105. fejezet

A döntő nap kezdete

AMIKOR Jézus hétfő este elhagyja Jeruzsálemet, az Olajfák hegyének keleti lankáján fekvő Bethániába tér vissza. Jeruzsálemi utolsó szolgálatának két napja befejeződött. Jézus kétségtelenül újra barátjánál, Lázárnál tölti az éjszakát. Mióta pénteken megérkezett Jerikóból ez már a negyedik éjszaka, amit Bethániában tölt.

Most, Niszán hó 11-én, kedden korán reggel ő és tanítványai ismét úton vannak. Ez döntő napnak bizonyul Jézus szolgálatában, az eddigi legelfoglaltabb napnak. Utoljára jelenik meg a templomban. És nyilvános szolgálatának ez az utolsó napja bírósági tárgyalása és kivégzése előtt.

Jézus és tanítványai ugyanazon az úton, az Olajfák hegyén át mennek Jeruzsálembe. A bethániai út mentén Péter észreveszi azt a fát, amelyet Jézus megátkozott az előző reggel: „Rabbi, nézd — kiált fel —, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt!”

De miért pusztította el Jézus a fát? Megindokolja, miért, amikor ezt mondja a továbbiakban: „Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek [az Olajfák hegyéről van szó, amelyen éppen állnak] azt mondjátok: ’Emelkedj fel és vesd magadat a tengerbe’, az is meglesz. És mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok.”

Így, előidézve a fa elszáradását, Jézus tárgyilagos leckét ad tanítványainak az Istenbe vetett hit szükségességéről. Miként megállapítja: „Minden, amiért imádkoztok és amit kértek, higgyétek el, mintha már megkaptátok volna, és a tiétek lesz.” Milyen fontos leckét tanulhatnak ebből, különös tekintettel azokra a félelmetes próbákra, amelyekkel hamarosan szembenéznek! Mindazonáltal más kapcsolat is van a fügefa elszáradása és a hit minősége között.

Izrael nemzete, miként a fügefa, külsőleg megtévesztő. Bár a nemzet szövetséges viszonyban áll Istennel és látszatra úgy tűnik, hogy megtartja rendelkezéseit, mégis hitetlennek és terméketlennek bizonyul a jó gyümölcsöket illetően. A hit hiánya miatt még Isten saját Fiát is elveti! Ennélfogva, amikor Jézus kiszáradásra ítéli a terméketlen fügefát, szemléletesen azt kívánja bemutatni, milyen sors vár e gyümölcstelen és hitetlen nemzetre.

Jézus és tanítványai hamarosan megérkeznek Jeruzsálembe, és szokásukhoz hűen a templomba mennek, ahol Jézus tanítani kezd. A főpapok és a nép vénei, minden bizonnyal Jézusnak az előző napi pénzváltók elleni fellépésére gondolva, ilyen kihívó kérdést tesznek fel: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?”

Válaszában ezt mondja Jézus: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek. Ha ezt megmondjátok nekem, én is megmondom, milyen hatalommal cselekszem ezeket: Honnan való volt János bemerítése? Az égből vagy emberektől?”

A papok és a vének tanácskozni kezdenek egymás között, milyen választ adjanak. „Ha azt mondjuk: ’Az égből’, azt fogja nekünk mondani: ’Nos, akkor miért nem hittetek neki?’ Ha azt mondjuk: ’Az emberektől’, akkor félnünk kell az emberektől, mert mindannyian prófétának tartják Jánost.”

A vezetők nem tudják, mit válaszoljanak. Ezért ezt felelik Jézusnak: „Nem tudjuk.”

Jézus erre ezt mondja: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket a dolgokat.” Máté 21:19–27; Márk 11:19–33; Lukács 20:1–8.

▪ Miről nevezetes Niszán hó 11. kedd?

▪ Milyen leckét ad Jézus, amikor kiszáradásra ítéli a fügefát?

▪ Hogyan felel Jézus azoknak, akik azt kérdezik tőle, milyen hatalommal cselekszi ezeket?