FOGOLYMADÁR

(héb.: qó·réʼʹ):

A tyúkalakúak rendjéhez (Galliformes) tartozó, zömök testalkatú, a fácánnál kisebb madár, amely rendkívül gyorsan fut és fürgén ugrál. Csak ritkán repül, olyankor is hamar kifárad. Palesztinában kétféle fogoly fordul elő: a fehérszemű sivatagifogoly (Ammoperdix heyi) és a szirti fogoly (Alectoris graeca). A fehérszemű sivatagifogoly sivatagokban és sziklás lejtőkön él, a szirti fogoly pedig főként ritka növényzetű dombvidékeken.

A madár héber elnevezésének a jelentése: ’[a] hívó’. Igaz, hogy a fogolynak cserregő hívóhangja van, néhányan mégis úgy gondolják, hogy a héber név inkább a felrebbentett madár „krcs-krcs”-nek hallatszó csikorgását utánozza.

A foglyot már ősidőktől fogva vadásszák ízletes húsáért. A vadászok, miután felverték a madarat a rejtekéből, általában botokat dobtak utána, hogy elejtsék. A fogoly, miközben menedéket keres sziklahasadékokban vagy hasonló rejtekhelyeken, futva menekül, és kövek meg más akadályok között ugrál. Emiatt találó az, amit Dávid mondott – amikor Saul király könyörtelen üldözése elől bujdosott –, hogy úgy kutat a király utána, „ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyeken” (1Sá 26:20; vö.: Si 3:52).

A Jeremiás 17:11 a gazdagságot igazságtalanul gyűjtő emberről azt írja, hogy olyan, „mint a fogolymadár, amely összegyűjti [v. feltehetően: kikölti], amit nem ő rakott”. Ez egy sokat vitatott írásszöveg. Bár egyes ókori írók arról számoltak be, hogy a fogoly elveszi a tojásokat más tojók fészkéből, és kikölti őket, napjaink természettudósai azt állítják, hogy ez egyetlen fogolynak sem szokása. A Lexicon in Veteris Testamenti Libros (851. o.) azonban hivatkozik egy zsidó zoológusra, Israel Aharonira (1882–1946), aki több művet is írt Palesztina állatvilágáról, és aki egy alkalommal „ugyanabban a fészekben 2 kupacban 11-11 tojást [talált], melyek más-más [fogoly]tyúktól származtak”. Az Encyclopaedia Judaica (1973, 13. köt. 156. h.) a következőket jelenti ki: „Előfordul, hogy két tojó ugyanabba a fészekbe rakja le a tojásait. Ilyenkor az egyik felülkerekedik a másikon, és elüldözi azt, de kisméretű testével nem képes melegen tartani olyan sok tojást, így végül az embriók elpusztulnak. Erre utalt az a [Jeremiás 17:11-ben olvasható] gondolat, hogy valaki kirabolja a társát, de végül nem nyer belőle semmit.”

A King James Version így adja vissza a Jeremiás 17:11-et: „Miként a fogolymadár ül a tojásokon, és nem költi ki azokat, úgy az, aki gazdagságra tesz szert, de nem jogosan, hátrahagyja azt az ő napjai közepette, és a végén ostoba lesz.” Ennek a fajta értelmezésnek az alátámasztására John Sawyer kijelenti: „a vers mondanivalója az, hogy a fogoly közismerten kiszolgáltatott, hisz sokféle rabló kizsákmányolhatja a fészkét, és ehhez hasonlóan az ostoba is kiszolgáltatott, mert a becstelenül szerzett nyereségben bízik.” Véleménye szerint a Jeremiás 17:11-ben olvasható mondás „nem amiatt állja meg a helyét, hogy a kotló fogolymadár csalárd, hanem amiatt, hogy kiszolgáltatott, akárcsak az ostoba, aki hamis biztonságérzetbe ringatja magát, és azt hiszi, hogy elkerülheti a bűnös nyereséghajhászás következményeit. . . nincs tisztában a rá leselkedő veszélyekkel, és védtelen az esetleges katasztrófával szemben” (Vetus Testamentum. Leiden, 1978, 324., 328., 329. o.).