig a szántóföldön volt; és ahogy jött és közeledett a házhoz, zeneszót hallott, és táncot. 26 Magához hívta tehát az egyik szolgát, és tudakozódott, hogy mit jelentenek ezek. 27 Az ezt mondta neki: »A testvéred+ jött meg, és apád+ levágta a hizlalt, fiatal bikát, mivel jó egészségben visszakapta őt.« 28 De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt.+ 29 Ő így felelt az apjának: »Íme, én milyen sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és egyetlenegyszer sem szegtem meg parancsolatodat, és nekem mégsem adtál egyetlenegyszer sem egy kecskegidát, hogy vigadozzak barátaimmal.+ 30 De amint ez a te fiad+, aki szajhákkal élte fel megélhetésre szánt javaidat,+ megérkezett, levágtad neki a hizlalt, fiatal bikát.«+ 31 Akkor az így szólt hozzá: »Gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd;+ 32 de hiszen vigadoznunk és örvendeznünk kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.«”+

16 Ezután folytatásképpen a tanítványokhoz is szólt: „Egy bizonyos ember gazdag volt, és volt neki egy sáfára+, és ezt bevádolták nála, hogy pazarlóan kezeli a javait.+ 2 Hívatta tehát, és ezt mondta neki: »Mit hallok rólad? Nyújtsd be a számadást+ a sáfárságodról, mert nem igazgathatod tovább a házat.« 3 A sáfár ekkor ezt mondta magában: »Mitévő legyek? Hiszen az uram+ elveszi tőlem a sáfárságot. Az ásáshoz nem vagyok elég erős, koldulni szégyellek. 4 Ah! Tudom, mit teszek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, az emberek befogadjanak otthonaikba.«+ 5 Azután magához hívta urának mindegyik adósát, és így szólt az elsőhöz: »Mennyivel tartozol az én uramnak?« 6 Az így szólt: »Száz bát olívaolajjal.« Ő ezt mondta neki: »Vedd vissza írott szerződésedet, és ülj le, írj gyorsan ötvenet.« 7 Azután ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Az így szólt: »Száz kór búzával.« Ő ezt mondta neki: »Vedd vissza írott szerződésedet, és írj nyolcvanat.« 8 És megdicsérte az ura a sáfárt, mivel — bár igazságtalan volt — gyakorlati bölcsességgel cselekedett;+ mert ennek a világrendszernek a fiai gyakorlati szempontból bölcsebben viselkednek a maguk nemzedékével szemben, mint a világosság fiai+.

9 És azt mondom nektek, hogy szerezzetek magatoknak barátokat+ az igazságtalan gazdagság+ által, hogy amikor az elfogy, befogadjanak benneteket az örök lakóhelyekre.+ 10 Aki hű a legkevesebben, az a sokon is hű, és aki igazságtalan a legkevesebben, az a sokon is igazságtalan.+ 11 Ezért ha nem bántatok hűen az igazságtalan gazdagsággal, ki bízza rátok az igazit?+ 12 És ha nem bántatok hűen azzal, ami a másé,+ ki adja nektek oda azt, ami a tiétek? 13 E g y háziszolga sem lehet két úr rabszolgája, mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem lehettek Istennek is, és a Gazdagságnak is rabszolgái.”+

14 A farizeusok pedig, akik pénzszeretők voltak, figyeltek mindezekre, és kajánul mosolyogni kezdtek őrajta.+ 15 Ennélfogva így szólt hozzájuk: „Ti azok vagytok, akik igazságosnak jelentitek ki magatokat az emberek előtt,+ de az Isten ismeri a szíveteket;+ mert ami az emberek között magasztos, az az Isten szemében utálatosság.+

16 A Törvény és a Próféták Jánosig voltak.+ Attól kezdve az Isten királysága hirdettetik mint jó hír, és mindenfajta ember előretör feléje.+ 17 Bizony, könnyebb az égnek és a földnek elmúlnia+, mint a Törvény egy betűjéből egyetlen írásjelnek teljesületlenül maradnia.+

18 Mindaz, aki elválik feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, és aki férjétől elvált asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.+

19 Egy bizonyos ember+ pedig gazdag volt, és bíborba meg lenvászonba öltözködött, és fényűzően vigadozott nap mint nap.+ 20 Egy Lázár nevű koldus pedig mindig oda volt téve a kapujához, tele fekélyekkel, 21 és szeretett volna jóllakni azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott. Igen, a kutyák is jöttek, és nyaldosták a fekélyeit. 22 Idővel pedig meghalt+ a koldus, és az angyalok Ábrahám+ kebléhez+ vitték őt.

Meghalt+ a gazdag is, és eltemették. 23 És a hádeszben felemelte a szemét, mialatt kínok között volt,+ és a távolban látta Ábrahámot, és a keblénél Lázárt. 24 Kiáltott hát, és ezt mondta: »Atyám, Ábrahám,+ irgalmazz nekem, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujja hegyét, és hűsítse nyelvemet,+ mert gyötrődöm ebben a lobogó tűzben.«+ 25 Ábrahám azonban így szólt: »Gyermekem, emlékezz, hogy te teljes mértékben megkaptad a jót már életedben, Lázár pedig éppígy a rosszat. Most azonban neki itt vigasztalásban van része, te meg gyötrődsz.+ 26 Mindezek mellett pedig nagy szakadék+ van vetve közénk és közétek,+ hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne tudjanak, és onnan se jöhessenek át mihozzánk.«+ 27 Erre az ezt mondta: »Akkor arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házához, 28 mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik alapos tanúságot, nehogy ők is a kínnak e helyére jussanak.« 29 Ábrahám azonban így szólt: »Ott van nekik Mózes+ és a Próféták+; figyeljenek azokra.«+ 30 Erre az ezt mondta: »Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy hozzájuk valaki, megbánást fognak tanúsítani.« 31 Ő azonban így szólt hozzá: »Ha Mózesre+ és a Prófétákra nem figyelnek, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.«”

17 Azután így szólt a tanítványaihoz: „Elkerülhetetlen, hogy ne jöjjenek megbotránkoztató dolgok.+ De jaj annak, aki által jönnek!+ 2 Előnyösebb lenne neki, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tengerbe dobnák,+ mint hogy megbotránkoztasson egyet e kicsinyek közül.+ 3 Ügyeljetek magatokra. Ha a testvéred bűnt követ el, dorgáld meg+, és ha megbánást tanúsít, bocsáss meg neki.+ 4 Még ha egy nap hétszer vétkezik is ellened, és hétszer jön is vissza hozzád, ezt mondva: »Bánom«, bocsáss meg neki.”+

5 Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Növeld a hitünket!”+ 6 Az Úr erre így szólt: „Ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és ezt mondanátok ennek a feketeeperfának: »Szakadj ki gyökerestől, és ültetődj a tengerbe!«, az engedelmeskedne nektek.+

7 Ki az közületek, aki, ha van egy rabszolgája, aki szánt vagy a nyájra ügyel, ezt mondja neki, amikor az bejön a szántóföldről: »Jöjj ide hamar, és telepedj asztalhoz.« 8 Nemde inkább ezt mondja neki: »Készíts nekem valamit vacsorára, köss kötényt, és szolgálj nekem, míg nem végzek az evéssel és ivással, utána majd ehetsz és ihatsz.« 9 Ugye nem fog hálát érezni a rabszolga iránt, amiért az megtette, amit feladatul kapott? 10 Így ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk.+ Azt tettük, amit tennünk kellett.«”

11 Jeruzsálembe menet pedig Szamárián és Galileán keresztül vitt az útja.+ 12 Amint befelé tartott egy bizonyos faluba, szembejött vele tíz leprás+ férfi, akik már akkor felálltak, mikor még távol voltak. 13 És felemelve hangjukat, így szóltak: „Jézus, Tanító, irgalmazz nekünk!”+ 14 Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”+ Távozásuk közben azután megtisztultak+. 15 Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és hangos szóval dicsőítette+ az Istent. 16 És arcra borult Jézus lábánál,+ hálát adva neki; ez egyébként szamáriai+ volt. 17 Feleletül Jézus így szólt: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol van akkor a többi kilenc? 18 Hát egy sem találtatott, amelyik visszafordult volna, hogy dicsőséget adjon az Istennek, csak ez a más nemzetből való?” 19 És azt mondta neki: „Kelj fel, és menj el; a hited gyógyulást szerzett neked.”+

20 Mikor pedig a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten királysága,+ válaszolt nekik, és ezt mondta: „Az Isten királysága nem szembetűnő módon jön el, 21 és azt sem mondják majd: »Íme, itt!«, vagy: »Amott!«+ Mert íme, az Isten királysága közöttetek van.”+

22 Ezután így szólt a tanítványokhoz: „Jönnek majd napok, amikor látni kívántok egyet az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.+ 23 És azt mondják majd nektek: »Íme, ott!«, vagy: »Íme, itt!«+ Ne menjetek ki, és ne is fussatok utánuk.+ 24 Mert ahogy a villámlás+ a felvillanásával az ég alatt levő egyik vidéktől az ég alatt levő másik vidékig fénylik, ugyanúgy lesz az Emberfia+ is. 25 Előbb azonban sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vesse ez a nemzedék.+ 26 Továbbá, ahogy Noé napjaiban történt,+ úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:+ 27 ettek, ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és elérkezett az özönvíz, és mindnyájukat elpusztította.+ 28 Hasonlóképpen, mint ahogy Lót+ napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 29 De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kén esett az égből, és mindnyájukat elpusztította.+ 30 Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia kinyilatkozik.+

31 Azon a napon, aki a háztetőn van, de javai a házban vannak, ne menjen le, hogy felkapja azokat, és aki kint van a szántóföldön, hasonlóképpen vissza ne térjen azokhoz, amiket hátrahagyott. 32 Emlékezzetek Lót feleségére!+ 33 Aki igyekszik biztonságban megtartani magának a lelkét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti, életben fogja tartani azt.+ 34 Mondom nektek, hogy azon az éjszakán két férfi lesz e g y ágyban; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.+ 35 Két asszony fog ugyanannál a malomnál őrölni; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.”+ 36 —— 37 Erre ezt kérdezték tőle: „Hol, Uram?” Ő így szólt hozzájuk: „Ahol a test, oda gyűlnek a sasok is.”+

18 Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.+ 2 Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, és embert nem becsült. 3 Volt pedig abban a városban egy özvegy, aki folyton elment hozzá,+ és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.« 4 Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet az Istent nem félem, és embert nem becsülök, 5 mégis, mivel ez az özvegy örökösen háborgat+, igazságot szolgáltatok neki, hogy aztán ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön+ agyon.«” 6 Akkor az Úr így szólt: „Halljátok, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt! 7 Hát akkor az Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak,+ akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, még ha hosszútűrő+ is azok iránt? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik sietve+. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon megtalálja-e a hitet a földön?”

9 Némelyeknek pedig, akik magukban bíztak, hogy ők igazságosak,+ és akik a többieket semmibe se vették,+ ezt a szemléltetést is mondta: 10 „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő. 11 A farizeus megállt,+ és így imádkozott+ magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez az adószedő is.+ 12 Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«+ 13 Az adószedő pedig távol állva még szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét,+ és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyelmes hozzám, bűnöshöz!«+ 14 Mondom nektek, ez igazságosabbnak bizonyulva ment haza,+ mint amaz; mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, de aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”+

15 Az emberek pedig kezdték odavinni hozzá a kicsinyeiket is, hogy érintse meg őket; de látva ezt a tanítványok, elkezdték korholni őket.+ 16 Jézus azonban magához hívta a kicsinyeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne próbáljátok gátolni őket. Mert ilyeneké az Isten királysága.+ 17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem jut be abba.”+

18 Egy bizonyos elöljáró pedig megkérdezte őt, így szólva: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”+ 19 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.+ 20 Ismered a parancsolatokat+: »Ne kövess el házasságtörést.«+ »Ne gyilkolj.«+ »Ne lopj.«+ »Ne tanúskodj hamisan.«+ »Tiszteld apádat és anyádat.«”+ 21 Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”+ 22 Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalaminek még híjával vagy: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az egekben; és jöjj, légy a követőm!”+ 23 Ennek hallatán az mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.+

24 Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük az Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!+ 25 Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten királyságába.”+ 26 Akik hallották ezt, így szóltak: „Egyáltalán ki részesülhet megmentésben?” 27 Ő ezt mondta: „Ami az embereknél lehetetlen, az az Istennél lehetséges.”+ 28 Péter pedig ezt mondta: „Íme! Mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged.”+ 29 Ő így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el az Isten királyságáért,+ 30 és ne kapna mindenképpen sokszorta többet ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.”+

31 Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Íme! Felmegyünk Jeruzsálembe, és betelik mindaz, ami megíratott a próféták által az Emberfiára nézve.+ 32 Például kiszolgáltatják a nemzetekből valóknak, csúfot űznek belőle,+ arcátlanul bánnak vele,+ és leköpik+, 33 miután pedig megkorbácsolták+, megölik+, de a harmadik napon feltámad.”+ 34 Ők azonban semmit nem értettek ezekből; ez a kijelentés el volt rejtve előlük, és nem fogták fel a mondottakat.+

35 Mikor pedig Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.+ 36 Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, tudakolni kezdte, mit jelent ez. 37 Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!”+ 38 Ekkor ő felkiáltott, ezt mondva: „Jézus, Dávid Fia, irgalmazz nekem!”+ 39 És akik elöl mentek, erélyesen inteni kezdték, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, irgalmazz nekem!”+ 40 Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit.+ Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle: 41 „Mit akarsz, mit tegyek érted?”+ Ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!”+ 42 Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra; a hited gyógyulást szerzett neked.”+ 43 És nyomban visszanyerte látását,+ és követni kezdte őt, dicsőítve az Istent.+ Ennek láttán az egész nép is dicséretet adott az Istennek.

19 Ezután bement Jerikóba+, és áthaladt rajta. 2 Volt pedig itt egy Zákeus nevű férfi; ez főadószedő volt, és gazdag. 3 Nos, igyekezett látni, ki ez a Jézus,+ de a sokaság miatt nem láthatta, mert kis termetű volt. 4 Így hát elfutott előre, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. 5 Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom.” 6 Erre az sietve leszállt, és örvendezéssel vendégül fogadta őt. 7 Akik viszont látták ezt, mindannyian morogni+ kezdtek, ezt mondva: „Olyan férfihoz tért be szállásra, aki bűnös.” 8 Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Íme! Javaim felét, Uram, odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől hamis vádolással+, négyszeresen visszatérítem.”+ 9 Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon megmentés jött e házhoz, mivelhogy ő is Ábrahám fia.+ 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”+

11 Míg ezekre figyeltek, ő még egy szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy az Isten királysága nyomban meg fog mutatkozni.+ 12 Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember távoli földre utazott, hogy királyi hatalmat biztosítson magának, és visszatérjen.+ 13 Hívatta tíz rabszolgáját, szétosztott köztük tíz minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek, míg megjövök.«+ 14 Polgártársai azonban gyűlölték őt,+ és követséget küldtek utána, hogy mondják meg: »Nem akarjuk, hogy ez király legyen felettünk.«+

15 Végül, miután biztosította a királyi hatalmat és visszajött, megparancsolta, hogy hívják oda hozzá azokat a rabszolgákat, akiknek az ezüstpénzt adta, hogy megállapítsa, mit nyertek a kereskedéssel.+ 16 Akkor megjelent az első, és ezt mondta: »Uram, a minád tíz minát nyert.«+ 17 Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad tíz város fölött.«+ 18 Azután jött a második, és ezt mondta: »A minád, Uram, öt minát hozott.«+ 19 Ő ehhez is így szólt: »Te is légy feje öt városnak.«+ 20 Jött pedig egy másik, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben eltéve tartottam. 21 Tudod, féltem tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«+ 22 Ő így szólt hozzá: »A saját szádból+ ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?+ 23 Akkor miért nem tetted be az ezüstpénzemet a bankba? Így megérkezésemkor kamattal szedtem volna be.«+

24 Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a tíz minája van.«+ 25 De azok ezt mondták neki: »Uram, neki tíz minája van!« 26 »Mondom nektek, hogy mindannak, akinek van, még többet adnak, de attól, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.+ 27 Ezenfelül, ezeket az én ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le előttem.«”+

28 És ezeket elmondva, továbbindult, előre, felfelé tartva Jeruzsálembe.+ 29 Amikor közel ért az Olajfák hegyének+ nevezett hegyen fekvő Betfagéhoz és Betániához, elküldött kettőt a tanítványok közül,+ 30 és ezt mondta: „Menjetek be a faluba, amelyet magatok előtt láttok, és bemenve oda, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldozzátok el, és hozzátok ide.+ 31 Ha pedig bárki megkérdezi tőletek: »Miért oldozzátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«”+ 32 A küldöttek tehát távoztak, és úgy találták, ahogy mondta nekik.+ 33 Ám amint eloldozták a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldozzátok el a csikót?”+ 34 Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.”+ 35 Azután odavezették azt Jézushoz, és ráterítették felsőruháikat a csikóra, és felültették rá Jézust.+

36 Vonulása+ közben az útra terítették felsőruháikat.+ 37 Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege örvendezni kezdett, és hangos szóval dicsérni kezdte az Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak,+ 38 és ezt mondták: „Áldott Az, aki Jehova nevében jön a Királyként!+ Béke az égben, és dicsőség a legfelsőbb magasságokban!”+ 39 A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, dorgáld meg a tanítványaidat.”+ 40 Ő azonban így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek+ kiáltanának.”

41 Amikor közelebb ért, szemügyre vette a várost, és sírt miatta,+ 42 és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad+ volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz . . . de most már el vannak rejtve szemed elől.+ 43 Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből,+ bekerítenek+, és mindenfelől gyötörni+ fognak. 44 Földhöz vágnak téged és gyermekeidet tebenned,+ és nem hagynak benned követ kövön,+ mert nem láttad tisztán megszemlélésed idejét.”+

45 Azután bement a templomba, és kiűzte azokat, akik eladtak,+ 46 ezt mondva nekik: „Meg van írva: »És a házam imádság háza lesz«,+ de ti rablók barlangjává tettétek.”+

47 És naponta tanított a templomban. A papi elöljárók pedig, és az írástudók meg a nép főemberei azon igyekeztek, hogy elpusztítsák őt,+ 48 de sehogy sem találták ennek legjobb módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.+

20 Az egyik napon, mialatt a templomban tanította a népet, és hirdette a jó hírt, a papi elöljárók és az írástudók a vénekkel odamentek,+ 2 és fennhangon szólva ezt mondták neki: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta.”+ 3 Ezt felelte nekik: „Én is felteszek nektek egy kérdést, és ti mondjátok meg nekem:+ 4 János keresztsége égből volt, vagy emberektől?”+ 5 Erre így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »Égből«, azt fogja mondani: »Miért nem hittetek neki?«+ 6 De ha azt mondjuk: »Emberektől«, az egész nép megkövez minket,+ mert meg vannak győződve róla, hogy János+ próféta volt.”+ 7 Így hát azt felelték, hogy nem tudják, honnan való. 8 Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”+

9 Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett,+ és kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.+ 10 De a megfelelő időszakban kiküldött egy rabszolgát+ a szőlőművesekhez+, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből.+ A szőlőművesek azonban elverve azt, üres kézzel küldték el.+ 11 Ő pedig megint elküldött hozzájuk, most egy másik rabszolgát. Azt is elverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték el.+ 12 De ő ismét elküldött, egy harmadikat;+ ezt is megsebesítették, és kidobták. 13 Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat.+ Őt valószínűleg meg fogják becsülni.« 14 Amikor azt meglátták a szőlőművesek, így kezdtek okoskodni egymás között: »Ez az örökös; öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!«+ 15 Azzal kidobták a szőlőn kívülre+, és megölték+. Mit tesz tehát velük a szőlő tulajdonosa?+ 16 Eljön, és elpusztítja ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”+

Amikor ezt hallották, így szóltak: „Sose legyen úgy!” 17 Ő pedig rájuk tekintett, és ezt mondta: „Mit jelent akkor ez, ami meg van írva: »A kő, melyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.«+ 18 Mindenki, aki ráesik e kőre, összezúzódik.+ Akire pedig az esik rá,+ azt porrá zúzza.”+

19 Az írástudók és a papi elöljárók pedig azon igyekeztek, hogy még abban az órában kezet vessenek rá, de féltek a néptől. Felfogták ugyanis, hogy őrájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést.+ 20 És miután gondosan szemmel tartották őt, titkon felbérelt embereket küldtek ki, hogy azok igazságosnak tettetve magukat megfogják+ őt beszédében, és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzó hatalmának.+ 21 Azok pedig megkérdezték őt, ezt mondva: „Tanító, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem tanúsítasz részrehajlást, hanem az igazságnak megfelelően tanítod az Isten útját.+ 22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?”+ 23 Ő azonban átlátta ravaszságukat, és így szólt hozzájuk:+ 24 „Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képmása és felirata van rajta?” Ezt mondták: „A császáré.”+ 25 Ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ az Istennek pedig, ami az Istené.”+ 26 Nos, nem tudták megfogni őt e beszédben a nép előtt, hanem ámulva a válaszán, semmit sem szóltak.+

27 Odamentek azonban némelyek a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és megkérdezték őt,+ 28 ezt mondva: „Tanító, Mózes+ ezt írta nekünk: »Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége van, de gyermektelen maradt, akkor a testvére+ vegye el annak feleségét, és támasszon tőle utódot a testvérének.«+ 29 Volt tehát hét testvér; az első megházasodott, és meghalt gyermektelenül.+ 30 Így aztán a második, 31 majd a harmadik vette el az asszonyt. Hasonlóképpen mind a hét: nem hagytak hátra gyermekeket, hanem meghaltak.+ 32 Utoljára meghalt az asszony is.+ 33 A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt.”+

34 Jézus így szólt hozzájuk: „Ennek a világrendszernek a gyermekei nősülnek és férjhez adatnak,+ 35 de akiket méltónak+ tartanak arra, hogy elnyerjék azt a világrendszert+ és a halottak közül való feltámadást+, azok nem nősülnek, és férjhez sem adatnak. 36 Sőt meg sem halhatnak+ többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és Isten gyermekei ők, minthogy a feltámadás gyermekei.+ 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is feltárta a tövisbokorról+ szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja.+ 38 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki.”+ 39 Válaszképpen némelyek az írástudók közül így szóltak: „Tanító, jól beszéltél.” 40 Mert nem volt többé bátorságuk hozzá, hogy akár egyetlen kérdést is feltegyenek neki.

41 Ő pedig így szólt hozzájuk: „Hogyhogy azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+ 42 Maga Dávid mondja ugyanis a Zsoltárok könyvében: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ‚Ülj az én jobbomon, 43 mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.’«+ 44 Dávid tehát az ’Urának’ hívja őt; hogy lehet akkor a fia?”

45 Azután, mialatt az egész nép figyelt, ezt mondta a tanítványoknak:+ 46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben kívánnak járni-kelni, és kedvelik az üdvözléseket a piactereken, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon,+ 47 és akik felemésztik az özvegyek+ házát, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni.”+

21 Mikor pedig feltekintett, látta, amint a gazdagok a perselyekbe dobják ajándékaikat.+ 2 Azután látta, hogy egy szűkölködő özvegy két igen csekély értékű kis pénzérmét dob be oda,+ 3 és ezt mondta: „Igazán mondom nektek, hogy ez az özvegy, bár szegény, többet dobott be mindnyájuknál.+ 4 Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be ajándékokat, de ez az asszony a nélkülözéséből dobta be mindazt, ami a megélhetésre volt neki.”+

5 Később, amint némelyek a templomról beszéltek, hogy fel van ékesítve szép kövekkel és odaszentelt ajándékokkal,+ 6 ő ezt mondta: „Ami ezeket illeti, amiket itt láttok, eljönnek a napok, amelyekben nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”+ 7 Erre megkérdezték őt, ezt mondva: „Tanító, mégis, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jel, amikor ezeknek meg kell történniük?”+ 8 Ő ezt mondta: „Vigyázzatok, félre ne vezessenek titeket;+ mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok az«, és: »Elközeledett a megfelelő idő.«+ Ne menjetek utánuk. 9 Továbbá, amikor háborúkról és zűrzavaros állapotokról hallotok, ne rettenjetek meg.+ Mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem következik be azonnal a vég.”

10 Akkor folytatásképpen ezt mondta nekik: „Nemzet támad nemzet ellen,+ és királyság királyság ellen,+ 11 és lesznek nagy földrengések, és egyik hely után a másikon járványos betegségek meg élelmiszerhiányok+, továbbá lesznek félelmetes látványok, és nagy jelek az égből.+

12 De mindezek előtt rátok vetik kezüket, és üldözni fognak titeket, kiszolgáltatva benneteket a zsinagógáknak és börtönöknek, és királyok meg kormányzók elé hurcolnak titeket az én nevemért.+ 13 Tanúságtételre fog ez szolgálni nektek.+ 14 Határozzátok hát el szívetekben, hogy nem próbáljátok el előre, hogyan adjátok elő védekezéseteket,+ 15 mert olyan szájat és bölcsességet adok nektek, amelynek az összes nektek ellenszegülő képtelen lesz ellenállni vagy ellene mondani.+ 16 Ezenfelül még szülők+, testvérek, rokonok és barátok is kiszolgáltatnak benneteket, és halálra juttatnak némelyeket közületek,+ 17 és gyűlölet célpontjai lesztek minden ember előtt az én nevem miatt.+ 18 De azért fejeteknek egy hajszála+ sem vész el semmiképpen. 19 Kitartásotok által szerzitek meg lelketeket.+

20 Továbbá, amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül,+ akkor tudjátok meg, hogy elközeledett a pusztává tétele.+ 21 Akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni, és akik bent vannak a városban, menjenek ki, akik pedig a vidéki helyeken vannak, ne menjenek be abba;+ 22 mert az igazságszolgáltatás napjai ezek, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva.+ 23 Jaj a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!+ Mert nagy szükség lesz e földön, és harag ezen a népen; 24 és elesnek a kard éle által, és foglyokként viszik őket az összes nemzet közé;+ és Jeruzsálemet tiporni fogják a nemzetek, míg be nem telik a nemzetek meghatározott ideje+.

25 És lesznek jelek a napban,+ a holdban és a csillagokban, a földön pedig nemzetek gyötrődése, mivel nem ismerik a kiutat a tenger+ zúgása miatt, és a háborgása miatt,+ 26 miközben az emberek elalélnak a félelemtől,+ és azoknak várásától, amik a lakott földre jönnek;+ mert az egek erői megrázkódnak.+ 27 És akkor látni fogják az Emberfiát+ eljönni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.+ 28 Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok.”

29 Ezután mondott nekik egy szemléltetést: „Nézzétek meg a fügefát és az összes többi fát:+ 30 amikor már rügyeznek, megfigyelve ezt, ti magatok is tudjátok, hogy már közel a nyár.+ 31 Így ti is, amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok meg, hogy közel az Isten királysága.+ 32 Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg minden meg nem történik.+ 33 Az ég és a föld elmúlik,+ de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.+

34 Ügyeljetek pedig magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől, mértéktelen ivástól+ meg az élet aggodalmaitól+, és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap,+ 35 mint valami csapda+. Mert eljön az mindazokra, akik az egész föld színén laknak.+ 36 Maradjatok hát ébren,+ minden időben könyörögve,+ hogy sikerüljön megmenekülnötök mindattól, aminek meg kell történnie, és megállnotok az Emberfia előtt.”+

37 Nappal tehát a templomban tanított,+ éjszakánként pedig kiment, és az Olajfák hegyének nevezett hegyen tartózkodott.+ 38 És kora reggel az egész nép odament hozzá a templomba, hogy hallja őt.+

22 Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, az úgynevezett pászka+. 2 A papi elöljárók és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle,+ mert féltek a néptől.+ 3 Akkor Sátán belement Júdásba, abba, akit Iskariótnak hívtak, akit a tizenkettő közé számítottak;+ 4 és ez elment, és beszélt a papi elöljárókkal és a templomőrség parancsnokaival, hogy mi lenne a legjobb módja annak, hogy elárulja őt nekik.+ 5 Azok pedig örvendeztek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ 6 Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.+

7 Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell áldozni a pászkaáldozatot;+ 8 ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát,+ hogy megegyük.” 9 Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” 10 Ezt mondta nekik:+ „Íme! Amikor bementek a városba, szembejön majd veletek egy ember, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, amelyikbe bemegy.+ 11 És mondjátok ezt a ház urának: »A Tanító ezt kérdezi tőled: ‚Hol van az a vendégszoba, amelyben megehetem tanítványaimmal a pászkát?’«+ 12 És ő mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el.”+ 13 Elmentek tehát, és úgy találták, ahogy megmondta nekik; és elkészítették a pászkát.+

14 Végül, amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és az apostolok is ővele.+ 15 És így szólt hozzájuk: „Nagyon kívántam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek; 16 mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg be nem teljesedik az Isten királyságában.”+ 17 És elvett egy poharat+, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között; 18 mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom újra a szőlőtő terméséből, míg el nem érkezik az Isten királysága.”+

19 És vett egy kenyeret+, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelenti a testemet,+ amely értetek adatik.+ Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.”+ 20 Ugyanígy a poharat+ is, miután megvacsoráztak, ezt mondva: „Ez a pohár jelenti a véremen+ alapuló új szövetséget+; és ez a vér kiontatik értetek.+

21 De íme, annak keze, aki elárul+ engem, az enyémmel együtt van az asztalon.+ 22 Mert az Emberfia elmegy, amint ki van jelölve,+ de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!”+ 23 Így aztán azon a kérdésen kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük az, aki ezt megtenni készül.+

24 Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikőjük tűnik a legnagyobbnak.+ 25 Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.+ 26 De ti ne legyetek ilyenek.+ Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legifjabb,+ és aki vezetőként tevékenykedik, mint aki szolgál.+ 27 Mert melyik nagyobb: aki asztalhoz telepedett, vagy aki szolgál? Nemde az, aki asztalhoz telepedett? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.+

28 De ti vagytok azok, akik kitartottatok+ mellettem próbáimban;+ 29 és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem,+ egy királyságra+, 30 hogy egyetek+ és igyatok az én asztalomnál a királyságomban,+ és trónokon üljetek,+ hogy ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.

31 Simon, Simon, íme, Sátán+ magának követelt benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát.+ 32 De én könyörögtem+ érted, hogy ne fogyjon el a hited; és te, ha majd egykor visszatérsz, erősítsd+ a testvéreidet.” 33 Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni.”+ 34 Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”+

35 Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, elemózsiás tarisznya és saru nélkül,+ ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” — mondták. 36 Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen az elemózsiás tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen egyet. 37 Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak végbe kell mennie rajtam, vagyis: »És törvénytelenek közé számították.«+ Ami ugyanis rám vonatkozik, most végbemegy.”+ 38 Akkor így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Elég.”

39 Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment; és követték őt a tanítványok is.+ 40 Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+ 41 Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett, 42 ezt mondva: „Atyám, ha úgy kívánod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”+ 43 Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.+ 44 De gyötrődni kezdett, és még buzgóbban folytatta az imádkozást;+ és verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek.+ 45 És felkelt az imádkozásból, odament a tanítványokhoz, és a bánattól elszunnyadva találta őket;+ 46 így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+

47 Még beszélt, amikor íme, egy sokaság jött, és előttük ment a tizenkettő egyike, az, akit Júdásnak hívtak; és közeledett Jézushoz,+ hogy megcsókolja+. 48 Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”+ 49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi lesz, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal+?” 50 Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.+ 51 Jézus azonban ezt felelte: „Ne tovább!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt.+ 52 Jézus ezután ezt mondta a papi elöljáróknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek ki, mint valami rabló ellen?+ 53 Amikor nap nap után veletek voltam a templomban,+ nem nyújtottátok ki ellenem a kezeteket.+ De ez a ti órátok+ és a sötétség hatalma+.”

54 Ezután letartóztatták, elvezették+, és bevitték őt a főpap házába;+ Péter pedig távolról követte.+ 55 Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.+ 56 Egy szolgálólány azonban látta, hogy ott ül a lobogó tűznél, végigmérte, és így szólt: „Ez is vele volt.”+ 57 De ő tagadta,+ és ezt mondta: „Nem ismerem őt, asszony.”+ 58 Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”+ 59 Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt; hiszen galileai!”+ 60 Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas.+ 61 Az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ 62 És kiment, és keservesen sírt.+

63 A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották, kezdtek csúfot űzni+ belőle, és ütlegelték+ őt; 64 és miután letakarták, kérdezgették, ezt mondva: „Prófétálj! Ki ütött meg?”+ 65 És még sok minden mást is mondtak káromlásképpen ellene.+

66 Végül, amikor nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek gyűlése, a papi elöljárók is, az írástudók is,+ és a szanhedrinük termébe hurcolták őt, ezt mondva:+ 67 „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.”+ Ő azonban így szólt hozzájuk: „Ha megmondanám nektek, akkor sem hinnétek el egyáltalán.+ 68 Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok.+ 69 De az Emberfia+ mostantól fogva az Isten hatalmas jobbján fog ülni.”+ 70 Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Magatok mondjátok,+ hogy én vagyok.” 71 Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúságra?+ Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”+

23 Felkeltek hát, mind az egész tömeg, és elvezették őt Pilátushoz.+ 2 Aztán vádolni+ kezdték, ezt mondva: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja+ nemzetünket, tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak,+ továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát.”+ 3 Pilátus erre feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Magad mondod.”+ 4 Akkor Pilátus ezt mondta a papi elöljáróknak és a sokaságnak: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.”+ 5 De azok erősködni kezdtek, így szólva: „Felizgatja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, igen, Galileától kezdve idáig.” 6 Hallva ezt Pilátus, megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember, 7 és miután megtudta, hogy Heródes+ fennhatósága alá tartozik, továbbküldte őt Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt ezekben a napokban.

8 Heródes nagyon örült, amikor látta Jézust, mert már jó ideje látni akarta,+ mivel hallott róla,+ és remélte, hogy lát valamilyen jelt, amelyet ő tesz. 9 És kérdezgetni kezdte jó sok szóval, de ő semmit nem válaszolt neki.+ 10 A papi elöljárók és az írástudók azonban újra meg újra felálltak, és nagy hévvel vádolták őt.+ 11 Ezután Heródes a katonai őrségével együtt megvetéssel illette őt,+ fényes ruhába öltöztetve csúfot űzött belőle,+ és visszaküldte Pilátushoz. 12 Heródes és Pilátus+ pedig még azon a napon barátai lettek egymásnak; azelőtt ugyanis állandó ellenségeskedés volt közöttük.

13 Pilátus ezután összehívta a papi elöljárókat, az elöljárókat és a népet, 14 és ezt mondta nekik: „Úgy hoztátok ide hozzám ezt az embert, mint aki pártütésre bujtogatja a népet, és íme, előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam ebben az emberben azokra a vádakra,+ amelyeket felhoztok ellene. 15 Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk; és íme, semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.+ 16 Megfenyítem+ tehát, és szabadon bocsátom.” 17 —— 18 Ám az egész tömeg felkiáltott, ezt mondva: „Távolítsd ezt el,+ és bocsásd nekünk szabadon Barabást!”+ 19 (Ezt az embert a városban történt valamilyen zendülésért vetették börtönbe, és gyilkosságért.) 20 Pilátus ismét odakiáltott nekik, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.+ 21 Erre üvölteni kezdtek, ezt mondva: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd őt oszlopra!”+ 22 Harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne; megfenyítem tehát, és szabadon bocsátom.”+ 23 Erre azok hangos szóval sürgetni kezdték a dolgot, követelve az oszlopra feszítését; és hangjuk diadalmaskodni kezdett.+ 24 Így hát Pilátus kimondta az ítéletet, hogy legyen meg a követelésük:+ 25 szabadon bocsátotta azt, akit zendülésért és gyilkosságért vetettek börtönbe,+ és akit most követeltek, Jézust meg kiszolgáltatta az akaratuknak.+

26 Amint pedig elvezették, megragadtak egy cirénei születésű embert, Simont, aki éppen vidékről jött, és rátették a kínoszlopot, hogy vigye Jézus után.+ 27 A népnek és asszonyoknak nagy tömege követte őt, akik bánatukban egyfolytában verték magukat és siratták őt. 28 Jézus az asszonyokhoz fordult, és ezt mondta: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok tovább miattam. Ellenkezőleg, magatok miatt és gyermekeitek miatt sírjatok;+ 29 mert íme, jönnek napok, amelyekben ezt mondják: »Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!«+ 30 Akkor majd ezt mondják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a domboknak: »Borítsatok el minket!«+ 31 Mert ha ezeket teszik, amikor nedvdús a fa, mi történik majd, ha elszáradt?”+

32 Vezettek pedig két másik embert is, gonosztevőket, hogy vele együtt kivégezzék őket.+ 33 És amikor odaértek a Koponyának nevezett helyre,+ ott oszlopra feszítették őt és a gonosztevőket, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 34 [[Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik,+ mert nem tudják, mit tesznek.”]] Azonkívül sorsot vetettek, hogy szétosszák ruháit.+ 35 És a nép ott állt és nézett.+ Az elöljárók pedig kajánul mosolyogtak, és ezt mondták: „Másokat megmentett; mentse meg magát, ha ez az Istennek Krisztusa, a Választott.”+ 36 Még a katonák is csúfot űztek belőle,+ odamentek, savanyú borral kínálták,+ 37 és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!” 38 Volt egy felirat is fölötte: „Ez a zsidók királya.”+

39 Az oszlopra akasztott gonosztevők egyike pedig ezt mondta neki becsmérlően+: „Te vagy a Krisztus, nem? Mentsd meg magad, és minket is!” 40 Feleletül a másik megdorgálta őt, és ezt mondta: „Egyáltalán nem féled az Istent, most, hogy ugyanazon ítélet alatt vagy?+ 41 És mi bizony jogosan, mert teljes mértékben azt kapjuk, amit megérdemlünk a tetteinkért, de ez az ember semmi kivetnivalót nem tett.”+ 42 És ezt mondta még: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba+ jutsz.” 43 Ő pedig ezt mondta neki: „Bizony mondom neked ma, velem leszel+ a Paradicsomban+.”

44 Nos, ekkor a hatodik óra körül járt az idő, mégis sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig,+ 45 mivel kihunyt a napfény; aztán a szentély függönye+ középen széthasadt.+ 46 Jézus pedig hangos szóval kiáltva így szólt: „Atyám, kezedre bízom szellemem.”+ Miután ezt mondta, kilehelte utolsó leheletét.+ 47 Mivel a katonatiszt látta, mi történt, dicsőíteni kezdte az Istent, és ezt mondta: „Csakugyan, ez az ember igazságos volt.”+ 48 És az egész sokaság, amely erre a látnivalóra gyűlt ott egybe, visszaindult a történtek láttán, és verték a mellüket. 49 Ezenfelül az ismerősei mind ott álltak távol.+ Olyan asszonyok is álltak ott, és nézték ezeket, akik együtt követték őt Galileából.+

50 És íme, volt egy József+ nevű férfi, aki a tanács tagja volt, jó és igazságos férfi 51 — ez nem szavazott a fondorkodásuk és eljárásuk mellett+ —, ő Arimateából, a júdeaiak egyik városából való volt, és várta az Isten királyságát;+ 52 ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.+ 53 És levette+, finom lenvászonba göngyölte, és egy sziklába vájt sírhelybe fektette,+ amelyben még nem feküdt senki.+ 54 Az előkészület napja+ volt ekkor, és közeledett a sabbat+ esti fénye. 55 Az asszonyok pedig, akik eljöttek vele Galileából, szintén elmentek, és megnézték az emléksírt+, és hogy hogyan helyezték el a testét;+ 56 és visszamentek, hogy fűszereket és illatos olajakat+ készítsenek elő. De sabbaton természetesen nyugodtak a parancsolat szerint.+

24 A hét első napján azonban jó korán a sírhelyhez mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.+ 2 Ám a követ az emléksírtól elhengerítve találták,+ 3 és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.+ 4 Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, íme, ott állt mellettük két férfi ragyogó öltözékben.+ 5 Mivel az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az Élőt a halottak között? 6 [[Nincs itt, hanem feltámadt.+]] Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt,+ 7 elmondva, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és oszlopra kell feszíttetnie, ámde a harmadik napon fel kell támadnia.”+ 8 Így aztán visszaemlékeztek a beszédeire,+ 9 és az emléksírtól visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek és a többieknek mind.+ 10 Mária Magdaléna, Johanna+ és Mária, a Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony+ is elmondta ezeket az apostoloknak. 11 De azok előtt képtelenségnek tűntek ezek a beszédek, és nem hittek+ az asszonyoknak.

12 [[Péter azonban felkelt, elfutott az emléksírhoz, és ahogy előrehajolt, csak a pólyákat látta. Elment hát, és csodálkozott magában a történteken.]]

13 De íme, még azon a napon ketten közülük úton voltak egy faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométernyi távolságra volt, és amelynek Emmaus volt a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.+

15 Ahogy beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett,+ és csatlakozott hozzájuk; 16 szemük azonban be volt fogva, hogy ne ismerjék fel őt.+ 17 Így szólt hozzájuk: „Mik ezek a dolgok, amelyekről vitáztok magatok között, ahogy itt mentek?” És ők szomorú arccal megálltak. 18 Az egyik, akinek Kleopás volt a neve, így válaszolt neki: „Egyedül laksz jövevényként Jeruzsálemben, hogy nem tudod, milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?” 19 Erre így szólt hozzájuk: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti+ Jézussal kapcsolatosak, aki próféta+ lett, cselekedetben és szóban hatalmas az Isten és az egész nép előtt; 20 és hogyan adták át papi elöljáróink és elöljáróink a halálos ítéletre, és hogyan feszítették oszlopra.+ 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, akinek meg kell szabadítania Izraelt;+ igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 Ezenfelül némely közülünk való asszony+ is megdöbbentett minket, mivel már korán az emléksírnál voltak, 23 de nem találták a testét, és eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él. 24 El is mentek némelyek a velünk levők közül az emléksírhoz,+ és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”

25 Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti ostobák és ti, akik lassú szívűek vagytok arra, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták beszéltek!+ 26 Nemde szükséges volt, hogy a Krisztus ezeket szenvedje,+ és bemenjen a dicsőségébe?”+ 27 És elkezdve Mózestől+ és az összes Prófétától+, értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak az összes Írásban.

28 Végül elértek annak a falunak a közelébe, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne. 29 De azok erősen unszolták, ezt mondva: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nappal már a végéhez ért.” Azzal bement, hogy velük maradjon. 30 És amint ott feküdt velük étkezéshez telepedve, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.+ 31 Ekkor teljesen megnyílt a szemük, és felismerték őt; ő pedig eltűnt előlük.+ 32 És ezt mondták egymásnak: „Hát nem égett a szívünk, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?” 33 És még abban az órában felkeltek, visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet meg a velük levőket, 34 és ezek ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”+ 35 Ők pedig elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték meg őt a kenyér megtöréséről.+

36 Még ezekről beszéltek, amikor ő maga állt ott közöttük. [[És ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”]] 37 De mivel megrettentek és megrémültek,+ azt hitték, hogy szellemet látnak. 38 Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadnak kételyek szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én magam vagyok az; tapintsatok meg+, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja,+ mint ahogy látjátok, hogy nekem van.” 40 [[És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.]] 41 De amikor az örömtől még mindig nem hittek+, és csak csodálkoztak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok+?” 42 Odanyújtottak neki egy darab roston sült halat+, 43 ő pedig elvette, és szemük láttára evett+.

44 És ezt mondta nekik: „Ezek azok a szavaim, amelyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam,+ hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban+ és a Zsoltárokban+.” 45 Akkor teljesen megnyitotta elméjüket, hogy felfogják az Írások jelentését,+ 46 és ezt mondta nekik: „Így van megírva, hogy a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,+ 47 és az ő nevében megbánást fognak prédikálni a bűnök megbocsátására+ az összes nemzetben+, Jeruzsálemtől+ kezdve; 48 tanúi+ kell hogy legyetek ezeknek. 49 És íme, elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban tartózkodjatok a városban, míg fel nem ruháznak benneteket erővel a magasból.”+

50 És kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta+ őket. 51 Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett az égbe.+ 52 Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.+ 53 És folyton a templomban voltak, áldva az Istent.+