LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 20. fejezet
magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
írástudók: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
vénekkel: Lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
kiadta: Lásd a Mt 21:33-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
hosszabb időre: Egyedül Lukács említi meg ezt a részletet a gyilkos szőlőművesekről szóló szemléltetésben. (Vesd össze a Mt 21:33-ban és a Mr 12:1-ben található párhuzamos beszámolókkal.)
a fő szegletkő: Lásd a Mt 21:42-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
császárnak: Lásd a Mt 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
dénárt: Ez a római ezüstérme volt a fejadóérme, melyet a rómaiak beszedtek a zsidóktól. Az érmén a császár felirata szerepelt (Mt 22:17, 19; Lk 20:22). Jézus napjaiban egy átlagos mezőgazdasági munkás egy dénárt kapott egy 12 órás munkanapért. A Keresztény görög iratok gyakran dénárban adja meg más dolgok értékét (Mt 20:2; Mr 6:37; 14:5; Jel 6:6). Izraelben sokféle réz- és ezüstérme volt forgalomban. A templomi adó befizetésére használt ezüstérméket Tíruszban verték. Ám a Rómának fizetendő adókat az emberek nyilvánvalóan azzal az ezüstdénárral fizették be, melyen a császár arcképe volt. (Lásd a Szójegyzéket és a B14-es függ.-et.)
arcképe és felirata: Lásd a Mt 22:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
fizessétek vissza: Lásd a Mt 22:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
a császárnak, ami a császáré: Egyedül itt, illetve a párhuzamos beszámolókban – a Mt 22:21-ben és a Mr 12:17-ben – olvasunk arról, hogy Jézus utalást tett a római császárra. Az „ami a császáré” kifejezés magában foglalja a kormányzat által nyújtott szolgáltatások megfizetését, valamint az ilyen hatalmaknak járó tiszteletet és viszonylagos alárendeltséget (Ró 13:1–7).
Istennek pedig, ami Istené: Lásd a Mt 22:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
szadduceusok: Lukács evangéliuma egyedül itt tesz említést a szadduceusokról. (Lásd a Szójegyzéket.) Az elnevezés (görögül Szad·du·kaiʹosz) valószínűleg Cádókkal (a Septuagintában gyakran úgy szerepel, hogy Szad·dukʹ) van kapcsolatban, aki Salamon napjaiban lett főpap, és akinek a leszármazottai nyilvánvalóan évszázadokig papokként szolgáltak (1Ki 2:35).
feltámadás: A görög a·naʹszta·szisz kifejezés szó szerinti jelentése az, hogy ’felkel’, ’feláll’. Mintegy 40-szer szerepel a Keresztény görög iratokban, amikor a halottak feltámadásáról van szó (Mt 22:23, 31; Lk 20:33; Cs 4:2; 24:15; 1Ko 15:12, 13). A Septuagintában az Ézs 26:19-ben az a·naʹszta·szisz igei alakjával adják vissza a héber „él” igét az „élni fognak halottaid” kifejezésben. (Lásd a Szójegyzéket.)
vette el az asszonyt: Lásd a Mr 12:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
ennek a világrendszernek: A görög ai·ónʹ szó alapjelentése ’kor’, és az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. Ebben a szövegkörnyezetben a jelenlegi világrendszerre utal. (Lásd a Mt 12:32-höz és a Mr 10:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben a „Világrendszer(ek)” címszót.)
gyermekei: Szó szerint: „fiai”. Ebben a szövegkörnyezetben a „fia” jelentésű görög szó tágabb értelemben szerepel, és nem csak a közvetlen fiú utódra utal. Onnan tudjuk, hogy férfiak és nők is beleértendők, hogy a férjhez ad-nak fordított görög szó nőkre vonatkozik. Ebben a szövegkörnyezetben az „ennek a világrendszernek a gyermekei” kifejezés kétségkívül egy idióma, mely olyan emberekre vonatkozik, akiknek a viselkedése és életstílusa a jelenlegi világrendszernek a jellemvonásait tükrözi vissza.
az eljövendő világrendszerben: A görög ai·ónʹ szó alapjelentése ’kor’, és az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. Itt egy eljövendő világrendszerre utal, Isten uralmára, amikor feltámadnak a halottak. (Lásd a Mt 12:32-höz és a Mr 10:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben a „Világrendszer(ek)” címszót.)
gyermekei: Szó szerint: „fiai”. A „fia” jelentésű görög szó kétszer fordul elő ebben a versben. Néhány szövegkörnyezetben tágabb értelemben szerepel, és nem csak a közvetlen fiú utódra utal. (Lásd a Lk 20:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
Mózes is feltárta: Lásd a Mr 12:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
ahol Jehovát »Ábrahám Istenének. . .« hívja: Vagy: „ahol ezt mondja: »Jehova, Ábrahám Istene. . .«”. Jézus azt fejti ki, hogy Mózes itt úgy utal Jehovára, mint aki a patriarchák Istene, noha már hosszú ideje halottak. Az ebben a versben található idézet a 2Mó 3:6-ból származik. Az előző versekből (2Mó 3:4, 5) kiderül, hogy „Jehova” beszél, és a 2Mó 3:6-ban Jehova ezt mondja Mózesnek: „Én vagyok ősapáidnak az Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.” Abban az időben Ábrahám már 329 éve volt halott, Izsák 224 éve, Jákob pedig 197 éve. Azonban Jehova nem azt mondta, hogy „én voltam” az Istenük, hanem azt, hogy „én vagyok” az Istenük. A Héber iratokban való használat az egyik oka annak, amiért az Új világ fordítás a Jehova nevet használja a főszövegben. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 20:37-et.)
mert mindnyájan élnek őneki: Vagy: „mert mindnyájan élnek az ő szemszögéből nézve”. A Biblia rámutat, hogy akik élnek, de el vannak idegenedve Istentől, azok az ő szemszögéből nézve halottak (Ef 2:1; 1Ti 5:6). Ehhez hasonlóan, akiket Jehova elfogad a szolgáiként, azok a haláluk után is élnek az ő szemszögéből nézve, hiszen biztos, hogy fel fogja támasztani őket (Ró 4:16, 17).
Jehova: Ez az idézet a Zs 110:1-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). Viszont, ahogy az ki van fejtve az A5-ös függ.-ben, a legtöbb bibliafordítás nem használja Isten nevét az úgynevezett Újszövetségben, még a Héber iratokból származó idézetekben sem. A legtöbb Bibliában egyszerűen az található, hogy „Úr”. De ahogy az a C függ.-ből látható, néhány bibliafordítás a Keresztény görög iratok főszövegében a Jehova, Jahve, יהוה (JHVH, vagyis a tetragram), valamint az ÚR és ADONÁJ szavakat használja nagybetűkkel szedve (ami arra utal, hogy Isten nevét helyettesítik). A King James Version néhány XVII. századi kiadásában itt és három másik helyen, ahol a Keresztény görög iratok a Zs 110:1-et idézi, „az ÚR” szó áll nagybetűkkel szedve (Mt 22:44; Mr 12:36; Cs 2:34). A későbbi kiadások is követték ezt a gyakorlatot. Mivel ez a fordítás „az ÚR” szót használja a Héber iratokban azokon a helyeken, ahol az eredeti héber szövegben Isten neve áll, ezért ahol „az ÚR” szó ugyanilyen írásmóddal jelenik meg a Keresztény görög iratokban, azt jelzi, hogy a fordítók úgy gondolták, hogy ezeken a helyeken Jehovára történik utalás. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a New King James Version, mely először 1979-ben lett kiadva, mindenhol „az ÚR” formát használja, ahol a Héber iratokból vett idézet Isten nevére utal.
piactereken: Lásd a Mt 23:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
elöl levő ülőhelyeket: Lásd a Mt 23:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.