BÍRÁK KÖNYVE

A Bibliának ez a könyve úgy 330 év eseményeit taglalja attól kezdődően, hogy az izraeliták meghódították Kánaán földjét, egészen addig, hogy királyuk lett. Isten korábban arra figyelmeztette az izraelitákat, hogy ha nem engedelmeskednek a parancsának, és nem űzik el annak a földnek a lakosait, akkor nekik is olyan förtelmes vallásos szertartásaik lesznek, mint a kánaánitáknak. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy Jehova megvonja tőlük a támogatását, és legyőzik őket az ellenségeik (2Mó 23:32, 33; 34:11–17; 4Mó 33:55; 5Mó 7:2–5). A Bírák könyvében található történelmi feljegyzés bizonyítja, hogy ez így is lett. Ez a könyv azonban nem csak Izrael hűtlenségéről ír, és arról, hogy ezt követően elnyomás alá kerültek. Leginkább arról szól, milyen hőstetteket hajtottak végre a bírák, és hogy őket felhasználva milyen csodákkal szabadította meg a népét Jehova. Mindez kiemeli Jehova hosszútűrését, irgalmát, ki nem érdemelt kedvességét, igazságosságát, és azt, hogy képes a népét megszabadítani. A bírák pedig a hit kiváló példáinak bizonyultak (Héb 11:32–34, 39, 40).

Felépítése: A Bírák könyve a következő nyitószavakkal kapcsolódik az előző bibliai könyvhöz: „És Józsué halála után”. Ennek ellenére olyan eseményekről is szó van benne, amelyek egyértelműen Józsué halála előtt történtek. A Bírák 2:6 például ezt írja: „Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izrael fiai elmentek, ki-ki a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék a földet.” Úgy tűnik hát, hogy a Bírák 1:1–3:6 egy bevezető, és az író a Józsué halála előtti és az azt követő eseményekből merít, hogy vázolja az ezután megírt események történelmi hátterét. A Bírák 3:7-től a 16. fejezetig tartó rész nagyjából időrendi sorrendben lett megírva, és (Debórán kívül) 12 bíró tetteit sorolja fel, Otniellel kezdve és Sámsonnal zárva. A könyv utolsó szakasza akár függeléknek is tekinthető, és minden jel szerint egy olyan időszak eseményeit írja le, amely jóval megelőzte azt, amikor Sámson volt a bíró. Dán fiai minden bizonnyal még Józsué halála előtt vették be Laist. (Vö.: Jzs 19:47; Bí 18:27–29.) Úgy tűnik, nem sokkal Józsué halála után történt, hogy Gibea férfiai megerőszakoltak egy ágyast, aminek következtében Izrael többi törzse majdhogynem kiirtotta Benjámin törzsét (Bí 19:1–21:25; Jzs 24:31). Ha ez ekkor történt, akkor ez megmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy bár csak 600 benjáminita maradt (Bí 20:47), de Dávid idejére már 60 000 benjáminita harcos volt (1Kr 7:6–12).

Ki írta és mikor? Magából a könyvből is kiderül, hogy mikor íródott. Akkor kellett hogy összeállítsák, amikor már királya volt Izraelnek, egyébként az író nem utalhatott volna így a múltban bekövetkezett eseményekre: „Azokban a napokban nem volt király Izraelben” (Bí 17:6; 18:1; 19:1; 21:25). Mindenesetre abban az időben írhatták, amikor Jeruzsálemben még jebusziták laktak (Bí 1:21). Mivel Dávid i. e. 1070-ben győzte le a jebuszitákat és foglalta el „Sion erődjét” (ez Jeruzsálem része), illetve tette meg a várost a székhelyévé (2Sá 5:6–9), ezért a Bírák könyvét még ez előtt kellett hogy megírják, feltehetően Saul uralkodása idején. Ebben az időben Jehova prófétájaként Sámuel volt az, aki a leginkább kiállt az igaz imádat mellett, ezért ésszerű, hogy ő jegyezte le ennek a könyvnek a szavait.

Hitelessége: Nem kérdéses, hogy a Bírák könyve méltán került be a bibliai kánonba. Nyíltan és őszintén ír Izrael súlyos bűneiről. A könyv nem a bírákat dicsőíti, hanem Jehova Istent magasztalja, azt, aki igazából megszabadította Izraelt. Rávilágít, hogy Isten szelleme segítette a bírákat (Bí 3:9, 10; 6:34; 11:29; 13:24, 25; 14:6, 19; 15:14, 18; 16:20, 28–30), akik pedig elismerték, hogy valójában Jehova a Bíró (11:27) és a Király (8:23). A Biblia más ihletett könyvei is hivatkoznak a Bírák könyvében feljegyzett eseményekre (1Sá 12:9–11; 2Sá 11:21; Zs 83:9–12; Ézs 9:4; 10:26; Héb 11:32–34).

[Kiemelt rész a 289. oldalon]

A BÍRÁK KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Lendületes beszámoló arról, hogy Jehova a bírákat felhasználva hogyan szabadította meg újra meg újra az izraelitákat, amikor felhagytak a hamis imádattal, és szívből keresték őt

Valószínűleg Sámuel írta; a könyv mintegy 330 év eseményeit öleli fel Kánaán meghódításától kezdődően a királyság kezdetéig

Mi vezetett a bírák idejében uralkodó állapotokhoz? (1:1–3:6)

Józsué halála után Izrael törzsei nem űzik el Kánaán megmaradt lakosait

Házasságot kötnek a pogány kánaánitákkal, és átveszik a hamis vallásukat

Jehova megvonja tőlük a támogatását, és legyőzik őket az ellenségeik; ám időről időre bírákat támaszt, akik megszabadítják őket

Amikor Izrael felhagy a hamis imádattal, és Jehovához kiált segítségért, megszabadul az elnyomástól (3:7–16:31)

Az izraeliták nyolc éven át szolgálják Mezopotámia királyát, Kusán-Risataimot, de Otniel megszabadítja őket

Moáb királya, Eglon 18 éven át uralkodik az izraeliták felett; ez akkor ér véget, amikor Ehud megöli a királyt, és összegyűjti Izrael seregeit, hogy legyőzzék a moábitákat

Sámgár egymaga 600 filiszteust öl meg, és ezzel megszabadítja Izraelt

Jábin 20 éven át elnyomja Izraelt, ám Bárák, Debóra prófétanő buzdítására hadba indul, és győzelmet arat felette; Jábin seregének a vezérét, Siserát megöli a kenita Héver felesége, Jáhel; Debóra és Bárák énekkel ünnepli a győzelmüket

A midiániták hét éven át sanyargatják az izraelitákat; Gedeon azt a megbízatást kapja, hogy szabadítsa ki őket; mindössze 300 emberrel Jehova győzelemre segíti; Gedeon nem akar király lenni

Tóla 23 évig bíró Izraelben, Jáir pedig 22 évig

Izrael az ammoniták igája alatt szenved; Jehova megszabadítja őket Jefte által, aki ezután teljesíti fogadalmát, és felajánlja az egyszülött gyermekét, a lányát Jehova szolgálatára

Ibcán, Elon és Abdon összesen 25 éven át bírája Izraelnek

Jehova rendkívüli erőt ad Sámsonnak, hogy megszabadítsa Izraelt a 40 évig tartó filiszteus elnyomástól; Sámson jegyességre lép egy timnai filiszteus nővel, ami aztán lehetővé teszi, hogy a filiszteusok ellen forduljon; Delila elárulja Sámsont, ám a férfi a halálával végül több filiszteust öl meg, mint amennyit az életében ölt meg

Egyéb borzasztó tettek a bírák idejében (17:1–21:25)

Efraim területén Mika felállít az otthonában egy képmást, és felfogad egy lévitát, hogy legyen a papja

Dán törzséből néhányan Mika házába mennek, és később ellopják a bálványait; a lévitát is magukkal viszik, hogy legyen a papjuk

A benjáminita városnak, Gibeának a férfiai megerőszakolják egy lévita ágyasát; a benjáminiták nem hajlandók átadni a bűnösöket, hogy azok megkapják méltó büntetésüket, ami ahhoz vezet, hogy a többi törzs büntető hadjáratot indít ellenük; majdnem kiirtják a törzset