MEGERŐSZAKOLÁS
Törvénybe ütköző szexuális érintkezés, amelybe a nő nem egyezett bele, és amelyet a férfi erőszakkal, kényszerrel, megfélemlítéssel vagy olyan félrevezetéssel ér el, amelyet a másik személy tudatlanságára épít.
Jehova figyelmeztette az izraelitákat, hogy milyen következményekkel kell számolniuk, ha nem engedelmeskednek a törvényének. Megjövendölte, hogy nemcsak hogy betegségek meg csapások érik majd őket, hanem az ellenségeik kezébe fognak kerülni. Ezt mondta: „Eljegyzel magadnak egy nőt, de egy másik férfi megerőszakolja [a sá·ghalʹ egyik formája]” (5Mó 28:30). Ez akkor következett be, amikor Jehova megvonta a védelmét a nemzettől – annak engedetlensége miatt –, és a pogány ellenségei lerohanták Izrael városait. (Vö.: Za 14:2.) Babilonról is azt jövendölték, hogy hasonló bánásmódban lesz része, és ez akkor teljesedett be, amikor a város a médek és perzsák kezére került (Ézs 13:1, 16). Ilyesmik az Izrael által leigázott nemzetekkel nem történtek meg, mivel a Törvény megtiltotta az izraelita katonáknak, hogy a hadjáratok idején nemi kapcsolatot létesítsenek (1Sá 21:5; 2Sá 11:6–11).
A bírák korában a Benjáminhoz tartozó Gibea városában többször is megerőszakoltak egy nőt, ami bosszúszomjas cselekedetek egész sorát indította el. Végül majdnem kiirtották Benjámin törzsét. A város semmirekellő férfiai elferdült szexuális vágytól fűtve azt követelték egy lévitától, aki a városukba érkezett, hogy létesítsen velük szexuális kapcsolatot. Ő erre nem volt hajlandó, hanem inkább az ágyasát adta oda nekik, aki korábban már paráznaságot követett el vele szemben. A férfiak egész éjjel bántalmazták a nőt, mígnem belehalt. Ebben a történetben a héber ʽá·náʹ szó a „megerőszakol” kifejezéssel lett fordítva, de még azt is jelenti, hogy ’sanyargat’, ’megaláz’ és ’elnyom’ (Bí 19.; 20.).
Dávid király fia, Amnon megbecstelenítette a féltestvérét, Támárt, és ezért Támár fivére, Absolon elérte, hogy Amnon meghaljon (2Sá 13:1–18). Amikor a cselszövő agágita Hámánt leleplezték a perzsa Ahasvérus király előtt, feltárva előtte, milyen árulást tervez a zsidók ellen, különösen Ahasvérus felesége, Eszter királyné ellen, a királyt elöntötte a harag. Mivel Hámán tudta, hogy nem számíthat a király irgalmára, kétségbeesésében arra a fekhelyre borult, amelyen Eszter volt, és könyörgött neki. Amikor a király visszatért a szobába és meglátta Hámánt, így kiáltott: „Hát még a királynén is erőszakot követnek el, mialatt én a házban vagyok?” Nyomban kimondta Hámánra a halálos ítéletet. Hámánt megölték, majd nyilván ezután felakasztották arra az oszlopra, amelyet ő Eszter unokatestvérének, Márdokeusnak a felakasztásához készített (Esz 7:1–10). A király kijelentését megörökítő beszámolóban a héber ká·vasʹ szó szerepel (Esz 7:8); ez a szó azt jelenti, hogy ’uralma alá hajt’ (1Mó 1:28), de azt is jelentheti, hogy ’erőszakot követ el’.
A Törvény idején, ha egy eljegyzett lány paráznaságot követett el egy másik férfival, akkor őt is, és a férfit is meg kellett ölni. Ha azonban a lány sikoltozott, hogy segítséget kérjen, akkor az az ártatlansága bizonyítéka volt. A férfit megölték a megbecstelenítés bűne miatt, a lány viszont mentes volt a bűntől (5Mó 22:23–27).