ARAB II.

Az arab szót a Szentírásban leginkább tág értelemben Arábia lakosaira használják, vagyis a Palesztinától K-re és D-re lévő hatalmas területen élőkre. Időnként a szövegkörnyezet és a szóhasználat alapján egy konkrét törzsre vagy etnikai csoportra utalnak vele (1Ki 10:15; 2Kr 9:14; 21:16).

Számos arab törzs szemita volt, Sémtől származott Joktán vonalán; mások pedig hamita törzsek voltak, amelyek Hám fiától, Kústól származtak (1Mó 10:6, 7, 26–30). Ábrahámnak néhány leszármazottja, akik Hágár és Ketura révén születtek, ugyancsak Arábiában telepedtek le, mint például Ismáel fiai, akik „a Súr közelében fekvő Havilától – amely Egyiptom előtt van – Asszíriáig táboroztak” (1Mó 25:1–4, 12–18). Ézsau utódait, akik Szeir hegyvidékén laktak, általános értelemben ugyancsak az arabok közé sorolják (1Mó 36:1–43).

Az arabok javarészt nomád pásztoréletet éltek, sátrakban laktak (Ézs 13:20; Jr 3:2). Voltak azonban köztük kalmárok is, akik közül néhányan Tírusszal kereskedtek (Ez 27:21). Isten szolgái számos esetben kapcsolatba kerültek velük. Az Egyiptomba tartó midiánita kereskedők, akiknek Józsefet eladták, arabok voltak, és azok az Arábia d. részéről származó sabeusok is, akik elrabolták Jób marhacsordáit és szamárkancáit (1Mó 37:28; Jób 1:1, 15). A 40 éves pusztai vándorlás során szerencsétlenséget hozott az izraelitákra, amikor kapcsolatba kerültek a Baál-imádó midiánitákkal (4Mó 25:6, 14–18), a bírák idejében pedig a teveháton érkező arab hordák hét éven át rendszeresen betörtek Izrael területére, míg Gedeon bíró súlyos vereséget nem mért rájuk (Bí 6:1–6; 7:12–25).

Az arab királyságok uralkodói sarcot fizettek Salamon királynak (1Ki 10:15; 2Kr 9:14). Az arabok 7700 kost és ugyanennyi kecskebakot fizettek Josafátnak adóképpen, ám később szövetséget kötöttek a filiszteusokkal Josafát fia és utódja, Jórám ellen, akinek sok fiát megölték a rablócsapatok (2Kr 17:11; 21:16; 22:1). Uzziás sikeres harcokat folytatott velük szemben az uralma idején (2Kr 26:1, 7). Voltak arab ellenfelek is azok között, akik megnehezítették Nehémiás dolgát Jeruzsálem falainak a felújításakor (Ne 2:19; 4:7, 8; 6:1).

Bár nomádok és általában függetlenek voltak, valamint az akkori idők történéseiből gyakran kimaradtak, az arabokat mégis megemlítették a próféciák, és Isten ítélete alá estek (Ézs 21:13; Jr 25:17–24). Évszázadokkal később valószínűleg néhány arab személy is azok között volt, akik a korai keresztény gyülekezet tagjai lettek pünkösdkor (Cs 2:11, 41; lásd: ARÁBIA).