SÜKETSÉG

A hallás részleges vagy teljes elvesztése; gyakran betegség, baleset vagy hangos zaj okozza, ez utóbbi lehet egy hirtelen jövő vagy egy folyamatosan tartó erős hang. Vannak, akik születésüktől fogva süketek. A süketség egy másik oka, amelyről a Biblia is ír, a démoni befolyás (Mk 9:25–29). A héber ché·résʹ kifejezés (’süket’; Ézs 35:5) szógyöke vagy a süketségre, vagy a hallgatásra utal, és többféleképpen fordítják, például: ’bezárja a fülét’, „megsüketül” és ’hallgat’ (Zs 28:1; 35:22, Rbi8, lábj.; Zs 50:3, Rbi8, lábj.; Mi 7:16).

Jehova, aki megalkotta a fület (Pl 20:12), elvárta a népétől, hogy figyelmes legyen a süketekkel. Az izraeliták nem gúnyolhatták vagy átkozhatták a süketeket, hiszen ők nem hallották az ilyen kijelentéseket, és ezért nem tudták megvédeni magukat (3Mó 19:14; vö.: Zs 38:13, 14).

A 2Mózes 4:11-ben található szavak, amelyek szerint Jehova úgy utal magára, mint aki ’süketté tesz’, nem jelentik azt, hogy minden egyes esetben Jehova a felelős a süketségért. Ám Jehova elő tudja idézni, hogy valamilyen okból vagy célból kifolyólag egy ember szó szerinti értelemben megsüketüljön, megnémuljon vagy megvakuljon. Keresztelő János apja egy időre néma lett a hitetlensége miatt (Lk 1:18–22, 62–64). Isten szellemi értelemben is ’süketté tehet’ embereket, vagyis engedheti, hogy ilyen állapotban maradjanak, ha így döntenek. (Vö.: Ézs 6:9, 10.)

Jézus Krisztus azzal, hogy a szolgálata során többször is visszaadta a süketek hallását, bizonyítékát adta annak, hogy van hatalma csoda útján meggyógyítani az embereket (Mt 11:5; Mk 7:32–37; Lk 7:22). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy a föld feletti uralma során megszünteti az összes fogyatékosságot, beleértve a süketséget is.

A zsoltáríró a gonoszokat, akik nem hajlandók figyelni az útmutatásra, egy olyan kobrához hasonlítja, amely nem figyel az igézők hangjára (Zs 58:3–5). Ehhez hasonlóan Ézsaiás napjaiban az izraeliták, bár volt fülük, olyanok voltak, mint a süketek, mivel nem igazán akartak hallgatni Jehova szavára, és nem nagyon reagáltak rá (Ézs 42:18–20; 43:8). Ám miután Isten népe a jövendöléssel összhangban visszatért a száműzetésből, megszűnt a szellemi süketsége. Attól kezdve az izraeliták meghallották Jehova szavát, vagyis figyeltek rá (Ézs 29:18; 35:5). Amikor Jézus a földön volt, sok embernek visszaadta a szellemi hallását, hogy ezek a meggyógyított emberek felfogják, amit hallanak, és aszerint tudjanak cselekedni (Mt 13:16, 23).