ZABLA

Lószerszám, amely a kantárral, a gyeplővel és gyakran más tartozékokkal együtt a lovak irányítására és megfékezésére szolgál. Héberül meʹthegh (2Ki 19:28) és reʹszen (Jób 30:11), görögül pedig kha·li·noszʹ (Jk 3:3).

A „zabla” szót általában jelképes értelemben használja a Szentírás, illetve szemléltetések leírásakor. A zsoltáríró ezt mondta: „Ne legyetek olyanok, mint a ló vagy az öszvér, melyek mit sem értenek, és szilajságuk fékezéséhez zabla meg kantár kell, csak akkor jönnek hozzád közel” (Zs 32:9). Az embereknek nem szabad olyanoknak lenniük, mint az értelem nélküli állatok, melyek képtelenek önmagukat helyesen irányítani. Azonban az ostobáknak bot való, ahogy az oktalan állatok helyreigazításához ostor és zabla kell (Pl 26:3).

A Jelenések könyve arról ír, hogy „a föld szőlőjét” borsajtóba vetik és kíméletlenül megtapossák a lovak patkói, mígnem „a lovak zablájának magasságáig [jön] a vér a borsajtóból, ezerhatszáz stadionnyira [kb. 300 km]” (Je 14:18–20). Az, hogy a vér ilyen magasságot ér el, és ilyen nagy területre terjed ki, azt jelképezi, hogy az angyalok által okozott pusztítás hatalmas mértékű, és megmutatja, hogy a borsajtó elég nagy ahhoz, hogy mindazok beleférjenek, akik ennek a jelképes „föld szőlőjének” a részét alkotják, és senkinek sem ad módot a menekülésre, amikor bűnösségük teljességre jut.

Jehova ezt mondta Asszíria királyának, Szanhéribnak: „Orrodba vetem horgomat, és ajkaid közé zablámat, és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél” (2Ki 19:28; Ézs 37:29). Nem önként, hanem Jehovának köszönhetően Szanhérib kénytelen volt lemondani Jeruzsálem ostromáról, és vissza kellett térnie Ninivébe, ahol később a saját fiai gyilkolták meg (2Ki 19:32–37; Ézs 37:33–38). Az, hogy Jehova zablát tesz az ellenséges népek állkapcsába, azt mutatja, hogy teljes irányítást gyakorol felettük, akárcsak a zabla az állatok felett (Ézs 30:28).

A betegsége és a gúnyolódás miatti szomorú állapotán keseregve, Jób ezt mondta az üldözőiről: „szabadjára engedték a zablát velem szemben” (Jób 30:11). Ellenségei szabad folyást engedtek rosszindulatuknak, nagy hévvel, zabolátlanul, féktelenül és tiszteletlenül zúdítva azt rá.

Jézus féltestvére, Jakab tanácsot ad a nyelv helyes használatával kapcsolatban, amikor is a nyelv fölötti uralmat zablához hasonlítja. Ha valakinek a szentírási alapelvek alkalmazásának köszönhetően van önuralma, és ezáltal képes uralni a nyelvét, akkor képes uralni az egész testét (Jk 3:2, 3). Aki Isten imádójának vallja magát, annak meg kell zaboláznia a nyelvét, különben hiábavaló lesz az imádati formája (Jk 1:26).