ELIÁB

(az én Istenem atya):

1. A Zebulon törzséből való Hélon fia; egyike annak a 12 fejedelemnek, akiket Jehova Mózes és Áron megsegítésére rendelt, amikor megszámlálták Izraelben a hadköteles férfiakat (4Mó 1:1–4, 9, 16). Eliáb állt a törzséből való sereg élén, amely Júda fiainak háromtörzsenkénti beosztású táborához tartozott (4Mó 2:3, 7; 10:14–16). Eliáb a fejedelmekkel együtt is hozott ajándékot a hajlék felállítását követően, majd saját felajánlást is bemutatott a harmadik napon az oltár felavatására (4Mó 7:1–3, 10, 11, 24–29).

2. A Rúben törzséből való Pallu fia és Nemuel apja. Eliáb többi fia, Dátán és Abirám támogatta Kórahot a Mózes elleni lázadásban, és háznépükkel együtt elnyelettek, amikor a föld csoda által megnyitotta száját (4Mó 16:1, 12; 26:8–10; 5Mó 11:6).

3. A kehátiták családjából való lévita, Sámuel próféta őse (1Kr 6:22, 27, 28, 33, 34). Az 1Krónikák 6:34-ben Elielnek, az 1Sámuel 1:1-ben Elihunak nevezik.

4. Dávid király apjának, Isainak az elsőszülött fia (1Sá 17:13; 1Kr 2:13). Eliáb megjelenése és magas testalkata olyannyira lenyűgözte Sámuelt, hogy arra következtetett, ő az, akit Isten királynak választott. Jehova azonban elvetette Eliábot, és Dávidot választotta (1Sá 16:6–12).

Eliáb, Abinádáb és Sammah, Isai három legidősebb fia Saul seregében szolgált, amikor a filiszteus harcos, Góliát kihívta Izrael férfiait. Röviddel azelőtt, hogy Góliát ismét kilépett a filiszteusok csatasorából, hogy gúnyt űzzön Izraelből, Dávid – akit apja küldött – megérkezett a helyszínre, mivel élelmet hozott három bátyjának. Miután Dávid érdeklődött az izraeli harcosoktól, hogy milyen jutalmat kap az, aki leteríti Góliátot, Eliáb bősz haragra gyúlt, és kifakadt Dávid ellen. Szavai azt sugallták, hogy Dávid hanyagul végzi pásztori munkáját, és azzal vádolta őt, hogy elbizakodott, és gonosz a szíve (1Sá 17:13, 17, 26–28). (Az 1209. sz. Vatikáni kódex kihagyja ezt a beszámolót, amely Dávid feladatairól és Eliáb haragjáról szól.)

Úgy tűnik, Dávid fia, Jerimót jóval később feleségül vette Eliáb lányát, Abihailt (2Kr 11:18).

5. Egyike azoknak a gáditáknak, akik Dávidhoz szegődtek még abban az időben, amikor Saul király miatt Dávid nem mozoghatott szabadon. A gáditákat úgy jellemzik, hogy „bátor és erős emberek”, akik közül még a legkisebb is felért százzal, a legnagyobb meg ezerrel (1Kr 12:1, 8, 9, 14).

6. A második rend egyik lévita zenésze, aki együtt muzsikált a többiekkel, amikor Dávid király Obed-Edom házából Jeruzsálembe vitette Jehova szövetségládáját (1Kr 15:18, 20, 25; 16:5).