BÖRTÖNŐR

Törvényszegéssel vádolt embereket őrző személy. A Szentírásban két görög szót fordítanak „börtönőr”-nek: az egyik a ba·sza·ni·sztészʹ, mely azt jelenti, hogy ’kínzó’, a másik pedig a de·szmo·phüʹlax, mely a de·szmoszʹ (kötelék, bilincs) és a phüʹlax (őr) szavak összetétele.

A börtönőrök sokszor kegyetlenül kínozták a rabokat; ezért hívták őket ba·sza·ni·sztészʹ-nek. Például előfordult, hogy az adósokat börtönbe vetették, mivel nem fizették meg a tartozásukat. Lehet, hogy a börtönben a börtönőr megkorbácsolta és megkínozta őket, és csak akkor szabadulhattak ki, ha – Jézus szavai szerint – ’megfizették az utolsó, igen csekély értékű pénzérmét is’ (Mt 5:25, 26). Annak a szemléltetésnek is ez volt a lényege, melyet Jézus az irgalmatlan rabszolgáról mondott. Amikor a hálátlan rabszolga ura megtudta, hogy mit tett a szolgája, „átadta őt a börtönőröknek [ba·sza·ni·sztaiszʹ], míg vissza nem fizeti minden tartozását” (Mt 18:34, 35; vö.: Je 14:11, ahol a ’kínzás’ szó a ba·sza·ni·szmuʹ szó fordítása).

A római szokás az volt, hogy ha a rabok megszöktek, a börtönőröket ugyanazzal a büntetéssel sújtották, mint amit a rabokra a szökés előtt kiszabtak. Ezért olvashatjuk azt, hogy amikor egy angyal kiszabadította a börtönből Pétert, Heródes „kihallgatta az őröket, és megparancsolta, hogy vezessék el őket, hogy megkapják a büntetésüket” (Cs 12:19).

Filippiben Pált és Silást a polgári főtisztviselők elé hurcolták, akik megparancsolták, hogy vesszőzzék meg őket, és „miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek [de·szmo·phüʹla·ki], hogy tartsa őket biztos őrizet alatt. Az, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába szorította” (Cs 16:22–24). Aztán éjféltájban egy nagy földrengés következtében az összes börtönajtó kinyílt. Emiatt a börtönőr azt hitte, hogy elszöktek a rabok, és mivel tudta, hogy ez esetben súlyos büntetést fognak kiszabni rá, már-már végezni akart magával. Ekkor azonban Pál azt mondta neki, hogy mindannyian ott vannak. Az események láttán és Pál utasításai hallatán a börtönőr hinni kezdett, és ő és a háznépe megkeresztelt hívők lettek (Cs 16:25–36).