OLVASÁS

Az írott szövegnek a tekintettel való követése és ily módon való megértése, illetve felolvasása.

Az emberek már régóta szívesen olvasnak. Assur-bán-apli, Asszíria királya, aki létrehozott egy könyvtárat, melyben 22 000 agyagtábla és szöveg volt, a következőket jelentette ki: „Örömömet leltem abban, hogy özönvíz előtti időkből való kőfeliratokat olvastam” (J. Finegan: Light From the Ancient Past. 1959, 216–217. o.). Ez talán olyan hagyományos beszámolókra utal, amelyek a világméretű özönvízről szóltak, vagy olyan asszír feljegyzésekre, amelyek valamilyen helyi árvíz előtt készültek. Assur-bán-apli palotájának a romjai között özönvízzel kapcsolatban csak olyan írásokat találtak, amelyek a babilóniai vízözöntörténetet beszélik el, és ezekben sok a mitológiai elem. Ma már nem tudjuk pontosan, hogy a pogány asszíroknak voltak-e olyan beszámolóik vagy írásaik, amelyek csakugyan a világméretű özönvíz előtti időkből származtak.

Az olvasás természetesen az írás megjelenésével vette kezdetét. Erről a témáról további információ található az ÍRÁS II. szócikkben.

Érdemes megjegyezni, hogy az a bibliai feljegyzés, amely Mózes napjaiban (i. e. XVI. század) történt eseményeket ismertet, már konkrétan megemlíti az írást és az olvasást (2Mó 17:14). Izrael nemzete azt a buzdítást kapta, hogy írjon és olvasson (5Mó 6:6–9). Józsuénak, Mózes utódjának, Isten azt a parancsot adta, hogy Izrael vezetőjeként „éjjel és nappal”, vagyis rendszeresen olvassa a Szentírást, hogy sikeresen el tudja látni az Istentől kapott megbízatását. Ahhoz, hogy Józsué elméjébe vésődjön, mennyire fontos Isten Szava, és nyilván azért is, hogy jobban emlékezzen rá, „halk hangon” kellett olvasnia (Jzs 1:8).

Isten megparancsolta Izrael királyainak, hogy készítsenek maguknak másolatot a törvényéről, és olvassák azt mindennap (5Mó 17:18, 19; lásd: ELMÉLKEDÉS). Az, hogy nem fogadták meg ezt a parancsot, hozzájárult ahhoz, hogy az országban elhanyagolták az igaz imádatot, ami erkölcsi hanyatláshoz vezetett, ennek pedig az lett a következménye, hogy Jeruzsálem elpusztult i. e. 607-ben.

Jézus az ihletett Héber Iratok összes tekercséhez hozzáfért a zsinagógákban. Az egyik bibliai beszámoló szerint egy alkalommal nyilvánosan felolvasott a zsinagógában az Írásokból, és az olvasottakat magára vonatkoztatta (Lk 4:16–21). Ezenkívül, amikor Sátán háromszor próbára tette Jézust, ő mindháromszor belefoglalta a válaszába: „Meg van írva” (Mt 4:4, 7, 10). Egyértelmű, hogy jól ismerte a Szentírást.

Az apostolok, akik egy szent templomnak, azaz a keresztény gyülekezetnek a másodlagos alapkövei, úgy gondolták, hogy az Írások olvasása elengedhetetlen a szolgálatukhoz. Több százszor idéztek a Héber Iratokból, illetve utaltak rá az írásaikban, és arra buzdítottak másokat, hogy olvassák azt (Cs 17:11). A zsidó elöljárók felismerték, hogy Péter és János iskolázatlan és egyszerű emberek (Cs 4:13). Ám ez nem jelentette azt, hogy az apostolok nem tudtak írni-olvasni, hisz az általuk írt levelek pont az ellenkezőjét bizonyítják. Nem részesültek viszont a héber iskolák magasabb szintű oktatásában, az írástudók lábánál. A zsidók hasonló okok miatt döbbentek meg, amikor felfedezték, hogy Jézusnak van ismerete, hiszen, ahogy mondták, „nem is folytatott iskolai tanulmányokat” (Jn 7:15). Akkoriban sokan olvastak, ami abból a beszámolóból is kiderül, amely az etióp eunuchról, egy prozelitáról szól. Ő Ézsaiás prófétát olvasta, és emiatt ment oda hozzá Fülöp. Az eunuch jutalomban részesült azért, hogy ennyire érdekelte őt Isten Szava, hiszen az lett a kiváltsága, hogy Krisztus követőjévé vált (Cs 8:27–38).

A Bibliának az első század előtt írt részei héber és arámi nyelven íródtak. A Héber Iratokat i. e. a III. században lefordították görögre; addigra ez lett a nemzetközi nyelv. A Keresztény Görög Iratokat, Máté evangéliumának a kivételével, eredetileg görögül írták. Ennek köszönhetően a Római Birodalomban a legtöbb írástudó ember olvashatta a Bibliát, és főleg a Palesztinában és a diaszpórában élő zsidók.

Hogy mennyire könnyen olvasható, és milyen értékes a Biblia, bebizonyosodott abból, hogy sokan vágytak arra, hogy legyen egy példányuk belőle. A kiadást tekintve felülmúlt minden könyvet, és e mű elkészítéséig részben vagy egészben több mint 3000 nyelvre és nyelvjárásra fordították le, és több milliárd példány készült belőle. Állítólag a föld lakosságának mintegy 90 százaléka a saját nyelvén olvashatja.

A Biblia megemlíti, milyen sok haszna van annak, ha olvassuk. Például alázatossá válhatunk (5Mó 17:19, 20), boldogok lehetünk (Je 1:3), és felismerhetjük, hogyan teljesednek a bibliai próféciák (Ha 2:2, 3). Arra figyelmezteti az olvasóit, hogy válogassák meg, mit olvasnak, mivel nem minden könyv épít vagy frissít fel (Pr 12:12).

Isten szellemének a segítségére van szükségünk ahhoz, hogy igazán megértsük Isten Szavát (1Ko 2:9–16). Az embernek minden előítéletet vagy elfogultságot félretéve, nyitott elmével kell olvasnia Isten Szavát, ha szeretné megérteni, és ha szeretne egyéb módon hasznot meríteni belőle. Máskülönben „lepel” fogja borítani az elméjét, és nem érti meg az olvasottakat, ahogy a zsidók sem értették, akik elvetették a jó hírt, melyet Jézus prédikált (2Ko 3:14–16). Nem szabad felszínesen olvasni a Bibliát. Szívvel-lélekkel kell olvasni, el kell mélyülni a tanulmányozásában, elmélkedni kell rajta, és azon kell igyekezni, hogy az ember a javára fordítsa az olvasottakat (Pl 15:28; 1Ti 4:13–16; Mt 24:15; lásd: NYILVÁNOS FELOLVASÁS).