129. fejezet

Újabb megjelenések

A TANÍTVÁNYOK még mindig szomorúak. Sem az üres sír jelentését nem fogják fel, sem az asszonyok beszámolójának nem hisznek. Ezért vasárnap, egy későbbi időpontban Kleofás és egy másik tanítvány Jeruzsálemből a mintegy 11 kilométer távolságra levő Emmausba indul.

Útközben, mialatt a nap eseményeiről beszélnek, egy idegen csatlakozik hozzájuk. „Miről vitatkoztatok magatok közt, mialatt mentek az úton?” — kérdezi tőlük.

A tanítványok megállnak, arcuk szomorú, és Kleofás így válaszol: „Te mint idegen az egyedüli vagy Jeruzsálemben, aki nem ismeri azokat a dolgokat, amelyek ott történtek ezekben a napokban?” „Miféle dolgok?” — kérdezi tőlük.

„A názáreti Jézussal kapcsolatos dolgok — felelik. — Főpapjaink és uralkodóink kiszolgáltatták a halálos ítéletnek és oszlopra feszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ez az ember volt arra rendelve, hogy megszabadítsa Izraelt.”

Kleofás és társa elmagyarázza a nap meghökkentő eseményeit — az angyalok természetfölötti látványáról szóló beszámolót, és az üres sírt —, de ezután bevallják, hogy e dolgok jelentését illetően zavarban vannak. Az idegen megfeddi őket: „Ó, esztelenek és lassú szívűek, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták kijelentettek. Nem kellett-e, hogy a Krisztus kiállja mindezeket a szenvedéseket és bemenjen az ő dicsőségébe?” Ezután a Krisztusra vonatkozó részleteket idézi fel nekik a szent szövegből.

Végül Emmaus közelébe érnek, és az idegen úgy tesz, mintha továbbmenne. A tanítványok többet akarnak hallani, ezért így unszolják: „Maradj velünk, hiszen közeledik az este, már lement a nap.” Így ott marad az étkezés idejére. Ahogyan imát mond, megtöri a kenyeret és átnyújtja nekik, felismerik, hogy emberi testet öltve valóban ő az, Jézus. De akkor eltűnik előlük.

Most már értik, hogy az idegen honnan tudott ilyen sokat! „Nem égett-e a szívünk — kérdezik —, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta előttünk az írásokat?” Késedelem nélkül felkelnek, és végig sietve teszik meg az utat vissza Jeruzsálembe, ahol az apostolokat és a velük összegyűlteket találják. Mielőtt Kleofás és társa egy szót is tudna szólni, a többiek izgatottan közlik: „Valóban, az Úr feltámadt és megjelent Simonnak!” Ezután ők ketten mondják el, hogyan jelent meg nekik Jézus. A nap folyamán négy alkalommal jelent meg más-más tanítványának.

Jézus hirtelen megjelenik ötödszörre is. Annak ellenére, hogy az ajtók zárva vannak, mivel a tanítványok félnek a zsidóktól, ő belép, megáll közöttük, és ezt mondja: „Béke legyen veletek!” Elborzadnak, azt képzelvén, hogy egy szellemet látnak. Ezért, magyarázatképpen, hogy ő nem látomás, Jézus ezt mondja: „Miért nyugtalankodtok és miért költözött kétkedés a szívetekbe? Nézzétek a kezeimet és a lábaimat, hogy én magam vagyok az; tapintsatok meg és lássátok, mert a szellemnek sem húsa, sem csontja nincs, mint ahogy látjátok, hogy nekem van.” Még mindig vonakodnak attól, hogy higgyenek.

Annak érdekében, hogy segítsen nekik felfogni, ő valóban Jézus, ezt kérdezi: „Van-e valami ennivalótok?” Miután elvesz egy darab sült halat és megeszi, ezt mondja: „Ezek a szavaim, amelyeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam [a halálom előtt], hogy mindaz, ami meg van írva a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban én felőlem, be kell, hogy teljesedjék.”

Folytatva azt, ami valójában egy bibliatanulmányozással ér fel, Jézus ezt tanítja: „Ily módon van megírva, hogy a Krisztus szenvedni fog és feltámad a halottak közül a harmadik napon, és az ő neve alapján bűnbánatot fognak prédikálni a bűnök bocsánatára az összes nemzetek között — Jeruzsálemtől kezdve tanúskodnotok kell ezekről a dolgokról.”

Valamilyen okból Tamás nincs jelen ezen az életfontosságú vasárnap esti összejövetelen. Ezért a következő napokban a többiek örömmel ezt mondják neki: „Láttuk az Urat!”

„Nem, nem hiszek — tiltakozik Tamás —, hacsak nem látom kezein a szögek nyomát, és nem teszem ujjaimat a szögek nyomába és kezemet az ő oldalába.”

Nos, nyolc nappal később a tanítványok ismét egy házban találkoznak. Ez alkalommal Tamás is velük van. Bár az ajtók zárva vannak, Jézus még egyszer megáll közöttük, és ezt mondja: „Béke legyen veletek!” Azután Tamáshoz fordul, és így ösztönzi: „Tedd az ujjadat ide, és nézd meg a kezemet. Nyújtsd ki kezedet és tedd oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem légy hívő.”

„Én Uram, és én Istenem!” — kiált fel Tamás.

„Mivel láttál, hittél? — kérdezi Jézus. — Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Lukács 24:11, 13–48; János 20:19–29.

▪ Miről kérdezősködik egy idegen, amikor két tanítvány az Emmausba vezető úton halad?

▪ Mit mond az idegen, ami miatt a tanítványok úgy érzik, hogy ég a szívük?

▪ Hogyan ismerik fel a tanítványok, hogy ki az idegen?

▪ Milyen izgalmas beszámolót hall Kleofás és társa, amikor visszatérnek Jeruzsálembe?

▪ Hogyan jelenik meg Jézus ötödszörre is a tanítványainak, és mi történik ez alkalommal?

▪ Mi történik nyolc nappal Jézus ötödik megjelenése után, és Tamás végül hogyan győződik meg róla, hogy Jézus él?