PRÉDIKÁTOR

1 Dávid fiának, Jeruzsálem királyának+ a szavai, aki egybegyűjtötte*+ a népet:

 2 „A legnagyobb hiábavalóság!” – mondja az, aki egybegyűjti a népet.

„A legnagyobb hiábavalóság! Minden hiábavalóság!”+

 6 A szél dél felé halad, majd körbemegy észak felé.

Körbe-körbejár folyamatosan. A szél egyfolytában körbejár.

 7 Minden patak* a tengerbe folyik, a tenger mégsem telik meg.+

A patakok visszatérnek oda, ahonnan erednek, hogy újra folyhassanak.+

 8 Minden dolog fárasztó.

Senki sem tud még csak beszélni sem róluk.

Nincs semmi új a nap alatt.+

10 Vajon létezik olyasmi, amiről valaki azt mondhatná: „Nézd! Ez új!”

Már régóta van ilyen.

Már előttünk is volt ilyen.

Őrájuk sem fognak emlékezni azok, akik még később élnek.+

12 Én, aki egybegyűjtöm a népet, Izrael királya lettem Jeruzsálemben.+ 13 Arra törekedtem, hogy bölcsen+ tanulmányozzak és megvizsgáljak mindent, ami az ég alatt történik:+ hogy milyen siralmas elfoglaltságot adott Isten az embereknek, ami lefoglalja őket.

16 Ezután ezt mondtam magamban*: „Nagyon bölcs lettem, bölcsebb, mint bárki más, aki előttem volt Jeruzsálemben.+ Szívem megtelt bölcsességgel és ismerettel.+” 17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet, az őrültséget* és a bolondságot,+ ami ugyancsak szélkergetés.

2 Azt mondtam magamban*: „Gyerünk, élvezzük az életet, és lássuk, mi jó származik belőle!” De ez is hiábavalóság.

3 Elhatároztam, hogy kipróbálom, milyen, ha az ember sok bort iszik,+ persze úgy, hogy közben bölcs maradok. Még bolondságra is adtam a fejem, hogy lássam, mit a legjobb tennie az ég alatt az embernek életének néhány napján. 4 Nagy munkákba fogtam:+ Házakat építettem+ és szőlőket ültettem magamnak+. 5 Kerteket és ligeteket alakítottam ki magamnak, és mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük. 6 Készítettem magamnak tavakat, hogy öntözzem velük a ligetet*, melyben virágzó fák nőnek. 7 Lettek szolgáim és szolgálólányaim.+ Olyan szolgáim is vannak, akik nálam születtek*. Ezenkívül sok állatom is lett, marháim és juhaim,+ több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben. 8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is magamnak,+ királyok és tartományok kincseit*.+ Lettek férfi és női énekeseim, valamint megnyertem magamnak azt is, ami nagy örömet ad az embereknek: egy asszonyt, sőt, sok asszonyt. 9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindenkit, aki előttem volt Jeruzsálemben.+ Eközben bölcs maradtam.

10 Semmit sem tagadtam meg magamtól, amire vágytam*.+ Nem tagadtam meg magamtól semmilyen élvezetet sem, ugyanis a szívemet öröm töltötte el azért, mert keményen dolgoztam, és ez volt a jutalma a kemény munkámnak*.+ 11 De amikor azon gondolkodtam, hogy mi mindent vittem véghez, és hogy milyen keményen dolgoztam azon, hogy megvalósítsam mindezt,+ azt láttam, hogy minden hiábavalóság és szélkergetés+. Semminek sincs igazán haszna a nap alatt.+

12 Majd a bölcsességre, az őrültségre és a bolondságra fordítottam a figyelmemet.+ (Mert mit tehet az az ember, aki a király után jön? Csak azt, amit már korábban is tettek.) 13 És azt láttam, hogy nagyobb haszna van a bölcsességnek, mint a bolondságnak,+ mint ahogy nagyobb haszna van a világosságnak, mint a sötétségnek.

14 A bölcsnek nyitva van a szeme*,+ az ostoba azonban sötétségben jár.+ Arra is rájöttem, hogy mindkettőjüknek ugyanaz lesz a végük.+ 15 Aztán ezt mondtam magamban*: „Velem is ugyanaz fog történni, mint az ostobával.”+ Mi hasznom van hát abból, hogy ennyire bölcs lettem? Ezért ezt mondtam magamban: „Ez is hiábavalóság.” 16 Mert a bölcsre sem emlékeznek sokáig, ahogy az ostobára sem.+ Az eljövendő napokban mindenkit elfelejtenek. És hogy fog meghalni a bölcs? Úgy, ahogy az ostoba.+

17 Ezért meggyűlöltem az életet,+ mert nyomasztónak tűnik minden, amit a nap alatt véghez visznek, hisz minden csak hiábavalóság+ és szélkergetés+. 18 Meggyűlöltem mindent, amiért keményen dolgoztam a nap alatt,+ mivel hátra kell hagynom annak, aki utánam jön+. 19 És ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy bolond?+ Mégis az övé lesz minden, amiért sokat fáradoztam, és amit bölcsen megszereztem a nap alatt. Ez is hiábavalóság. 20 Így hát szívből sajnálom azt a sok kemény munkát, amit véghez vittem a nap alatt. 21 Mert lehet, hogy az ember keményen dolgozik, felhasználva a bölcsességét, a tudását és a képességeit, de aztán mindent* oda kell adnia egy másik embernek, aki nem dolgozott meg érte.+ Ez is hiábavalóság és szörnyűség*.

22 Igazából mi haszna van a nap alatt az embernek a kemény munkájából és a lelkesedéséből*, mely kemény munkára készteti?+ 23 Hisz élete minden napján csak fájdalom és csalódás származik abból, amit tesz,+ és szíve még éjjel sem nyugszik.+ Ez is hiábavalóság.

24 Nincs annál jobb, mint ha az ember eszik, iszik és örömet talál* a kemény munkájában.+ Rájöttem, hogy ez is az igaz Istentől van,+ 25 hisz ki eszik és iszik jobbat, mint én?+

26 Mert Isten annak, akiben kedvét leli, bölcsességet, ismeretet és örömet ad,+ a bűnöst azonban azzal bízza meg, hogy gyűjtsön, de csak azért, hogy annak adja, akiben az igaz Isten kedvét leli+. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

9 Mi haszna van a munkásnak abból, hogy fáradozik?+ 10 Láttam, milyen elfoglaltságot adott Isten az embereknek, hogy lefoglalja őket. 11 Mindent gyönyörűnek* készített a maga idejében.+ Még az örökkévalóság gondolatát is az emberek szívébe adta, ám soha nem fogják megtudni, mi mindent tett az igaz Isten kezdettől fogva mindvégig.

12 Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs jobb annál, mint hogy vidámak legyenek, és jót tegyenek az életükben+, 13 illetve hogy minden ember egyen, igyon, és örömet találjon a kemény munkájában. Isten ajándéka ez.+

14 Rájöttem, hogy mindaz, amit az igaz Isten tesz, örökké megmarad. Nincs mit hozzátenni, és nincs mit elvenni belőle. Az igaz Isten így készített el mindent, hogy az emberek mélységesen tiszteljék*+ őt.

15 Minden, ami történik, már korábban megtörtént, és ami lesz, már volt,+ de az igaz Isten keresi azt, amire törekednek*.

16 Továbbá ezt láttam a nap alatt: ahol jognak és igazságosságnak kellett volna lennie, ott gonoszság volt+. 17 Azt mondtam magamban*: „Az igaz Isten megítéli az igazat is, és a gonoszt is,+ mert ideje van minden tettnek és minden tevékenységnek.”

18 Azt is mondtam magamban* az emberekről, hogy az igaz Isten próbára teszi őket, és megmutatja nekik, hogy olyanok, mint az állatok. 19 Mert az emberek vége hasonló az állatok végéhez, ugyanaz lesz a végük.+ Ahogy meghal az egyik, úgy meghal a másik is, mindegyikükben ugyanaz a szellem* van.+ Úgyhogy az ember nem áll felette az állatnak, hisz minden hiábavalóság. 20 Mindegyik ugyanarra a helyre megy.+ Mindegyik a porból lett,+ és mindegyik a porba tér vissza+. 21 Ki az, aki igazán tudja, hogy az emberek szelleme fölmegy-e, és hogy az állatok szelleme lemegy-e a földbe?+ 22 Láttam, hogy nincs jobb annál, mint hogy az ember örömet találjon a munkájában,+ ugyanis ez az ő jutalma*. Mert ki teszi képessé őt arra, hogy lássa, mi fog történni őutána?+

4 Majd ismét az kezdett foglalkoztatni, hogy milyen sok elnyomás van a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, és hogy senki sem vigasztalta meg őket.+ Az elnyomóik voltak hatalmon, és nem vigasztalta meg az elnyomottakat senki. 2 Boldogabbnak mondtam azokat, akik már meghaltak, mint azokat, akik még életben vannak.+ 3 De mindegyiküknél jobb annak, aki még meg sem született,+ aki még nem látta, milyen elszomorító dolgokat tesznek a nap alatt+.

4 És láttam, milyen sok erőfeszítés* és kiváló munka fakad abból, hogy az emberek versengenek+ egymással. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

5 Az ostoba összekulcsolja kezét, és közben a teste tönkremegy*.+

6 Jobb egy maroknyi pihenés, mint kétmaroknyi kemény munka és szélkergetés.+

7 Majd egy másik dologra lettem figyelmes, ami szintén hiábavalóság a nap alatt: 8 Van, aki teljesen egyedül van, nincs társa. Nincs fia vagy testvére, de egyfolytában keményen dolgozik. Mégsem elégszik meg soha a vagyonával.+ De vajon elgondolkodik ezen: „Ugyan kiért fáradozom, és ki miatt vonom meg magamtól* a jót?”+ Ez is hiábavalóság és siralmas elfoglaltság.+

9 Jobb kettőnek, mint egynek,+ mivel a kemény munkájuk jutalommal* jár. 10 Mert ha az egyik elesik, a másik fel tudja segíteni. De mi lesz azzal, aki úgy esik el, hogy nincs, aki felsegítse?

11 És ha ketten egymás mellett fekszenek, nem fognak fázni, de mi lesz azzal, aki egyedül van? 12 Lehet, hogy valaki le tudja győzni azt, aki egyedül van, de ha ketten állnak vele szemben, nem jár sikerrel. És a hármas kötelet nem lehet egyhamar* szétszakítani.

13 Jobb a szegény, de bölcs gyermek, mint az idős, de ostoba király,+ akinek már nincs elég esze ahhoz, hogy megfogadja a figyelmeztetést+. 14 Mert ez* a börtönből került ki, hogy király legyen,+ pedig szegénynek született annak a királyságában+. 15 Megfigyeltem minden élőt, aki a nap alatt jár, és azt is, mi történik a fiatallal, aki utódként a másik helyébe lép. 16 Nagyon sokan támogatják, ám akik később jönnek, nem lesznek elégedettek vele.+ Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

5 Ügyelj a lépteidre, ha az igaz Isten házába mész.+ Jobb, ha valaki azért megy oda, hogy figyeljen,+ mint hogy úgy mutasson be áldozatot, mint a bolondok,+ mivel ők nincsenek tudatában annak, hogy rosszat tesznek.

2 Ne beszélj elhamarkodottan, és szíved se szóljon meggondolatlanul az igaz Isten előtt.+ Mert az igaz Isten az égben van, te pedig a földön. Ezért ne beszélj sokat.+ 3 Hisz ha túl sok mindennel foglalkozik az ember*, álmodni fog,+ és ha túl sokat beszél az ostoba, locsogni fog+. 4 Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd megadni,+ mert ő nem leli kedvét az ostobákban+. Amit fogadsz, azt teljesítsd.+ 5 Jobb, ha nem fogadsz meg valamit, mint ha megfogadod, de nem teljesíted.+ 6 Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen téged*,+ és ne mondd az angyal* előtt, hogy ez tévedés volt.+ Miért haragítanád magadra az igaz Istent azzal, amit mondasz, hogy így tönkre kelljen tennie a kezed munkáját?+ 7 Elvégre ha sok mindennel foglalkozik az ember, álmodik,+ és ugyanígy a sok beszéddel hiábavalóság jár együtt. Inkább mélységesen tiszteld* az igaz Istent.+

8 Ne csodálkozz, ha azt látod, hogy a tartományodban elnyomják a szegényt, és semmibe veszik a jogot és az igazságosságot.+ Ezt a magas rangú tisztviselőt ugyanis figyeli valaki, aki fölötte áll, és vannak mások, akik még fölöttük is állnak.

9 A földből származó hasznot felosztják maguk között, és még a király is a földből él.+

10 Aki szereti az ezüstöt, nem elégszik meg az ezüsttel, aki pedig a vagyont szereti, nem elégszik meg a jövedelemmel.+ Ez is hiábavalóság.+

11 Ha valakinek nagy lesz a vagyona, azok is sokan lesznek, akik felemésztik azt.+ De mi haszna van ebből a tulajdonosnak, hacsak nem az, hogy nézegesse a vagyonát.+

12 Édes az álma annak, aki szolgál, akár keveset eszik, akár sokat, a gazdag viszont nem tud aludni, mert sok mindene van.

13 Láttam valamit a nap alatt, ami rettenetes*: A felhalmozott gazdagság, amely kárára van a tulajdonosának. 14 Ez a gazdagság elveszett egy sikertelen vállalkozás* miatt, és amikor ennek az embernek fia születik, már semmije sincs.+

15 Az ember meztelenül jött ki anyjának a méhéből, és ugyanígy is megy el.+ Semmit sem vihet magával abból, amiért keményen megdolgozott.+

16 Ez is rettenetes*: Ahogy jött az ember, úgy is megy el. És milyen haszna van annak, aki a szélnek fáradozik?+ 17 Ráadásul mindennap sötétben eszik, nagyon csalódottan, betegen és dühösen.+

18 Azt láttam, hogy ez jó és helyes: Az ember egyen, igyon, és találjon örömet a kemény munkájában,+ amit fáradsággal végez a nap alatt életének azon a néhány napján, melyet az igaz Isten adott neki, hiszen ez az ő jutalma*.+ 19 Ezenkívül ha az embernek az igaz Isten gazdagságot és anyagi javakat ad,+ és képessé teszi arra, hogy élvezze azokat, akkor vegye el a jutalmát*, és találjon örömet a kemény munkájában. Ez Isten ajándéka.+ 20 Mert szinte észre sem veszi*, hogy eltelnek életének a napjai, hisz az igaz Isten lefoglalja őt szívének örömével.+

6 Láttam még valamit a nap alatt, ami rettenetes*, és gyakori az emberek között: 2 Az igaz Isten gazdagságot, anyagi javakat és dicsőséget ad egy embernek, úgyhogy mindene megvan, amire vágyik*. Az igaz Isten mégsem engedi meg, hogy élvezze, bár egy idegen élvezheti. Ez hiábavalóság és súlyos csapás. 3 Ha valakinek száz gyermeke lesz is, sok évet él meg, és megöregszik, de nem élvezi* a javait, mielőtt a sírba megy,* azt kell hogy mondjam, hogy jobb a halva született gyermeknek, mint neki.+ 4 Hisz ez hiába jött világra, sötétségben távozott, és sötétség borítja a nevét. 5 Bár nem látta a napot, és nem tudott semmiről, mégis jobb neki*, mint az előbbinek.+ 6 Mi haszna van annak, ha az ember kétszer ezer évig él is, de nincs öröme? Hát nem egy helyre megy mindenki?+

7 Az ember egyre csak dolgozik keményen, hogy legyen mit ennie,+ de soha nem lakik jól*. 8 Mert mi előnye van a bölcsnek az ostobával szemben?+ Vagy mi haszna annak, hogy a szegény tudja, hogyan maradjon életben*? 9 Jobb, ha az ember élvezi, amit lát, mint ha a vágyai után jár*. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

10 Ami van, azt már elnevezték, és tudni lehet, hogy milyen az ember. Nem tud vitába szállni* a nála hatalmasabbal. 11 Minél több a szó*, annál több a hiábavalóság. És mi haszna van belőle az embernek? 12 Ki tudja, mit a legjobb tennie hiábavaló életének néhány napja alatt, ami úgy múlik el, mint az árnyék?+ Hisz ki mondhatja meg az embernek, mi fog történni a nap alatt, miután elmegy?

7 Jobb a jó hírnév* a jó olajnál,+ és a halál napja a születés napjánál. 2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol ünnepelnek,+ mivel így végzi minden ember. Szívlelje meg ezt, aki él! 3 Jobb a bánat a nevetésnél,+ mert a szomorú arc jobbá teszi a szívet+. 4 A bölcsek szíve a gyásznak házában van, az ostobák szíve pedig a vigasság* házában+.

5 Jobb azt hallgatni, hogy a bölcs fedd,+ mint azt, hogy az ostoba énekel. 6 Mert amilyen a kóró ropogása a fazék alatt, olyan az ostoba nevetése.+ Ez is hiábavalóság. 7 De az elnyomás őrületbe kergetheti a bölcset, és ha valakit megvesztegetnek, az megrontja a szívet+.

8 Jobb egy dolognak a vége, mint a kezdete. Jobb türelmesnek lenni, mint gőgösnek*.+ 9 Ne legyél sértődékeny,*+ mert a sértődés az ostobák keblében nyugszik*+.

10 Ne mondd: „Miért van, hogy a hajdani napok jobbak voltak a mostaniaknál?”, mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.+

11 Jó a bölcsesség örökséggel együtt, és hasznos azoknak, akik látják a napfényt*. 12 Mert a bölcsesség védelem,+ mint ahogy a pénz is védelem,+ de az ismeretnek és a bölcsességnek az az előnye, hogy életben tartja az embert+.

13 Gondolj az igaz Isten tetteire: Ki egyenesítheti ki, amit ő elgörbített?+ 14 A jó napon legyél te is jó,+ a viszontagságos* napon pedig gondolj arra, hogy az igaz Isten adta ezt a napot is, és azt a napot is,+ hogy az ember ne lehessen biztos abban*, mi fog történni vele a jövőben+.

15 Mindenfélét láttam hiábavaló életem+ során: az igazságos embert, aki meghal, pedig igazságos,+ és a gonosz embert, aki sokáig él, pedig gonosz+.

16 Ne legyél túlságosan igazságos,+ és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek+. Miért okoznád a magad vesztét?+ 17 Ne legyél nagyon gonosz, és ne légy bolond se.+ Miért halnál meg idő előtt?+ 18 Az a legjobb, ha megfogadod az egyik figyelmeztetést, de a másikat sem hagyod figyelmen kívül,+ mert az, aki mélységesen tiszteli* Istent, mindkettőt megfogadja.

19 A bölcsességnek köszönhetően a bölcs erősebb lesz, mint tíz erős ember együttvéve a városban.+ 20 Nincs a földön igazságos ember, aki mindig jót tesz, és soha nem vétkezik.+

21 Ne vegyél mindent a szívedre, amit az emberek mondanak,+ nehogy meghalld, ha a szolgád szid* téged. 22 Mert jól tudja a szíved, hogy sokszor te is szidtál másokat.+

23 Mindezt bölcsen kipróbáltam. Azt mondtam: „Bölcs leszek.” De messze voltam tőle. 24 Ami lett, az elérhetetlen, és nagyon mély. Ki értheti meg?+ 25 Arra adtam a szívem, hogy megismerjem és felkutassam a bölcsességet, és azt, hogy mi miért van, illetve hogy megértsem, hogy az ostobaság gonoszság és az őrültség bolondság.+ 26 Ekkor jöttem rá erre: A halálnál is keserűbb az az asszony, aki olyan, mint a vadászháló, akinek a szíve olyan, mint a vonóháló, keze pedig mint a börtönben a láncok. Aki az igaz Isten kedvében jár, az elmenekül az ilyen asszonytól,+ a bűnös azonban a foglya lesz+.

27 A nép egybegyűjtője+ így szólt: „Ezt fedeztem fel: Egyik dolgot vizsgáltam a másik után, hogy levonjam a következtetést, 28 de nem találtam meg, ami után folyton kutattam*. Ezer közül csak egy embert* találtam, asszonyt viszont egyet sem. 29 Arra jutottam, hogy az igaz Isten becsületesnek alkotta az embereket,+ de azok mindenféle tervet kieszelnek+.”

8 Ki olyan, mint a bölcs? Ki tudja a megoldást egy problémára*? Ha az ember bölcs, felragyog az arca, és megenyhülnek zord vonásai.

2 Azt mondom: „Engedelmeskedj a király parancsainak,+ mivel esküt tettél Istennek+. 3 Ne siess kimenni a király elől.+ Ne állj ki olyasmi mellett, ami gonosz,+ mert a király azt tesz, amit csak akar, 4 a szava ugyanis nem tűr ellentmondást,+ és ki vonhatná őt kérdőre: »Mit teszel?«”

5 Azt, aki megtartja a parancsot, nem éri baj,+ és a bölcs szív felismeri, mikor mit kell tenni, és hogyan kell eljárni*+. 6 Mert mindennek megvan a maga ideje és eljárásmódja*,+ bár az embereknek sok bajuk van. 7 Mivel senki nem tudja, mi fog történni, ki tudná megmondani, hogyan fog megtörténni?

8 Ahogy egyetlen embernek sincs hatalma a szellem* felett, és nem tudja visszafogni, ugyanúgy senkinek sincs hatalma a halál napja felett.+ És ahogy senkit sem bocsátanak el a háborúból, ugyanúgy a gonoszság sem engedi, hogy a gonoszok elmeneküljenek*.

9 Mindezt láttam, és szívemben mérlegeltem mindent, amit véghez visznek a nap alatt, egy olyan időben, amikor ember uralkodik emberen a saját kárára*+. 10 És láttam, hogy eltemetik a gonoszokat, azokat, akik bejártak a szent helyre, de hamar elfelejtették őket a városban, ahol gonoszul cselekedtek+. Ez is hiábavalóság.

11 Azért bátorodik fel az ember szíve arra, hogy rosszat tegyen, mert nem hajtják végre gyorsan a gonosz tettért járó ítéletet.+ 12 Lehet, hogy a bűnös százszor is rosszat tesz, és sokáig él, de tudom, hogy akik az igaz Istent imádják*, jól fognak járni, mert imádják* őt+. 13 De a gonoszok, mivel nem imádják* Istent, rosszul fognak járni,+ és nem hosszabbítják meg a napjaikat, melyek olyanok, mint az árnyék+.

14 Történik még valami a földön, ami hiábavaló*: vannak igazságosak, akikkel úgy bánnak, mint ha rosszat tettek volna,+ és vannak gonoszok, akikkel meg úgy bánnak, mint ha igazságosan cselekedtek volna+. Azt mondom, ez is hiábavalóság.

15 Azt javasoltam, hogy az ember örüljön,+ mert nincs annál jobb a nap alatt, mint ha eszik, iszik és örül. Örömmel végezze kemény munkáját életének a napjain,+ amelyeket az igaz Isten ad neki a nap alatt.

16 Elhatároztam, hogy bölcs leszek, és megfigyelem, mi mindennel foglalkoznak a földön.+ Még olyan is volt, hogy nem aludtam sem éjjel, sem nappal.* 17 Aztán megvizsgáltam, mi mindent tett az igaz Isten, és rájöttem, hogy az ember nem tudja megérteni, mi történik a nap alatt.+ Bármennyire is próbálkozik, nem tudja megérteni. Még ha azt mondja is, elég bölcs ahhoz, hogy megértse, akkor sem képes rá.+

9 Mert alaposan megvizsgáltam mindezt, és arra jutottam, hogy az igazságosak és a bölcsek, valamint a tetteik az igaz Isten kezében vannak.+ Az emberek semmit sem tudnak arról a szeretetről és gyűlöletről, amelyet az előttük élt emberek éreztek. 2 Mindenkinek ugyanaz lesz a vége:+ az igazságosnak és a gonosznak,+ a jónak, a tisztának és a tisztátalannak, annak, aki áldoz, és annak, aki nem áldoz. A jó ugyanolyan, mint a bűnös, és aki esküszik, ugyanolyan, mint aki meggondolja, hogy esküt tegyen-e. 3 Ez is egy aggasztó dolog, ami a nap alatt történik: Mivel mindenkinek ugyanaz a vége,+ az emberek szíve tele van rosszal. Őrültség van a szívükben, míg élnek, utána pedig meghalnak*.

4 Az élőknek van reményük, hisz jobb egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán.+ 5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak,+ de a halottak semmit sem tudnak,+ és nincs több jutalmuk*, mert teljesen elfelejtik őket+. 6 Többé nem éreznek szeretetet, gyűlöletet és féltékenységet, és többé nem vesznek részt semmiben sem, ami a nap alatt történik.+

7 Menj, egyél örömmel, és idd a borodat vidám szívvel,+ mert az igaz Isten már kedvét leli munkáidban+. 8 Ruhád legyen mindig fehér*, és mindig kend meg olajjal a fejedet+. 9 Élvezd az életet a feleségeddel, akit szeretsz,+ hiábavaló életed minden napján, melyet Isten adott neked a nap alatt, igen, hiábavaló életed minden napján, mert ez jutott neked* az életben, és ez a jutalmad a munkádért, melyet keményen végzel a nap alatt+. 10 Mindazt, amit megtehetsz, tedd meg teljes erődből, mert a sírban*, ahová mész, nincs munka, tervezés, ismeret vagy bölcsesség.+

11 Még valamit láttam a nap alatt: Nem mindig a gyorsak nyerik meg a versenyt vagy az erősek győznek a csatában+, a bölcseknek nincs mindig ennivalójuk, az értelmesek nem mindig gazdagok,+ és nem mindig sikeresek azok, akiknek nagy a tudásuk,+ mert bármikor történhetnek váratlan* események mindannyiukkal. 12 Hisz az ember nem tudja, mennyi ideje van.+ Mint ahogyan a halat megfogják az alattomosan elhelyezett hálóval, és a madarat kelepcébe ejtik, az emberek is váratlanul csapdába esnek vészterhes időben.

13 Ezt is megfigyeltem a bölcsességről a nap alatt, és nagy hatással volt rám: 14 Volt egy kis város, ahol kevés ember élt. Felvonult ellene egy nagy király, körbevette, és nagy ostromműveket épített. 15 Élt a városban egy szegény, ám bölcs ember. A bölcsességével megmentette a várost, de aztán senki sem emlékezett erre a szegény emberre.+ 16 Azt mondtam magamban: „Jobb a bölcsesség a hatalomnál.+ A szegény ember bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak a szavára.+”

17 Jobb megfogadni a bölcs ember nyugodt szavait, mint az ostobák közt uralkodó ember kiáltására figyelni.

18 Jobb a bölcsesség a fegyvereknél, és egyetlen bűnös sok jót tönkretehet+.

10 Ahogy a döglött legyek megbüdösítik és megerjesztik az illatszerkészítő olaját, ugyanúgy egy kis ostobaság semmissé teszi a bölcsességet és a dicsőséget.+

2 A bölcset a szíve jó irányba viszi,* az ostobát viszont rossz irányba*.+ 3 Bármerre menjen is a bolond, akkor is esztelen*,+ és nem leplezi az ostobaságát+.

4 Ha egy uralkodó haragra* gerjed ellened, ne hagyd el a helyedet,+ mert nyugodtsággal nagy bűnöket lehet megelőzni+.

5 Láttam valamit a nap alatt, ami nyugtalanít, olyan hibát, amelyet a hatalmon lévők követnek el:+ 6 sok magas tisztséget az ostobák kapnak, a rátermett emberek* pedig maradnak alacsony állásukban.

7 Láttam szolgákat lovon ülni, fejedelmeket pedig gyalogolni, mint a szolgák.+

8 Aki vermet ás, beleeshet abba,+ és aki áttör egy kőfalat, azt kígyó marhatja meg.

9 Aki követ fejt, megsértheti magát a kővel, és aki fát hasogat, veszélyben lehet*.

10 Ha egy vasszerszám életlen, és az ember nem élesíti meg, akkor nagy erőt kell kifejtenie. De bölcsességgel eredményt lehet elérni.

11 Ha a kígyó megmar, még mielőtt megbűvölnék, akkor semmi haszna a kígyóbűvölőnek*.

12 A bölcs ember beszéde kedves,+ az ostobát viszont tönkreteszi a beszéde+. 13 Az ostoba első szavai ostobaságot, az utolsók pedig nagy őrültséget tükröznek.+ 14 De a bolond egyre csak beszél.+

Az ember nem tudja, mi fog történni. Ki tudná megmondani neki, mi lesz őutána?+

15 Az ostobákat kifárasztja a kemény munka, mert még azt sem tudják, hogyan jussanak el a városba.

16 Mennyire rossz egy országnak, ha a királya gyermek,+ és a fejedelmei már reggel lakmároznak! 17 Boldog az az ország, amelynek a királya előkelők fia, és fejedelmei a megfelelő időben esznek, hogy legyen erejük, és nem csak azért, hogy lerészegedjenek.+

18 A nagy lustaság miatt megereszkedik a tetőgerenda, és a lusta kezek miatt beázik a ház.+

19 A kenyér* felvidít, a bor élvezetessé teszi az életet,+ de pénzért kapható meg minden, amire szükség van+.

20 Még gondolatban* se szidd* a királyt,+ és ne szidd a gazdagot a hálószobádban, mert még elmondja a hallottakat* egy madár*, vagy egy kismadár elismétli, amit mondtál.

11 Dobd a kenyeredet a vízbe,+ mert sok nap múlva megtalálod.+ 2 Adj abból, amid van, hét vagy akár nyolc embernek,+ mert nem tudod, milyen csapás* sújtja majd a földet.

3 Ha a felhők megtelnek vízzel, esőt zúdítanak a földre, és ha a fa eldől délre vagy északra, ott fog maradni, ahová dőlt.

4 Aki a szelet figyeli, nem vet, és aki a felhőket nézi, nem arat.+

5 Ahogyan nem tudod, hogyan működik a szellem a gyermek csontjaiban a terhes nő méhében,+ ugyanúgy nem ismered az igaz Isten munkáját, aki mindent véghez visz+.

6 Reggel vesd el a magot, és ne pihentesd kezed estig,+ mert nem tudod, melyik fog kikelni, ez vagy az, vagy mindkettő.

7 Édes a világosság, és jó a szemnek a napot látni. 8 Ha egy ember sok évet él, élvezze azt.+ De ne felejtse el, hogy sok borús nap lehet. Minden, ami a jövőben lesz, hiábavalóság.+

9 Amíg fiatal vagy, legyél vidám, és örüljön szíved! Kövesd a szívedet és a szemedet! De ne feledd, hogy mindezért az igaz Isten felelősségre von* téged!+ 10 Távolítsd hát el a szívedből a bajokat, és tartsd távol a testedet az ártalmas dolgoktól, mivel a fiatalkor és életed legszebb évei mind hiábavalóság.+

12 Ne feledkezz meg nagy Teremtődről fiatalságod napjaiban,+ mielőtt eljönnek a bajokkal teli napok,+ és elérkeznek azok az évek, amikor azt mondod: „Nem szeretem ezeket.” 2 Mielőtt a nap, a világosság, a hold és a csillagok elsötétednek,+ és a felhők visszatérnek a szakadó eső után*. 3 Azon a napon a ház őrzői remegnek, az erős férfiak meghajolnak, az asszonyok már nem őrölnek, mert kevesen lettek, és az ablakon kinéző lányok sötétséget látnak+. 4 Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, a malom zúgása elhalkul, felkel az ember a madárszóra, és elhalkulnak az éneklő lányok mind.+ 5 Még a magasságtól is fél az ember, és az utca félelmetessé válik. A mandulafa kivirágzik,+ a szöcske vonszolja magát, és kifakad a kapribogyó, mert az ember a maradandó háza felé tart,+ és a gyászolók az utcán járkálnak+. 6 Mielőtt elszakad az ezüstkötél, és az aranytál összetörik, a korsó a forrásnál eltörik, és a víztároló kút kereke széttörik. 7 Akkor a por visszatér a földbe,+ ahol azelőtt volt, és a szellem* visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt+.

8 „A legnagyobb hiábavalóság! – mondja az, aki egybegyűjti+ a népet. – Minden hiábavalóság!”+

9 A nép egybegyűjtője nemcsak bölcs lett, hanem folyton arra tanította a népet is, amit tudott.+ Ezenkívül gondolkodott és alaposan kutatott, hogy összeválogasson* sok példabeszédet.+ 10 Igyekezett gyönyörű szavakat találni,+ és pontosan leírni az igazság szavait.

11 A bölcs szavai olyanok, mint az ösztöke,+ és az összegyűjtött mondásai, mint a jól bevert szögek. Ezek egyetlen pásztortól valók. 12 Ami pedig a többi dolgot illeti, fiam, fogadd meg a figyelmeztetést: a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül a könyvekbe, az fárasztó a testnek.+

13 Összefoglalva tehát a végkövetkeztetés ez: Mélységesen tiszteld* az igaz Istent,+ és tartsd meg a parancsait,+ mert ez az ember legfőbb kötelessége.+ 14 Mert az igaz Isten minden tettet megítél, hogy jó-e, vagy rossz, még azokat is, melyekről mások nem tudnak.+