AGGODALOM

Az aggodalom és a nyugtalanság gondolatát számos héber szó közvetíti. Az egyik ezek közül (cá·rar ʹ) azt jelenti, hogy valami fizikai értelemben meg van kötve vagy korlátozva van. Ezt a szót ezért úgy fordítják, hogy ’beköt’, ’befed’ vagy „szűk” (2Mó 12:34; Pl 26:8; Ézs 49:19). Átvitt értelemben azt jelenti, hogy ’aggódni kezd; szorult helyzetben van’ (1Mó 32:7; 1Sá 28:15). Egy másik héber szó a dá·ʼaghʹ, melyet szintén úgy adnak vissza, hogy ’aggódni kezd’, illetve ’megrémül’; ezzel rokon a deʼá·gháʹ szó, melynek a jelentése ’aggodalom’ (1Sá 9:5; Ézs 57:11; Pl 12:25). A görög meʹri·mna főnevet úgy fordítják, hogy ’aggodalom’, az ezzel rokon me·ri·mnaʹó ige jelentése pedig ’aggódik’ (Mt 13:22; Lk 12:22).

Az aggodalom ártalmas lehet az egészségre. Depresszióhoz vezethet, és elveheti valakinek az erejét és a kedvét attól, hogy csináljon valamit. Az ihletett példabeszéd ezt mondja: „A szív aggodalma meghajlásra készteti az embert” (Pl 12:25). Az aggodalom komoly fizikai tüneteket tud előidézni. Egy könyv megjegyzi: „Az orvosok tisztában vannak azzal, hogy az aggódás hatással van a szervezet működésére. Növelheti (vagy csökkentheti) a vérnyomást, megemelheti a fehérvérsejtek számát, és hirtelen megemelheti a vércukorszintet is, mivel az adrenalin hatással van a máj működésére. Még az elektrokardiográfiai [EKG-] eredményeket is befolyásolhatja. Dr. Charles Mayo kijelentette: »A stressz hatással van a vérkeringésre, a szívre, a mirigyekre és az egész idegrendszerre«” (dr. P. Steincrohn és dr. D. LaFia: How to Master Your Nerves. 1970, 14. o.).

Ennél viszont sokkal veszélyesebb az, hogy a túlzott aggodalmaskodás szellemi károkat is elő tud idézni. Jézus Krisztus rámutatott, hogy „az Isten szava” iránti értékelést teljesen megfojthatja az, ha olyan problémák miatt aggodalmaskodunk, melyek ebben a világrendszerben az élet velejárói. Ahogyan a tövisek megakadályozhatják, hogy egy hajtás növekedjen és gyümölcsöt teremjen, az aggodalmak is gátolhatják a szellemi növekedést, és azt, hogy valaki Isten dicsőségére gyümölcsöt teremjen (Mt 13:22; Mk 4:18, 19; Lk 8:7, 11, 14). Mivel sokan engedik, hogy az aggodalmak uralják az életüket – méghozzá annyira, hogy nem marad hely az életükben a szellemi dolgokra –, amikor Isten Fia visszatér dicsőségében, ő nem fogja helyeselni őket. Ez az örök pusztulásukat jelenti (Lk 21:34–36).

Helyénvaló aggodalom és nyugtalanság: Helyénvaló, ha amiatt aggódunk, mert szeretnénk Jehova Isten kedvében járni, hogy kaphassunk azokból az áldásokból, melyeket a hűséges szolgáinak tartogat. Annak, aki súlyos helytelenséget követett el, úgy kell éreznie, mint ahogy a zsoltáríró: „Nyugtalankodni kezdtem bűnöm miatt” (Zs 38:18). Aki helyénvaló módon nyugtalankodik a bűne miatt, az megvallja a bűnét, megbánja azt, és megtér helytelen útjáról; ezzel helyreáll a kapcsolata a Legfelségesebbel.

Minden kereszténynek aggódnia, azaz igazán törődnie kell a hittársai szellemi, fizikai és anyagi jólétével (1Ko 12:25–27). János apostol Gájusznak írt leveléből is ez tükröződik: „Szeretett testvérem, imádkozom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és jó egészségben légy, mint ahogy lelkednek is jól van dolga” (3Jn 2). Pál apostol megemlítette, hogy ’az összes gyülekezetért aggodalmaskodik’ (2Ko 11:28). Nagyon aggódott amiatt, hogy mindannyian Isten Fiának a hűséges tanítványai maradnak-e egészen a végig.

A Szentírás beszél arról is, hogy valaki „az Úr dolgaiért aggódik”, vagyis olyan dolgokkal foglalkozik, melyek Isten Fiának az érdekeit szolgálják. Mivel a nem házas keresztényeknek nincsen házastársuk és gyermekük, akik iránt felelősséggel tartoznának, és akikkel törődniük kellene, ezért sokkal jobb helyzetben vannak, mint a házas személyek, hiszen kevesebbet kell aggódniuk „a világ dolgaiért”, illetve több figyelmet tudnak fordítani ’az Úr dolgaira’ (1Ko 7:32–35).

Pál apostol azt írta, hogy a keresztény férjek és feleségek ’a világ dolgaiért aggódnak’, vagyis olyan dolgok terelik el a figyelmüket, melyeket az egyedülálló keresztények nem élnek át. Egy nem házas személynek jóval kevesebb dologra van szüksége az élet fenntartásához (ezek közé tartozik az élelem, a ruha és a hajlék), mint egy családnak. A férj és a feleség között bensőséges kapcsolat van, ennélfogva mindketten méltán aggódnak azért, azaz törődnek azzal, hogy egymás kedvére tegyenek, és hozzájáruljanak az egész család fizikai, mentális, érzelmi és szellemi egészségéhez. Még ha egy gyermekes családnak nem kell is betegséggel, vészhelyzetekkel, korlátokkal vagy fogyatékossággal küszködnie, akkor is általában sokkal több időt kell töltenie a ’világ dolgaival’ – azaz a hétköznapi dolgokkal, melyek nem kötődnek a szellemi tevékenységekhez –, mint egy egyedülálló kereszténynek.

Ám nem szabad engednünk, hogy a hétköznapi aggodalmak túlságosan kitöltsék az életünket. Jézus Krisztus is erre világított rá, amikor Mártával, Lázár testvérével beszélt. Márta annyira igyekezett gondoskodni a vendégéről, Jézusról, hogy úgy érezte, nincs ideje figyelni a szavaira. Mária viszont a „jó részt” választotta, vagyis a szellemi táplálékot, mely Isten Fiától származott (Lk 10:38–42).

Kerüljük a túlzott aggodalmaskodást: Úgy kerülhetjük el, hogy erőt vegyen rajtunk a szükségtelen aggodalmaskodás, ha feltétel nélkül bízunk abban, hogy Jehova szerető módon törődik a szolgáival (Jr 17:7, 8). Jézus Krisztus is kiemelte ezt a hegyi beszédében. Ezekkel a szavakkal zárta az aggodalmaskodással kapcsolatos tanácsát: „Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja” (Mt 6:25–34). Egy kereszténynek elég baja van minden nap, nem kell még amiatt is aggódnia, hogy mi történhet másnap, ami ráadásul nem is biztos, hogy megtörténik.

Az Istenbe vetett bizalom akkor is eloszlathatja egy keresztény aggodalmait, ha üldözés idején a hatóságok kihallgatják. Jehova a szelleme által fenn fogja őt tartani ebben a próbateljes helyzetben, és segít neki, hogy ügyesen tudjon tanúskodni (Mt 10:18–20; Lk 12:11, 12).

Ha bármikor bármilyen okból olyasminek lenne kitéve egy keresztény, ami miatt aggodalom, nyugtalanság vagy félelem töltené el, égi Atyjához kell fordulnia imában. Így Jehovára vetheti az aggodalmát, azzal a biztos tudattal, hogy az a személy, aki törődik vele, meg fogja hallgatni (1Pt 5:7). Ez belső békével, vagyis Isten békéjével fogja eltölteni, mely megőrzi a szívét és a gondolkodóképességét. Legbelül, a szíve mélyén már nem lesz nyugtalan, nem fogják rossz érzések gyötörni, és a félelem sem lesz úrrá rajta, valamint nem fognak a fejében figyelemelterelő, nyugtalanító gondolatok kavarogni az aggodalmak miatt (Fi 4:6, 7).