HÁNUN

(kegyes volt; könyörületes volt):

1. Ammon királyának, Náhásnak a fia és királyi utódja. Mivel Náhás szerető-kedvességet mutatott Dávid iránt, ő követeket küldött Hánunhoz, hogy megvigasztalja apja halála miatt. Hánun azonban – mivel meggyőzték a fejedelmei, hogy ez csupán egy fortély, amivel Dávid ki akarja kémlelni a várost – meggyalázta Dávid szolgáit azzal, hogy szakállukat félig leborotválta, és felében levágta ruháikat az ülepükig, majd elküldte őket. Amikor Ammon fiai látták, hogy bűzössé lettek Dávid előtt, amiért megalázták a követeit, Hánun háborút kezdeményezett, szíreket bérelve fel arra, hogy szembeszálljanak Izraellel. Az ezt követő harcokban Izrael teljes győzelmet aratott az ammoniták és a szírek fölött, Dávid pedig az ammoniták Rabbájának túlélőit kényszermunkára kötelezte (2Sá 10:1–11:1; 12:26–31; 1Kr 19:1–20:3).

2. Egy olyan személy, aki Zanoah lakosaival együtt kijavította a Völgy kaput és Jeruzsálem falának egy részét (Ne 3:13).

3. „Cáláf hatodik fia”, aki javítási munkákat végzett Jeruzsálem falán (Ne 3:30).