FOGADÓ

A görög pan·do·kheiʹon szó betű szerinti jelentése: ’mindenkit elfogadó vagy befogadó hely’, vagyis egy olyan hely, ahol az utasok szállást találhattak maguknak és az állataiknak. Az ókori közel-keleti fogadók hasonlóak lehettek a mai közel-keleti fogadókhoz. Ezek általában fallal körbevett, nagy udvarok, és csak egy bejáratuk van. A fal mentén egy megemelt szinten, belső udvarról nyíló, bútorozatlan szobák vannak, ahol el lehet szállásolni az utasokat, és el lehet helyezni az árukat. Az állatokat az udvaron hagyják, amelynek a közepén rendszerint egy kút van. Az ókorban a fogadósok ellenszolgáltatás fejében ellátták az utasokat néhány szükséges dologgal, illetve gondoskodtak azokról, akiket rájuk bíztak (Lk 10:33–35).