Olvasóink írják

Gyermekek stresszhatás alatt Nagyon köszönöm a „Gyermekek stresszhatás alatt — hogyan lehet rajtuk segíteni?” című cikksorozatot (1993. július 22.). Amikor elolvastam azokat, egyszerre sírtam örömömben és fájdalmamban. Körülbelül négyéves koromban édesapám részéről szexuális erőszakot éltem át. Állandó fájdalomban és terrorban nőttem fel. Most húsz éve, hogy keresztény vagyok és Jehova segítségével — valamint ilyen cikkek segítségével — kezdek megnyugvást találni. Az információ azt is lehetővé teszi számomra, hogy megvédjem a lányomat.

S. S., Olaszország

Tizenhét éves vagyok és rendkívüli érzelmi nyomás alatt állok. Otthon sokszor szavakkal gyaláznak meg. Még akkor is, ha az édesapám nem olvasta el ezeket a cikkeket, kizárt dolog, hogy minden gyermekgyalázó szülő semmibe veszi azokat. Remélem, hogy a cikkek felnyitják majd az ilyen szülők szemét.

T. B., Egyesült Államok

A hároméves kislányomat szexuálisan meggyalázták. Nagyon felzaklatta ez a tapasztalat; egy gyermek sohasem túl kicsi ahhoz, hogy megsérüljön. Olyan mérges és szomorú voltam, hogy szerettem volna, ha írtok egy cikket, hogy segítsetek a szülőknek megérteni, hogy milyen rosszul eshetnek dolgok a kicsinyeinknek. Nincsenek szavak, melyek kifejezhetnék a cikkek olvasása folytán érzett örömömet. Sohasem olvastam még ilyen szépet. Ez megmutatja másoknak, hogy olyan Istent szolgálunk, aki megérti a rettenetes fájdalmat, amelyet néhányan átélnek.

M. G., Egyesült Államok

Különösen köszönöm a „Gyermekgyalázó szülők — a legsúlyosabb stresszokozó” című cikket. Ilyen nevelésben volt részem, érzelmi és szexuális meggyalázással. A cikk rámutatott, hogy ez milyen nehézzé teheti valakinek az élete hátralévő részét. Vigasztaló tudni, hogy valaki valóban megért.

B. S., Egyesült Államok

Mint a gyermekkori szexuális és érzelmi meggyalázás elszenvedője, igazán azonosítani tudom, milyen károkat okoz az alaptalan gyermekkori stressz. Ha nem élted át, el sem képzelheted azt a pusztítást, amelyet egy személy életére hoz. Az öngyűlölet, a bűnösség, a rémület és az értéktelenség nyomasztó érzései időnként kibírhatatlanok. Azért imádkozom, hogy a szülők, akik elolvassák ezt az információt, alaposan vizsgálják meg magukat, és gyermekeikkel beleéléssel és együttérzéssel bánjanak.

D. I., Egyesült Államok

Amint megláttam a borítót, eleredtek a könnyeim. Hétéves gyermekem oly nehezen kezelhető volt, és nem tudtuk, mit tegyünk. Végül egy elmebeli és érzelmi rendellenességekre szakosodott kórházba küldtük. A hazatérése utáni napon kaptuk meg a stresszhatás alatti gyermekekről szóló példányt. Még mindig sok megválaszolatlan kérdésünk van, de az ilyen cikkek, az ima, valamint barátok támogatása által legalább kezdünk választ kapni legtöbb kérdésünkre.

D. G., Egyesült Államok

Tizenhárom éves vagyok, és két évvel ezelőtt nagyon beteg lettem. Időszakos depresszióim is voltak. Bárcsak akkor kaptam volna meg ezeket a cikkeket! Édesanyám egy speciális gyermekkórházba vitt, mert a helyi orvosok nem tudták megállapítani, hogy mi lehet a baj velem. Az orvosok a kórházban megállapították, hogy az a bajom, amit a cikketek „pszichoszomatikus reakció”-nak nevezett. A vének a gyülekezetemben a szüleimmel együtt segítettek, hogy túljussak a stresszen. Remélem, hogy a cikkeitek más fiataloknak is segítenek majd, hogy túljussanak a stresszükön.

J. B., Egyesült Államok

Én is egy stresszhatás alatt álló fiatal vagyok. Hétéves vagyok, és az anyukám és az apukám külön élnek. Emiatt vagyok stresszhatás alatt. Épp olyan gyomorfájásaim vannak, mint amiről írtatok. Köszönöm a törődéseteket.

J. H., Egyesült Államok