„A beteg saját teste feletti jogának elsősége”

„AZ EMBER saját teste feletti rendelkezési jog fogalmát a polgári jog már régóta elismeri” — jelentette ki Justice Sydney Robins, az Ontariói (Kanada) Fellebbviteli Bíróság elnöke. De mi miatt került ez a vitás kérdés az érdeklődés homlokterébe?

Egy quebeci (Kanada) Malette nevű házaspár balesetet szenvedett 1979-ben. A férj meghalt, a feleség pedig súlyos sérüléssel, öntudatlan állapotban kórházba került. Amikor kórházba szállították a feleséget, megtalálták nála aláírva „Az orvos figyelmébe/felmentése” elnevezésű orvosi dokumentumot, amelyen világosan szerepelt, hogy kimondottan vallási okból és a vérátömlesztésből származó veszélyek miatt nem fogad el vérátömlesztést. A betegfelvevő orvos, abban a tudatban, hogy a nő helyzete válságos, figyelmen kívül hagyta az orvosi kártya tartalmát, és intézkedett, hogy vérátömlesztésben részesítsék. Malette asszony később pert indított az orvos és a kórház ellen testi sértés és bántalmazás, valamint hátrányos vallási megkülönböztetés miatt. Az elsőfokú bíróságon 20 000 dollár kártérítést ítéltek meg neki. Az orvos és a kórház fellebbezett az Ontariói Legfelsőbb Bírósághoz mint Fellebbviteli Bírósághoz.

A Fellebbviteli Bíróság Malette asszony javára döntött. Döntésében az egyik nyomós érv ez volt:

„Mindenkinek joga van gyógykezelést elutasítani. Ez a beteg saját teste feletti jogának előségéből ered . . . Bármilyen szent legyen is az élet, az elfogulatlan társadalmi vélekedés elismeri, hogy vannak esetek, amikor az életnek bizonyos vonatkozásait fontosabbnak kell tartani, mint magát az életet. Ezek a szép és tiszteletre méltó indokok mélyen a társadalomban gyökereznek, ilyen például háborúban a hazafiság érzése . . . egy feleség vagy gyermek életének megvédése . . . vagy vallási vértanúság. A gyógykezelés vallási okból történő elutasítása szintén ilyen figyelembe vehető érték.”

A Legfelsőbb Bíróság így indokolta véleményét: „Az orvos véleményétől függetlenül a végső szót a beteg mondja ki, hogy alá akarja-e vetni magát egy kezelésnek, vagy sem . . . Ha egy orvos nem venné figyelembe a beteg kérését a kezelés elutasításával kapcsolatban, polgárilag felelősségre vonható jogtalan beavatkozás miatt . . . Az orvos nem teheti meg, hogy ne vegye figyelembe a beteg előzetes tájékoztatását [például „Az orvos figyelmébe/felmentése”, azaz az orvos felmentéséről szóló kártyát, amelyet Jehova Tanúi mindig magukkal hordanak], mint ahogy arra sincs joga, hogy figyelmen kívül hagyja a beteg által válságos állapotban mondott szavakat.” A bíróság hozzáfűzte, hogy „Jehova Tanúját vérátömlesztésre kényszeríteni az ő kifejezett akaratával ellentétben . . . annak a jognak a megsértése, hogy saját testével szabadon rendelkezhet, és egyben tiszteletlenség az illető vallásos értékeivel szemben, amelyek mellett egy életre elkötelezte magát.”

A fellebbviteli bíróság elnöke hatásosan így érvelt annak az orvosnak, aki azt állította, hogy ilyen válságos helyzetben nincs értéke egy ilyen kártyának: „Nem tudok egyetérteni azzal a kijelentéssel . . . hogy a Jehova Tanúját igazoló kártya ne lenne több egy értéktelen papírnál . . . A Jehova Tanúja kártyáján lévő tájékoztatás érvényes szigorítást tartalmazott olyan esetre is, amikor valaki halálos veszélyben forog, és ez volt a helyzet Malette asszony esetében is, és ez a korlátozás kizárta a vérátömlesztést . . . Írásbeli nyilatkozata félreérthetetlenül annak a kívánságának volt a kifejezője, hogy ha nem tudna beszélni, ezt vegyék figyelembe.”

Befejezésül a bíró logikailag úgy érvelt, hogy ha a Tanúk elutasítják a vérátömlesztést, „nyilván vállalniuk kell a döntéseik következményeit is. Sem ők, sem a hozzátartozóik később nem érvelhetnek azzal, hogy a kártya nem az igazi kívánságukat tartalmazta.”

A The Toronto Star szerint Malette asszony védőügyvédei, Glen How és John Burns meg voltak elégedve a döntéssel. How kijelentette: „Nagyon fontos döntésnek tartjuk ezt, de nemcsak Jehova Tanúi jogainak megvédése szempontjából. Ez minden állampolgárnak joga.”