FAHÉJ

(héb.: qin·ná·mónʹ; gör.: kin·naʹmó·mon):

A fahéjfát (Cinnamomum zeylanicum) a babérfélék családjába sorolják, ahová a kasszia és a kámforfa is tartozik. Laza, homokos, nedves talajban fejlődik a legjobban. Srí Lankán és Jáván sok van belőle. A héber név feltehetően idegen eredetű, ugyanis úgy tűnik, a fahéjat máshonnan vitték be az Ígéret földjére.

A fahéjfa legfeljebb úgy 9 m magasra nő, a kérge sima, hamuszínű, az ágai pedig szétterülnek. Lándzsa alakú, örökzöld levele a színén zöld, a fonákján fehér, kb. 20-23 cm hosszú és kb. 5 cm széles. Kicsiny fehér vagy sárgás virágai fürtökben nőnek. Külső kérgének szinte egyáltalán nincs illata, és az értéke sem nagy. A kereskedelemben forgalmazott fahéjat a sötétebb, belső kéregből nyerik. A kéregből illóolajat is kivonnak.

’A legkiválóbb illatszerek’ egyikeként fahéjat is használtak a szent felkenetési olaj elkészítésekor (2Mó 30:23). Ezenkívül meghintették vele az ágyat (Pl 7:17), jelképes értelemben pedig a szeretett Sulamit leírásában szerepel (Én 4:13, 14), és azok között a termékek között, amelyeket az utazó kereskedők eladnak „Nagy Babilon”-nak, még mielőtt az elpusztul (Je 18:2, 11–13).