A Viktória-tó tollas bohóca

Az Ébredjetek! kenyai tudósítójától

CSÓNAKUNK könnyedén súrolva a Viktória-tó sima vizét siklik előre, amikor egy váratlan látvány tűnik a szemünkbe. Igen, ott elöl a folyó fölé hajló öreg fa villát alkotó két ága közé egy óriási madárfészek ékelődik. Átmérője meghaladja az 1,8 métert — ami elég nagy ahhoz, hogy félelmet keltsen az emberben: bizonyosan valami őskori, hüllőszerű szárnyas lény lakja ezt a fészket.

De mivel eltökéltük magunkban, hogy a fészket közelebbről is megvizsgáljuk, csónakunkat e terebélyes fa törzsének tövénél terpeszkedő nagy sziklához kötjük és mindnyájan felmászunk a fa villájáig. Mindnyájan, kivéve persze a csónakunk motorkezelőjét. A környékbeli emberek ugyanis mindennemű érintkezést kerülnek a fészek gógó nevű lakójával.

Ahogy közelebb érünk a fészekhez, látjuk, hogy ez különbözik mindazoktól, amelyeket valaha is szemügyre vettünk. A hím és a nőstény gógónak három​—négy nap lázas munkáját veszi igénybe csupán az, hogy lerakják otthonuk „alapját” — egy meglehetősen lazán megépített, csészealj alakú felületet. A felhasznált építőanyagok nád, gallyak és szalma. Amikor a madarak az építkezésnek ezt a készenléti fokát elérték, körös-körül felhúzzák a falakat, majd hátulról hozzálátnak a tető felrakásához. Amikor a tető félig elkészült, a tojó beköltözik otthonukba. Ott is marad, mialatt a hím még több építőanyagot gyűjt.

Amint a fedett bejárat elkészül, sárral bélelik ki azt is, no meg a belső szobát. Különféle laza anyagokkal tömítik otthonuk oldalait és a tetőt, hogy biztosítsák: fészkük vízálló és meleg legyen. Végül pedig otthonuk „feldíszítése” következik. Bádogdobozok, kígyóbőrök, rongyok — valójában bármi, amit a hím talál — mind a fészek tetejére kerül. A fészekrakás öt vagy hat hétbe telik.

Miután alaposan szemügyre vettük a fészket, visszamászunk a csónakba és várunk. Kisvártatva szemtanúi lehetünk a gógó impozáns megjelenésének, amint egyenesen a fészek tetejére repül. Ámde nagy meglepetésünkre, nem egy nagy testű madarat látunk. Hossza mindössze 56 cm, tollazata sötétbarna, megjelenésére nézve pedig nincs benne semmi szokatlan. Kivéve a fejét. Súlyos csőre és a nagyméretű bóbita fejének hátsó részén, ami szeghúzó kalapácsra emlékeztet.

A gógó rövidesen megszokott foglalatosságába kezd, amellyel a hírnevét mint szárnyas bohóc kiérdemelte. Éles, gágogásszerű hangot ad, majd táncra perdül és ide-oda ugrabugrál. Váratlanul megjelenik a párja is és hátára szökkenve bekapcsolódik a tébolyult koreográfiájú mozgásba. Mindemellett a madár szokásos tevékenysége még korántsem ér véget. Tóparti rezidenciájáról lecsap és kiköt egy alvó víziló hátán. Amikor a víziló megmozdul, a tó iszapos feneke felkavarodik. Felriasztott békák úsznak a felszínre — csak azért, hogy a gógó csőrében eltűnjenek. Étlapján apró halak, férgek, rovarok és rákfélék is szerepelnek.

Akár bohócnak, akár mesterépítésznek nevezed, a gógó elbűvölő — további példája Teremtőnk határtalan képzelőerejének.

[Kép a 31. oldalon]

A gógó és fészke