BÉLYEG

Számos pogány nemzetnél szokás volt, hogy különféle bélyegeket égettek vagy metszettek bele a rabszolgák bőrébe a tulajdonjog jeleként. Jehova megjövendölte, hogy Júda gőgös asszonyaira „a szépség helyett beégetett bélyeg [héb.: kí]” kerül, mivel idegen hódítók rabszolgái lesznek (Ézs 3:24).

A bálványimádók időnként a bálványisteneik nevét, szimbólumát vagy képét másolták a testükre, ezzel mutatva, hogy ahhoz az istenhez ragaszkodnak. A mózesi törvény megtiltotta a test szándékos elcsúfítását (3Mó 19:28). A Törvény hatálya alatt egyedül azzal jelölhettek meg egy személyt, hogy átszúrták a fülét, ha önként vállalta, hogy „időtlen időkig” az ura rabszolgája marad (5Mó 15:16, 17).

Pál ezt írta a galáciaiaknak: „én Jézus rabszolgájának bélyegeit [gör.: sztigʹma·ta] hordozom testemen” (Ga 6:17). Pálra sokféle csapást mértek a keresztény szolgálata miatt, ezek közül néhány nyilvánvalóan maradandó nyomot hagyott a testén, ami hitelt adott annak a kijelentésének, hogy ő Jézus Krisztus hűséges rabszolgája (2Ko 11:23–27). Lehet, hogy ezekre utalt Pál bélyegekként. De az is lehet, hogy arra utalt, hogy keresztényként éli az életét, megteremve a szellem gyümölcsét, és végezve a keresztény szolgálatát. (Lásd: JEL: A jel mint bélyeg.)