Olvasóink írják:

Nagyszülők. Az 1992. július 8-i és 22-i számban a „Fiatalok kérdezik . . .” rovat a nagyszülők és a család összeköltözéséről írt. Nagymamám a férje halála után hozzánk költözött. Ő vigyázott rám és öt testvéremre, amíg apu és anyu dolgozott; így nagyon közel kerültünk egymáshoz. Most, hogy a Nagyi már nem tudja önmagát ellátni, nekem jutott az a kiváltság, hogy egy kicsit visszaadjak abból, amit értem tett. Ez persze nem könnyű, hiszen már nekem is van családom, akiről gondoskodnom kell, és én sem vagyok túl jól. De jó érzés tölt el, hogy a gondját viselhetem. Igen, sok pozitív dolog történhet, ha valamelyik nagyszülő összeköltözik a családdal!

B. M., Egyesült Államok

Gyermeknevelés. Nagyon hálás vagyok a „Gyermeknevelés egy erkölcstelen világban” című cikkekért (1992. június 22.). Felhívják a figyelmet azokra, akik csaló módon belopakodnak a gyülekezetbe, keresztényeknek tüntetvén fel magukat. Tavaly egy ilyen fiatalember rászoktatta lányunkat a kábítószerre, majd erőszakot követett el rajta. A fiú a gyülkezetünk egyik tagjával tanulmányozta a Bibliát. Bár a bíróság elítélte őt, de a családunkon esett sérelem igen mélyreható volt. Reméljük, minden keresztény szülő áttanulmányozza majd ezeket az időszerű cikkeket a gyermekeivel, s kioktatja őket arra, hogy ne bízzanak meg túlságosan azokban, akik látszatérdeklődést tanúsítanak a Biblia iránt.

K. V., Egyesült Államok

Ez a folyóirat felismertette velem, mennyi fáradságukba kerül a szüleinknek, hogy istenfélelemben neveljenek fel bennünket. Személyesen sok mindent tanultam a „Segítsétek őket a házastárs bölcs megválasztásában” című cikkből. Még csak 16 éves vagyok és jelenleg még nem érdekel a házasság. De biztos vagyok benne, hogy ez a gyakorlatias tanács számomra is hasznos lesz a jövőben.

N. G., Olaszország

Death-metal zene. Hálásan köszönöm a „Death-Metal — Mi az üzenete?” című cikket (1992. július 8.). Mind a heavy-metal, mind a rap-zene nagyon közkedvelt az osztályomban. Azt, aki nem kedveli ezt a zenét, rögtön kicsúfolják. A cikk felbátorított, hogy tudjak nemet mondani és elmagyarázni, miért nem kedvelem ezt a zenét. Nagyon köszönöm.

M. F., Németország

Nyilvános előadás. Csak néhány szót szeretnék hozzáfűzni a „Te is tudsz a hallgatóság előtt beszélni!” című cikkhez (1992. július 22.). Mindig félénk természetű voltam. Az iskolában nem tudtam az osztály előtt beszélni, végül a félelemérzetem miatt ki is maradtam az iskolából. De amikor keresztény lettem, beiratkoztam a Teokratikus Szolgálati Iskolába és beszélnem kellett a hallgatóság előtt. Ez nem volt könnyű, de ima és a nehézség legyőzésére irányuló elszántságom segítségével fokozatos javulást értem el. Még mindig félénknek érzem magam, de Jehova Tanúi kongresszusain már nagyobb számú hallgatóság előtt is beszélek.

A. H., Brazília

Fejleszd a memóriádat. Mielőtt elolvastam volna a „Hogyan fejleszd a memóriádat?” című cikket (1992. július 22.), rájöttem, hogy már megint elfelejtettem megvenni valamit, miközben vásárolni voltam. A cikk rámutatott, mennyi minden segíthet az emlékezőképesség kifejlesztésében; például, ha képzeletünkben felidézzük egy tárgy képét. Nagyon mulatságos volt a tehenet ábrázoló példa, amelyen a tehén éppen a fogát mossa, emlékeztetőül arra, ha valaki tejet és fogkrémet akar vásárolni. A jövőben én is élni fogok ezzel a módszerrel, és remélem, nem kell többé bevásárlólistát vinni magammal.

E. B., Németország

Olvasóink írják. Nagyon köszönöm az „Olvasóink írják” rovatot. Ahelyett, hogy kiválogatnák azokat a kijelentéseket, amelyek támogatják az Önök nézőpontját, olyan válogatást kínálnak, amely megható emberi tapasztalatokból áll. Az a készség, ahogyan hangot adnak az olvasói bírálatoknak és olykor a szerkesztői kiigazításoknak is, nyilvánvaló bizonyítéka az Önök alázatosságának.

C. Q., Olaszország