MÁTÉ
Magyarázó jegyzetek – 16. fejezet
Ezt felelte nekik: Néhány fontos ókori kézirat kihagyja a 2. vers többi részét, valamint a 3. vers egészét. Habár van némi bizonytalanság ezeknek a szavaknak a hitelességével kapcsolatban, sok szaktekintély azt látja helyesnek, ha szerepelnek a versekben, mivel nagyon sok korai és kései kéziratban is megtalálhatóak.
házasságtörő: Jelképes házasságtörésre, vagyis az Isten iránti hűtlenségre utal. (Lásd a Mr 8:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
Jónás jelét: Lásd a Mt 12:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
túlsó partra: Vagyis a Galileai-tenger túloldalára, minden bizonnyal Betsaida felé, a tó északkeleti partján.
kovászától: Vagy: „élesztőjétől”. A kovászt a Biblia gyakran a bűn és a romlottság jelképeként használja, és itt a romlott tanításokra utal (Mt 16:12; 1Ko 5:6–8; vesd össze a Mt 13:33-hoz tartozó magyarázó jegyzettel).
kosárral: Az arról szóló beszámolókban, hogy Jézus két alkalommal csoda útján jóllakatta a tömeget (lásd a Mt 14:20; 15:37; 16:10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a párhuzamos beszámolókat a Mr 6:43; 8:8, 19, 20-ban), az írók következetesen különbséget tesznek a kosarak között, melyekben összegyűjtötték a maradékot. Amikor Jézus kb. 5000 férfit lakatott jól, akkor a görög koʹphi·nosz szó („kosár”) szerepel; amikor pedig 4000-en laktak jól, akkor a görög szphü·riszʹ szó („nagy kosár”) szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy az írók is ott voltak ezeken az alkalmakon, vagy pedig megbízható szemtanúktól kaptak információkat.
nagy kosárral: Vagy: „élelmiszeres kosárral”. (Lásd a Mt 15:37; 16:9-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Cezárea Filippi: Egy város a Jordán forrásvidékén, 350 m-rel a tengerszint felett. A város úgy 40 km-re északra feküdt a Galileai-tengertől, és a Hermon-hegy délnyugati lába közelében helyezkedett el. Nagy Heródes fia, Fülöp tetrarcha nevezte el Cezáreának a római császár iránti tiszteletből. Azért nevezték Cezárea Filippinek, hogy megkülönböztessék a másik Cezáreától, mely a Földközi-tenger partján egy jelentős tengeri kikötő volt. (Lásd a B10-es függ.-et.)
Emberfiáról: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Keresztelő János: Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Illés: Lásd a Mt 11:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Simon Péter: Lásd a Mt 10:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
a Krisztus: Péter „a Krisztus”-ként (görögül ho Khri·sztoszʹ) azonosítja Jézust. Ez a cím „a Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
az élő Isten: Egy kifejezés, mellyel azt emelték ki, hogy Jehova élő és tevékeny ellentétben a nemzetek élettelen isteneivel (Cs 14:15), például azokkal, melyeket Cezárea Filippi környékén imádtak (Mt 16:13). Ez a kifejezés a Héber iratokban is előfordul (5Mó 5:26; Jr 10:10).
Jónás fia: Vagy: „Barjóna”. Sok héber név része volt a héber ben vagy az arámi bar szó (mindkettő jelentése ’fia’), mely után az apa neve állt családnévként. Az, hogy számos tulajdonnévben – például Bertalan, Bartimeus, Barnabás vagy Barjézus nevében – az arámi bar jövevényszó is szerepel, azt támasztja alá, hogy Jézus napjaiban az arámi nyelv hatással volt a beszélt héber nyelvre.
test és vér: Vagy: „ember”. Ez egy közismert zsidó kifejezés. Ebben a szövegkörnyezetben minden jel szerint a testi vagy emberi gondolkodásra utal (Ga 1:16, lábj.).
te Péter vagy, én pedig erre a sziklára: A hímnemű görög peʹtrosz szó jelentése ’szikladarab’, ’kő’. Itt tulajdonnévként szerepel (Péter), amely a görög megfelelője annak a névnek, amelyet Jézus Simonnak adott (Jn 1:42). A nőnemű peʹtra szót „sziklá”-nak fordítják, és utalhat alapkőzetre, sziklaszirtre vagy egy összefüggő sziklatömegre. Ugyanez a görög szó szerepel a következő helyeken is: Mt 7:24, 25; 27:60; Lk 6:48; 8:6; Ró 9:33; 1Ko 10:4; 1Pt 2:8. Péter biztosan nem gondolta, hogy ő maga lenne a szikla, amelyre Jézus a gyülekezetét építi, hiszen az 1Pt 2:4–8-ban azt írta, hogy Jézus volt a régen megjövendölt alapszegletkő, amelyet maga Isten választott ki. Pál apostol is úgy utalt Jézusra, hogy ő az alap és az a szikla, melyet Isten adott (1Ko 3:11; 10:4). Jézus tehát egy szójátékot használhatott, és tulajdonképpen ezt mondta: „Te, akit úgy neveztelek, hogy Péter, vagyis Szikladarab, felismerted, hogy ki valójában a Krisztus, »a szikla«, aki a keresztény gyülekezet alapja lesz.”
gyülekezetemet: Itt fordul elő először a görög ek·klé·sziʹa szó, amely az ek (ki) és a ka·leʹó (hív) szavakra vezethető vissza. Olyan személyek csoportját jelöli, akiket egybehívtak egy meghatározott célból vagy tevékenységre. (Lásd a Szójegyzéket.) Ebben a szövegkörnyezetben Jézus arról jövendölt, hogy létre fog jönni a keresztény gyülekezet a felkent keresztényekből, akik „mint élő kövek [épülnek] szellemi házzá” (1Pt 2:4, 5). A Septuagintában gyakran előfordul ez a görög szó a „gyülekezet”-nek fordított héber szó megfelelőjeként, amely sokszor Isten egész népére utal (5Mó 23:3; 31:30). A Cs 7:38-ban az izraelitákra, akiket kihívtak Egyiptomból, úgy történik utalás, hogy „Izrael népe” (szó szerint: „gyülekezet”). Ehhez hasonlóan a keresztények, akiket kihívtak a sötétségből, és kiválasztottak a világból, Isten gyülekezetét alkotják (Jn 15:19; 1Ko 1:2; 1Pt 2:9).
sír: Vagy: „hádesz”, vagyis az a jelképes hely vagy állapot, ahova vagy amelybe a halottak kerülnek. (Lásd a Szójegyzékben a „Sír” címszót.) A Biblia úgy beszél a halottakról, mint akik a halál kapuin (Zs 107:18, lábj.), illetve a sír kapuin belül vannak (Ézs 38:10), vagyis a halál a markában tartja őket. Jézus azt ígérte, hogy legyőzi a sírt. Ez azt jelenti, hogy a sír „kapui” megnyílnak majd, és a feltámadás által a halottak kijönnek onnan. Az ígérete biztos, amire a saját feltámadása a bizonyíték (Mt 16:21). Mivel a gyülekezet Jézusra épül, aki ki tudja szabadítani a tagjait a halálból, a gyülekezetet nem győzheti le vagy nem tarthatja fogva hosszú ideig a halál (Cs 2:31; Jel 1:18; 20:13, 14).
az egek királyságának a kulcsait: A Bibliában az, ha valaki kulcsokat kapott – akár szó szerint, akár jelképes értelemben –, azt jelentette, hogy bizonyos mértékű hatalmat bíztak rá (1Kr 9:26, 27; Ézs 22:20–22). Ezért a „kulcs” szó a hatalom és a felelősség jelképe lett. Péter arra használta a rábízott kulcsokat, hogy megnyissa a lehetőséget a zsidók (Cs 2:22–41), a szamáriaiak (Cs 8:14–17) és a nem zsidók (Cs 10:34–38) előtt arra, hogy megkapják a szent szellemet, és ezáltal kilátásuk legyen bekerülni az égi királyságba.
kötsz is meg. . . oldasz is fel: Vagy: „zársz is be. . . nyitsz is ki”. Nyilvánvalóan azokra a döntésekre utal, melyek megengednek vagy éppen megtiltanak egy bizonyos viselkedést vagy eljárást. (Vesd össze a Mt 18:18-hoz tartozó magyarázó jegyzettel.)
már meg van kötve. . . már fel van oldva: A görög igék szokatlan szerkezete ebben a versben (a „van” ige jövő idejű alakja mellett a „megköt” és „felold” igék befejezett passzív melléknévi igeneves formában állnak) azt jelzi, hogy bármilyen döntést hozott is Péter („bármit kötsz is meg”; „bármit oldasz is fel”), azt a döntést előtte már meghozták az égben; nem előzhette meg az égi döntést. (Vesd össze a Mt 18:18-hoz tartozó magyarázó jegyzettel.)
a Krisztus: Lásd a Mt 16:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Jézus: Néhány ókori kéziratban az áll, hogy „Jézus Krisztus”.
vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mt 21:23; 26:3, 47, 57; 27:1, 41; 28:12; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).
magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.
írástudók: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben az „Írnok, írástudó” címszót.
Távozz tőlem: Szó szerint: „menj mögém”. Jézus itt határozottan „rendreutasította” Pétert (Mr 8:33). Nem engedte, hogy bármi is megakadályozza az Atyja akaratának a teljesítésében. Egyes lexikonok a következőképpen határozzák meg ezt az idiómát: „Tűnj a szemem elől!” Némelyik bibliafordításban pedig így szerepel: „Takarodj előlem!” A szavai arra is emlékeztethették Pétert, hogy az Urának a támogatójaként és követőjeként hol a helye; nem volt szabad Jézust gátolnia abban, hogy megtegye, amit kell.
Sátán: Jézus nem arra utalt, hogy Péter maga Sátán, az Ördög, hanem inkább arra, hogy ellenálló, ellenszegülő, ami a héber szá·tánʹ szó jelentése. Jézus arra célozhatott, hogy Péter ekkor engedte, hogy Sátán hatással legyen a viselkedésére.
Gátolsz abban, hogy megtegyem, amit kell: Szó szerint: „botláskő vagy nekem”. (Lásd a Mt 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
tagadja meg magát: Vagy: „mondjon le minden jogáról”. Ez arra utal, hogy valaki kész teljesen megtagadni magát, vagy kész lemondani a saját maga feletti tulajdonjogról Isten javára. A görög kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „nemet kell mondania önmagának”, ami jól mutatja, hogy talán le kell mondania a vágyairól, törekvéseiről vagy kényelméről (2Ko 5:14, 15). Ugyanezt a görög igét használja Máté, amikor arról ír, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Jézust (Mt 26:34, 35, 75).
kínoszlopát: A klasszikus görög nyelvben a sztau·roszʹ szó alapvetően egy egyenesen álló oszlopot jelent. Átvitt értelemben időnként arra a szenvedésre, szégyenre, kínra vagy halálra utal, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. (Lásd a Szójegyzéket.)
életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)
életét: Lásd a Mt 16:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.
Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.