Szemléltetések a szőlőskertről

A templomban Jézus az imént hozta zavarba a magas rangú papokat és a nép véneit, akik megkérdőjelezték, hogy milyen hatalommal cselekszik. A válaszával elhallgattatta őket. Most pedig egy szemléltetéssel leleplezi, hogy milyen emberek is valójában.

Jézus így kezdi: „Egy embernek volt két gyermeke. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: »Gyermekem, menj, dolgozz ma a szőlőben.« Ez így válaszolt: »Nem megyek«, de aztán megbánta, és kiment. A másodikhoz is odament, és ugyanazt mondta neki. Az így felelt: »Megyek, uram«, de nem ment ki. A kettő közül melyik cselekedte az apja akaratát?” (Máté 21:28–31). A válasz egyértelmű: az első fiú az, aki végül az apja akaratát tette.

Ezért Jézus ezt mondja az ellenfeleinek: „Higgyétek el, hogy az adószedők és a prostituáltak előbb mennek be Isten királyságába, mint ti.” Az adószedők és a prostituáltak eredetileg nem szolgálták Istent. Később azonban az első fiúhoz hasonlóan megbánást tanúsítottak, és most már Istent szolgálják. Velük ellentétben a vallási vezetők a második fiúra hasonlítanak, hiszen azt állítják, hogy szolgálják Istent, ám ez egyáltalán nem így van. Jézus megállapítja: „eljött hozzátok [Keresztelő] János, hogy megmutassa az igazságosság útját, de ti nem hittetek neki. Az adószedők és a prostituáltak azonban igen. Ti ezt láttátok, mégsem éreztetek megbánást, hogy aztán higgyetek neki” (Máté 21:31, 32).

Jézus egy másik szemléltetéssel folytatja. Ezúttal rámutat, hogy a vallási vezetők nem csupán elhanyagolják Isten szolgálatát, hanem velejéig romlottak! Ezt mondja: „Egy ember szőlőt ültetett, körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt. Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott. A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy hozzon tőlük a termésből. De azok megfogták a rabszolgát, megverték, és üres kézzel küldték el. Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és megalázták. Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek” (Márk 12:1–5).

Vajon megértik Jézus hallgatói a szemléltetést? Talán emlékeznek Ézsaiás bíráló szavaira: „Izrael háza a seregek Jehovájának szőlőskertje, és Júda emberei az ültetvény, amelyet kedvelt. Jogot remélt, de íme, törvényszegés” (Ézsaiás 5:7). Jézus szemléltetése ehhez hasonló. A gazda Jehova, a szőlőskert pedig Izrael népe, amelyet Isten törvénye jelképes kerítésként óv. Jehova elküldte a prófétáit, hogy oktassák a népét, és segítsenek nekik jó gyümölcsöt teremni.

A „szőlőművesek” azonban rosszul bántak azokkal a rabszolgákkal, akiket hozzájuk küldtek, sőt egyeseket meg is öltek. Jézus így magyarázza: „Egyvalakije volt még [a szőlő tulajdonosának], a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.« De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!« Megfogták hát, [és] megölték” (Márk 12:6–8).

Most Jézus megkérdezi: „Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa?” (Márk 12:9). A vallási vezetők ezt felelik: „Mivel gonoszak, szörnyű pusztulást hoz rájuk, és más szőlőműveseknek adja ki a szőlőt, akik beszolgáltatják neki a gyümölcsöt a kellő időben” (Máté 21:41).

Így a vallási vezetők önkéntelenül is kimondják maguk felett az ítéletet, hiszen ők Jehova szőlőjének, azaz Izrael népének a szőlőművesei közé tartoznak. A gyümölcs, amit Jehova jogosan elvár ezektől a szőlőművesektől, az többek között a Fiába, vagyis a Messiásba vetett hit. Jézus a vallási vezetők szemébe néz, és ezt mondja: „Hát soha nem olvastátok ezt az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő. Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben«” (Márk 12:10, 11). Majd Jézus még jobban megmagyarázza: „Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely a királysághoz méltó gyümölcsöket terem” (Máté 21:43).

Az írástudók és a magas rangú papok felismerik, hogy Jézus „rájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést” (Lukács 20:19). Így még erősebb bennük az az elhatározás, hogy megölik őt, a jogos örököst. De mivel félnek a tömegtől, amely prófétának tartja Jézust, még várnak vele.