MÁRK
Magyarázó jegyzetek – 14. fejezet
Két nap múlva: A Mr 14:1, 2-ben leírt eseményekre niszán 12-én került sor. A versből kiderül, hogy a pászkát (niszán 14.; lásd a Mt 26:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet) és a kovásztalan kenyerek ünnepét (niszán 15–21.; lásd a Szójegyzéket) két nappal később ünnepelték. (Lásd az A7-es, a B12-es és a B15-ös függ.-eket, valamint a Mr 14:3, 10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Amikor Betániában volt: A Mr 14:3–9-ben leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).
a leprás Simon: Ezt a Simont csak itt és a Mt 26:6-ban található párhuzamos beszámolóban említi a Biblia. Egy olyan férfi lehetett, akit Jézus korábban kigyógyított a leprából. (Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.)
egy asszony: Lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
alabástrompalackban: Lásd a Szójegyzékben az „Alabástrom” címszót.
illatos olaj: János azt írja, hogy az olaj súlya „egy font” volt. Márk és János beszámolója konkrétan kimondja, hogy több mint 300 dénárt ért (Mr 14:5; Jn 12:3–5). Ez körülbelül egy átlagmunkás egyévi munkabérének felelt meg. Ilyenfajta illatos olajat általában abból az illatos növényből (Nardostachys jatamansi) készítettek, mely a Himaláján terem. A nárdusolajat gyakran felhígították, sőt hamisították. Azonban Márk is, és János is az igazi nárdusolaj kifejezést használja. (Lásd a Szójegyzékben a „Nárdusolaj” címszót.)
fejére kezdte önteni az olajat: Máté és Márk beszámolója szerint az asszony Jézus fejére öntötte az olajat (Mt 26:7). János, aki évekkel később írta meg a beszámolóját, hozzátette, hogy az asszony Jézus lábára is öntött az olajból (Jn 12:3). Jézus elmagyarázta, hogy az asszony ezzel a szeretetteljes tettével jelképesen felkészítette őt a temetésére. (Lásd a Mr 14:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
300 dénárért: Máté beszámolója egyszerűen azt írja, hogy „jó pénzért” lehetett volna eladni az olajat (Mt 26:9), de Márk és János konkrétabban fogalmaz az evangéliumában. (Lásd a Mr 14:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet; továbbá a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.)
illatos olajat öntött a testemre: Az asszony (lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet) azért volt ilyen nagylelkű Jézussal, mert szerette és nagyra becsülte őt. Jézus elmagyarázta, hogy az asszony a tudtán kívül felkészítette a testét a temetésére, mivel gyakran ilyen illatos olajjal és kenőcsökkel kenték be a holttesteket (2Kr 16:14).
Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
bárhol hirdetik is a jó hírt a világon: Jézus a Mr 13:10-ben feljegyzett próféciájához hasonlóan itt is megjövendöli, hogy a jó hírt az egész világon hirdetni fogják, és ennek során az asszonynak erről az odaadó tettéről is beszélnek majd. Isten három evangéliumírót is arra ihletett, hogy jegyezze le, amit az asszony tett (Mt 26:12, 13; Jn 12:7; lásd a Mr 13:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet).
Iskariót: Lásd a Mt 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
pedig: A 10. és 11. versben feljegyzett események niszán 12-én történtek, ugyanazon a napon, mint amelyen a Mr 14:1, 2-ben olvasható események. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, továbbá a Mr 14:1, 3-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
ezüstpénzt: Szó szerint: „ezüstöt”, vagyis olyan ezüstöt, melyet fizetésre használtak. A Mt 26:15 szerint „30 ezüstben” állapodtak meg. Az evangéliumírók közül egyedül Máté említi meg, hogy mennyiért árulták el Jézust. Ez feltehetően 30 ezüstsekel volt, melyet Tíruszban vertek. Ez az összeg azt mutatja, hogy a magas rangú papok mennyire megvetették Jézust, mivel a törvény szerint ez egy rabszolga ára volt (2Mó 21:32). Ehhez hasonlóan, amikor Zakariás azt kérte a hűtlen izraelitáktól, hogy fizessék ki a bérét, amiért Isten népe közt prófétaként szolgált, „30 ezüstöt” fizettek ki neki, azt jelezve, hogy a szemükben nem ért többet egy rabszolgánál (Za 11:12, 13).
A kovásztalan kenyerek első napján: A kovásztalan kenyerek ünnepe niszán 15-én kezdődött, a pászka (niszán 14.) utáni napon, és hét napig tartott. (Lásd a B15-ös függ.-et.) Jézus idejére azonban a pászka már annyira szorosan kapcsolódott ehhez az ünnephez, hogy időnként mind a nyolc napra a kovásztalan kenyerek ünnepeként utaltak, tehát niszán 14-ét is beleértették (Lk 22:1). Az itt említett nap niszán 14-e, mivel azt olvashatjuk róla, hogy ez az a nap, amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot (2Mó 12:6, 15, 17, 18; 3Mó 23:5; 5Mó 16:1–8). A pászkára való előkészületekre, melyekről a 12–16. versek írnak, valószínűleg niszán 13-án délután került sor. A pászkát pedig azután ünnepelték meg, „miután leszállt az este”, vagyis elkezdődött niszán 14-e (Mr 14:17, 18; lásd a B12-es függ.-et és a Mt 26:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet).
Miután leszállt az este: Vagyis a niszán 14-ének kezdetét jelölő este. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)
velem mártja kenyerét: Az emberek gyakran a kezükkel ettek, vagy egy darab kenyeret használtak kanálként. Ez a kifejezés egy idióma is lehet, melynek jelentése ’együtt eszik’. Közeli kapcsolatra utalt, ha valaki együtt evett egy másik személlyel. Ha pedig ellene fordult annak, akivel ilyen bizalmas kapcsolatban volt, akkor azt az árulás legaljasabb formájának tekintették (Zs 41:9; Jn 13:18).
tálba: A görög szó egy viszonylag mély tálra utal, amelyből étkeztek. Néhány ókori kézirat úgy fogalmaz, hogy a „közös tálba”, de a legrégebbi kéziratok többsége a főszövegben szereplő megfogalmazást támogatja.
vett egy kenyeret. . . megtörte: Lásd a Mt 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
áldást mondott: Ez a kifejezés kétségkívül egy imára utal, amelyben Istent dicsérték, és hálát adtak neki.
jelképezi: Lásd a Mt 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
a szövetség vérét: Lásd a Mt 26:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
újbort: Lásd a Mt 26:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
miután dicséreteket énekeltek: Lásd a Mt 26:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
mielőtt a kakas. . . megszólal: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas kétszer szólalt meg (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:72; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nagyon korán kukorékolt. (Lásd a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)
Gecsemáné: Lásd a Mt 26:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
vagyok: Lásd a Mt 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Jézus korábban már kiemelte, hogy a tanítványainak jelképes értelemben ébernek kell maradniuk, mivel nem tudják, hogy melyik nap és melyik órában jön el. (Lásd a Mt 24:42; 25:13-hoz és a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A figyelmeztetését itt és a Mr 14:38-ban is megismétli, ahol a jelképes értelemben vett ébren maradást összefüggésbe hozza a kitartó imádkozással. A Keresztény görög iratok más részeiben is találhatók hasonló intések, ami arra mutat, hogy az igaz keresztényeknek fontos megőrizniük az éberségüket (1Ko 16:13; Kol 4:2; 1Te 5:6; 1Pt 5:8; Jel 16:15).
a földre borult: Vagy: „a földre vetette magát”. A Mt 26:39-ben található párhuzamos beszámoló szerint Jézus „arcra borult”. A Biblia több testhelyzetet is megemlít, hogy hogyan imádkoztak régen, például álltak vagy térdeltek. De talán a legalázatosabb testhelyzet az volt, ha egy személy mély érzésekkel imádkozva még hasra is feküdt.
Abba: Ez a héber vagy arámi szó (görögre átírva) háromszor fordul elő a Keresztény görög iratokban (Ró 8:15; Ga 4:6). Szó szerint azt jelenti, hogy ’az apa’, ’az atya’ vagy ’ó, Atya!’. Egyrészt hasonló meghittséget fejez ki, mint a magyar „apu” szó, ugyanakkor méltóságteljes, mint az „apa” vagy „atya” megszólítások, így közvetlen és egyben tiszteletteljes is. A gyermekek egyik első szava volt, de az ókori héber és arámi írásokban egy felnőtt fiú is hívhatta így az édesapját. Ezért ez inkább egy kedveskedő megszólítás volt, mintsem cím. Az, hogy Jézus ezt a kifejezést használta, azt mutatja, hogy szoros, bensőséges kapcsolat fűzi az Atyjához.
Atyám: Mindhárom esetben, ahol az Abba szó előfordul, közvetlenül mögötte áll a görög fordítás (ho pa·térʹ), melynek szó szerinti jelentése: ’az apa’ vagy ’az atya’, illetve ’ó, Atya!’.
távolítsd el tőlem ezt a poharat: A Bibliában a „pohár” szó gyakran Isten akaratára vagy arra a részre utal jelképesen, amelyet ő valakinek kijelöl. (Lásd a Mt 20:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus nyilván azért kérte Istentől, hogy távolítsa el tőle ezt a „poharat”, mert nagyon aggasztotta, hogy milyen szégyent hozhat Istenre az, ha őt istenkáromlás és lázadás vádjával kivégzik.
szellem: Lásd a Mt 26:41-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
test: Lásd a Mt 26:41-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
nagyon elálmosodtak: Szó szerint: „elnehezült a szemük”. Ez egy görög idióma, melyet úgy is lehetne fordítani, hogy „nem tudták nyitva tartani a szemüket”.
nagyon gyöngéden arcon csókolta: Az a görög ige, mely úgy lett fordítva, hogy „nagyon gyöngéden arcon csókolta”, a Mr 14:44-ben található „arcon csókol” ige nyomatékos formája. Az, hogy Júdás ilyen gyöngéden és kedvesen üdvözölte Jézust, megmutatja, hogy mennyire álnok és képmutató volt.
Egyvalaki az ott állók közül: A Jn 18:10-ben található párhuzamos beszámolóból kiderül, hogy Simon Péter húzta ki a kardját, illetve hogy a főpap rabszolgájának a neve Málkus volt. Lukács (22:50) és János (18:10) beszámolójából azt a részletet is megtudjuk, hogy a szolgának „a jobb fülét” vágták le.
lesújtott a főpap rabszolgájára: Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Egy bizonyos ifjú: Márk az egyetlen, aki feljegyezte az 51. és 52. versben történt eseményeket. Az ifjú talán maga az író volt. Ha igen, akkor Márk valószínűleg találkozott Jézussal. (Lásd a Mr címéhez tartozó magyarázó jegyzetet.)
meztelenül: Lásd a Mt 25:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
főpaphoz: Amikor Izrael önálló nemzet volt, a főpap az élete végéig betöltötte ezt a tisztséget (4Mó 35:25). Ám amikor Izrael Róma fennhatósága alá került, a Róma által kinevezett uralkodók jelölték ki és távolították el a tisztségéből a főpapot. Kajafás főpap elnökölt Jézus tárgyalásán (Mt 26:3, 57). Ő ügyes diplomata volt, és tovább töltötte be a főpapi tisztséget, mint abban az időben bárki az elődei közül. Kb. i. sz. 18-ban lett kinevezve, és kb. i. sz. 36-ig maradt főpap. (Lásd a Szójegyzékben a „Főpap” címszót, és a B12-es függ.-et azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett Kajafás háza.)
szanhedrin: Lásd a Mt 26:59-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
ebben sem egyezett a tanúvallomásuk: Márk az egyetlen evangéliumíró, aki megemlíti, hogy Jézus tárgyalásán a hamis tanúknak nem egyezett a vallomása.
a Krisztus: Lásd a Mt 11:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
a hatalmas Isten jobbján: Lásd a Mt 26:64-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
megszaggatta a ruháit: Itt a felháborodást fejezi ki. Kajafás nyilván azért szaggatta meg a mellénél a ruháját, hogy álszent módon még drámaibbá tegye, mennyire feldühítették Jézus szavai.
Prófétálj: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A szövegkörnyezet rámutat, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát, továbbá a párhuzamos beszámoló, a Mt 26:68 arra is rávilágít, hogy amikor gúnyolódtak vele, akkor teljes egészében így hangzott, amit mondtak neki: „Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki ütött meg?” Ezáltal igazából provokálták a bekötött szemű Jézust, hogy mondja meg nekik, ki ütötte meg. (Lásd a Mt 26:68-hoz és a Lk 22:64-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
bejárathoz: Vagy: „bejárati csarnokhoz”. (Lásd a Mt 26:71-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
megesküdött: Lásd a Mt 26:74-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
a kakas. . . megszólalt: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas másodszor is megszólalt (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:30; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nem sokkal hajnal előtt kukorékolt. (Lásd a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)