Olvasóink írják

Rádió Nagyon köszönöm a „Rádió — egy találmány, amely megváltoztatta a világot” című kiváló cikket (1996. október 8.). 18 éves vagyok, és szeretek sokat rádiót hallgatni. Nagyon érdekesnek találtam a rádió fejlődéséről szóló fejtegetést. Különösen érdekes volt megtudni, hogy a múltban Jehova Tanúi felhasználták a rádiót a Királyság jó hírének terjesztésére.

F. B., Olaszország

Pillangók Egyedül prédikáltam egy mezőgazdasági területen, és elhatároztam, hogy a „Törékeny, de szívós utazó” című cikket fogom kiemelni (1996. október 8.). Találkoztam egy gazdálkodóval, egy nagy, tagbaszakadt férfival — nem egy olyan emberrel, akivel rendes körülmények között a pillangókról beszélgetnék! De miután látta a káprázatos képeket, elfogadta a folyóiratokat, és azt mondta, hogy sok olyan pillangó figyelhető meg a gazdaságában, amely ritka fajnak számít. Amikor elmentem, felesége éppen belemerült a folyóirat olvasásába. Ezért a pillangókhoz hasonlóan vissza fogok térni — és további dolgokat mutatok majd meg nekik Isten Királyságáról!

B. B., Nagy-Britannia

Ez volt az egyik legélvezetesebb cikk, amelyet valaha olvastam. Alig néhány nappal a folyóirat megérkezése után észrevettem, hogy fáinkat beborítják a pompás királylepkék! Köszönetet mondtam Istennek e csodálatos teremtményeiért.

S. M., Egyesült Államok

Megengedett gonoszság Köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Miért engedi meg Isten, hogy rossz dolgok történjenek?” című cikket (1996. október 22.). Egy nőket nem tisztelő, nem hívő férjjel töltött 18 évi házasság alatt elszenvedett magány, megaláztatás és nagyfokú szomorúság után gyógyító balzsamként hatott arról olvasni, hogy Jehova szerető Isten, aki törődik velünk. Mintha maga Jehova vigasztalt volna meg.

H. T., Egyesült Államok

Cigaretta Szeretnék néhány gondolatot elmondani a „Cigaretta — elutasítod?” című cikkről (1996. október 22.). Milyen kár, hogy nem évekkel ezelőtt kaptam meg! Férjem idén halt meg tüdőrákban. 50 éven át erős dohányos volt. Magam sem tudtam, hogy a cigarettának ilyen ártalmas hatásai vannak.

H. G., Németország

Akiszilva Az „Akiszilva — Jamaica nemzeti étele” című cikketek nagyon jó volt (1996. október 22.). Mivel jamaicai születésű vagyok, sose kínáltam meg senkit akiszilvával, aki azt mondta, hogy nem szereti. Buzdítok mindenkit, aki Jamaicára utazik, hogy kóstolja meg az akiszilvát!

E. B., Egyesült Államok

Mennyire kellemes látni egy újabb fejtegetést Teremtőnk műveiről. Rengeteg akiszilvafa van itt, Ghánában, és egyes városokban és falvakban árnyékot adó fákként szolgálnak. Az őserdőben nagyon magasra nőnek. Denevérek, papagájok és más madarak gubbasztanak az ágain. Az akiszilvafa egy újabb csodálatos ajándék Istentől.

P. A. E., Ghána

Lovak Egyszerűen írnom kellett, hogy kifejezzem értékelésemet a „Még mindig lovakkal művelik meg a földet” című cikkért (1996. október 22.). Szeretem az állatokat, és ez a cikk megdobogtatta a szívemet. Tetszett az, ahogy bemutattátok, milyen kapcsolata lehet az embernek az állatokkal, és különösen az a rész, hogy az embert élvezettel tölti el a lovával folytatott „beszélgetés”.

V. H., Egyesült Államok

Egész életemben nagyvárosi környezetben éltem, és eddig még nem vált valóra az a vágyam, hogy közel lehessek Jehova teremtésműveihez. A cikketek olvasása közben képzeletben lovakkal dolgozhattam együtt. Nagyon köszönöm az ilyen kellemes cikkeket.

L. A. D., Egyesült Államok