PRÉS, SAJTÓ

Olyan szerkezet, amellyel valamilyen termésből kisajtolták a folyadékot. Mivel az olíva és a szőlő szüretelése egymás után következett, gyakran ugyanazt a prést használták a must kinyeréséhez, mint az olívaolajéhoz, bár az olajbogyók préseléséhez használtak oszlopos prést is.

A szokványos prések vagy sajtók általában két, sekély, kádszerű mélyedésből álltak, melyeket természetes mészkőbe vájtak. Az egyik mélyedés magasabban volt, mint a másik, és egy kis csatornán keresztül folyt át a lé a felsőből az alsóba (4Mó 18:27, 30; 2Ki 6:27). A szőlőt vagy az olajbogyót a felső medencében (gath, Ne 13:15) taposták meg vagy törték össze, és hagyták, hogy a folyadék a gravitációnak köszönhetően lefolyjon az alsó kádba vagy sajtóba (jeʹqev, Bí 7:25; Pl 3:10; Jóe 2:24; Ag 2:16). A Jóel 3:13-ban mindkét kifejezés előfordul: „Jöjjetek, ereszkedjetek alá, mert megtelt a borsajtó [gath], túlcsordulnak a sajtókádak [ha·jeqá·vímʹ, a jeʹqev t. sz.]”. A jeʹqev szót kétségkívül használták egymedencés présre is. Ennél a típusnál ugyanott taposták ki a szőlőszemeket és fogták fel a mustot (Jób 24:11; Ézs 5:2; 16:10; Jr 48:33). Ezeknek a préseknek az alja meredekebb volt, mint a hagyományos, két kádból álló sajtóké, így a kinyert folyadék a medence lejtősebb végén gyűlt össze. Ha a prés hosszúkás és keskeny volt, mint a taposókád, akkor a pú·ráʹ szót használták rá (Ézs 63:3; Ag 2:16). A Keresztény Görög Iratok is beszél borsajtóról (lé·noszʹ, Mt 21:33), valamint megemlíti a ’borsajtókádat’ (hü·po·léʹni·on, Mk 12:1).

Találtak egy olyan borsajtót, amelynek a felső medencéje 38 cm mély volt, és minden oldala 2,4 m hosszú, a kisebbik medencéje pedig, ahová a folyadék folyt, mintegy 0,6 m-rel lejjebb helyezkedett el, 90 cm mély volt, és mindegyik oldala 1,2 m. Ehhez hasonló borsajtóban bújt meg Gedeon, hogy csépelje a búzát (Bí 6:11).

Ezekben a présekben az emberek rendszerint a lábukkal vagy nehéz kövekkel zúzták össze a termést. Többen dolgoztak együtt, 2–7 személy, vagy akár ennél is több. Ezért figyelemre méltó, amit Ézsaiás mondott, hogy Jehova egyedül fogja taposni a taposókádat (Ézs 63:3). A munkások feje fölött volt egy keresztrúd, amelyről kötelek lógtak le, hogy abba kapaszkodjanak, és így ne veszítsék el az egyensúlyukat. A taposást végző személyek felsőruhájára ráfröccsent ’a szőlő vére’ (1Mó 49:11; Ézs 63:2). Bár a préselés rengeteg munkával járt, és sok fáradsággal, ez az időszak általában az örvendezés ideje volt; a víg kurjongatás és éneklés segített a munkásoknak, hogy tartani tudják a ritmust (Bí 9:27; Jr 25:30; 48:33). Három zsoltárfeliratban (8., 81., 84.) is szerepel egy kifejezés, „a gittitre” (a görög Septuaginta és a latin Vulgata úgy adja vissza, hogy „a borsajtókra”), mely arra utalhat, hogy a szüretelés közben énekeltek.

Jelképes értelem: Számtalan olyan hely van, ahol a Szentírás jelképes értelemben utal a borsajtóra (Ézs 63:2, 3; Si 1:15). Jehova napján, amikor tömegek gyűlnek össze a döntés völgyében, a következő parancs hangzik el: „Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Jöjjetek, ereszkedjetek alá, mert megtelt a borsajtó, túlcsordulnak a sajtókádak; hisz megsokasodott gonoszságuk” (Jóe 3:13, 14). Ehhez hasonlóan János egy látomásban azt látta, hogy „a föld szőlőjét. . . az Isten haragjának nagy borsajtójába” vetik, ahol egészen addig tapossák, míg „a lovak zablájának magasságáig” nem jön „a vér a borsajtóból”. Az a személy „tapossa a mindenható Isten dühödt haragjának borsajtóját”, akit „Hűnek és Igaznak”, ’az Isten Szavának’ neveznek (Je 14:19, 20; 19:11–16).