JELENÉSEK KÖNYVE

A legtöbb bibliafordításban a Biblia utolsó könyve, bár nem ez a könyv íródott utoljára. Szokták János apokalipszisének is nevezni.

Ki, mikor és hol írta? János apostol szavai szerint ő a könyv írója, és azt is elmondja, hogy Pátmosz szigetén írta, ahol száműzetésben volt, mert Isten Szavát prédikálta, és Jézus Krisztus mellett tanúskodott (Je 1:1, 9). Valószínűleg i. sz. 96 táján írta.

Milyen a stílusa, és miért tökéletes befejezése a Bibliának? A könyv egy levél jellegzetességeit viseli. Egy látomássorozatot tartalmaz, melyben a látomások nagyjából időrendi sorrendben követik egymást, és a végén éri el a tetőpontját. Nem hiába a Biblia utolsó könyve.

A könyvben gyakran megjelenik a hetes szám. Hét pecsét felnyitása után megszólal hét trombita, amit hét csapás követ. Olvashatunk hét lámpatartóról, hét csillagról, hét mennydörgésről és így tovább. Erre kétségkívül az a magyarázat, hogy a hetes szám a teljességet jelképezi, a könyv pedig azzal foglalkozik, hogy Isten szent titkának minden részlete teljesen feltárul és beteljesedik (Je 10:7; lásd: SZENT TITOK).

Ki a szerzője, és hogyan közölte velünk az üzenetét? A könyv szerzője Jehova, a Mindenható Isten. Az üzenet Jánoshoz Jézus Krisztus által jutott el, aki elküldött egy angyalt, hogy mutassa be az apostolnak a látomásokat (Je 1:1). Isten szelleme hétszeres, azaz teljes erővel működött, hogy közvetítse az üzenetet. János Istentől kapta a parancsot, hogy írja le a látottakat (1:4, 11).

Miért íródott? Bár János látomásaiban néhány dolog ijesztőnek tűnik (pl. a vadállatok, a jajok, a csapások), ám a könyv nem azért íródott, hogy félelmet keltsen, hanem azért, hogy vigaszt nyújtson azoknak, akik hittel olvassák, és hogy bátorítsa őket. Ha valaki olvassa, áldásokban lesz része. Az író is ezt jelenti ki a bevezetőben: „Boldog, aki fennhangon olvassa, és akik hallják e prófécia szavait, és akik megtartják a benne megírtakat” (Je 1:3). János még azt is elmondja, hogy a könyv azért készült, hogy megmutassa Isten rabszolgáinak azokat, „amiknek rövidesen meg kell lenniük” (1:1, 2).

Tanúskodik Jézus mellett: A Jelenések 19:10-ben azt mondja az angyal Jánosnak, hogy a Jézus mellett való tanúságtétel „ihleti a prófétálást [szó szerint: ’a prófétálás szelleme’]”. Ez azt jelenti, hogy minden prófécia Jézus Krisztusra összpontosul. Jehova Isten azonban nem szorul háttérbe emiatt. A 10. versben az angyal a következőket mondja Jánosnak, amikor az leborul a lába elé: „Az Istent imádd”. Pál apostol pedig ezt mondta: „Isten. . . magasabb állásba is emelte [Krisztust], és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére.” Tehát ha megismerjük Jézus Krisztust, és magasztaljuk őt, akkor ezzel együtt Istent és a szándékát is jobban megismerjük, és így végeredményben Istent dicsőítjük (Fi 2:9–11; lásd: PRÓFÉCIA).

Azért tanúskodnak Jézus mellett a próféciák, mert ő az, aki által Isten megvalósítja a szándékát, vagyis aki által megszenteli a nevét, véget vet a gonoszságnak, és megáldja az emberiséget. „Őbenne [Krisztusban] van gondosan elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse” (Kol 2:3). Ő a megígért Mag, aki által feltárul a szent titok. Isten már rögtön azután, hogy Ádám fellázadt, gondoskodott arról, hogy olyan próféciák hangozzanak el, melyek középpontjában Krisztus áll, és hogy legyenek olyan személyek, akik előremutatnak Krisztusra, ezenkívül az emberek figyelmét a Királyságára irányította, melynek élén a Fia áll (1Mó 3:15; 22:18; Ga 3:16; 2Sá 7:12–16; Zs 2:6–12; 110:1–7; Ez 21:27; Cs 2:29, 36; 3:19–26; 1Ti 3:16).

Miről szól röviden a Jelenések könyve?

A Biblia utolsó könyvének az első fejezete bemutatja Jehova Istent, a Mindenhatót, aki mindenek felett áll, akitől származik a kinyilatkoztatás, és aki „az Alfa és az Omega”. Látomásban láthatjuk Jézus Krisztust, aki által Isten eljuttatja hozzánk az üzenetét: meghalt, de most él, méghozzá az égben, ahol nagy hatalmat kapott. Utána azokról van szó, akik Krisztus részestársai a nyomorúságban és a Királyságban, és Jézus üzenetéből, amelyet a hét gyülekezet „angyalainak” küldött, kiderül, hogy szeretettel törődik velük (Je 1–3.).

Aztán a szellem által János felvitetett az égbe, hogy lássa „azokat, amiknek meg kell lenniük”. Látta Isten trónját és mindazt, ami körülveszi. Az elmondása szerint a Legfelségesebb ül a trónon, aki dicsőséges, és méltóságteljes nyugalmat áraszt (Je 4.).

János ezután Isten ’Bárányát’, Jézus Krisztust látja dicsőségben. A Bárány Jehova Isten után a leghatalmasabb, ő az egyetlen égen és földön, aki méltó arra, hogy felnyissa a tekercset, melyben Isten kinyilatkoztatása található. Láthatunk egy harcos királyt (nyilvánvalóan ő is Jézus), aki kivonul „győztesen, és hogy teljessé tegye győzelmét”. Az is feltárul, mi fog történni a földdel, illetve Isten ellenségeivel, amikor a király kivonul, továbbá hogy Isten szándéka az, hogy bosszút álljon az ellenségein a szolgái véréért (Je 5.; 6.).

Isten visszatartja a pusztító erőket, amíg ’el nem pecsételik a homlokukon’ azokat, akiket kiválaszt, hogy az égi Királyság királyai legyenek. Ez jól mutatja, hogyan vélekedik ezekről a földön lévő szolgáiról. Ezután feltárul, hogy az elpecsételtek száma 144 000. Láthatjuk, hogy vannak olyanok is, akik nincsenek elpecsételve, és akiknek nincs meghatározva a számuk. Ők Istennek azok a szolgái, akik megmenekülnek ’a nagy nyomorúság’ pusztításától. Megtudhatjuk, hogy Isten milyen ítéletet hoz a földi ellenségeire, illetve János leírja, hogy ezek a szervezetek háborút viselnek Isten népe ellen. Mindezek után arról van szó, hogy Sátán, az Ördög, a sárkány, Isten fő ellensége azon mesterkedik, hogy keresztezze Isten szándékát, vagyis hogy ne szülessen meg az a ’fiúgyermek, aki vasvesszővel fogja terelni az összes nemzetet’. Ezután vadállatok tűnnek fel, melyek Isten fő ellenségének az eszközeit szemléltetik. Ezeket Sátán az asszony magvából megmaradtak elleni harcában használja fel, illetve ezek által akarja megakadályozni az elpecsételés befejezését (Je 7–13.; lásd: ÁLLATOK JELKÉPES ÉRTELEMBEN).

Végül Sátán minden próbálkozása kudarcba fog fulladni. A 144 000 elpecsételtet győztesként látjuk, amint a Báránnyal együtt a Sion-hegyen állnak, és a homlokukra van írva az Atya és a Bárány neve. Isten és az égi teremtmények előtt egy újnak tűnő éneket énekelnek. Miután a föld aratásakor összegyűjtik a földön lévő társaikat, a ’nagy sokaságot’, elérkezik az idő, hogy megtapossák „a föld szőlőjét” a borsajtóban (Je 14.).

Isten végső ítéletét most egy másik jelkép ábrázolja. Hét angyal megkapja Isten haragjának hét csészéjét, és végrehajtják az utolsó feladatot. Istennek és Krisztus ’menyasszonyának’ az egyik fő ellensége kerül a figyelem középpontjába: „Nagy Babilon, a szajháknak. . . anyja”, ’a nagy város, melynek királysága van a föld királyai felett’. A hétfejű vadállattal kötött szövetsége felbomlik, a vadállat meggyűlöli őt, megeszi a húsát, és elégeti tűzzel. Akik hasznot húztak Nagy Babilonból, nagyon keseregnek, ellenben akik az égben vannak, örvendeznek (Je 15–18.).

Logikus, hogy Nagy Babilon, ’a szajháknak anyja’, mindent megpróbál, hogy rávegye Krisztus ’menyasszonyát’, hogy legyen hűtlen a leendő férjéhez (2Ko 11:2, 3; Ef 5:25–27), vagyis azt akarja, hogy belőle is szajha legyen. Mivel Nagy Babilonnak nem sikerül megrontania a menyasszonyt, az égben még nagyobb az öröm. A nagy szajha ekkor letűnik a színről. A menyasszony győzedelmeskedik, és már felkészült arra, hogy találkozzon a jegyesével. Elérkezett a Bárány menyegzőjének az ideje! Minden meghívott örvendezik. Ekkor új korszak kezdődik Jehova uralmában: a nagy szajha nincs többé, vagyis eltűnt a tiszta imádat ellenlábasa (Je 19:1–10).

Most arra kerül a sor, hogy Isten többi ellenségén is végrehajtsák Jehova ítéletét. A vőlegény kivonul, hogy teljessé tegye a győzelmét, és hogy megszabadítsa a földet a politikai hatalmaktól és Isten minden más ellenségétől. Alapos pusztítást végez. Végül maga az Ördög is – miután látta, hogy megsemmisült minden, ami őt támogatta – meg lesz kötözve Krisztus uralma alatt ezer évre. Ekkor a látomás egy kis időre átugorja a millenniumi uralom idejét, és arról az ítéletről beszél, melyre az ezer év végén kerül sor: Sátánt egy rövid időre eloldozzák, majd meg lesz semmisítve azokkal együtt, akik csatlakoznak hozzá ’a szentek tábora és a szeretett város’ elleni támadásban (Je 19:11–20:10).

Most a látomás visszatér az ezeréves időszakhoz. Bemutatja, hogy Krisztusnak és a menyasszonyának, az Új Jeruzsálemnek az uralma alatt az emberek feltámadnak és megítéltetnek. János bemutatja e „város” szépségét és pompáját, és ecseteli, milyen áldásokban lesz része az emberiségnek, vagyis hogy az égi városnak köszönhetően meggyógyul és életet kap (Je 20:11–22:5).

A befejezésben Jehova Isten azt mondja, hogy hamar eljön, hogy megjutalmazzon mindenkit a cselekedete szerint. Jézus, „a hű és igaz tanú” bizonyságot tesz amellett, hogy a királyság szent titka beteljesült, és ezt mondja: „Én vagyok Dávid gyökere és sarja és a fényes hajnali csillag.” Mivel ő örökké élni fog, olyan örököse Dávidnak, és olyan tagja a Királyság-szövetségnek, akit nem vált fel senki más. Róla jövendölt a 4Mózes 24:17. Sátánnak, a vadállatnak és Nagy Babilonnak (Je 12:1–10; 17:3–14) minden erőfeszítése kudarcot vall, mivel nem tudják megakadályozni, hogy ez a Dávid házából való ’csillag’ felragyogjon, égi trónra kerüljön, és örökké uralkodjon (Je 22:6–16).

Isten tevékeny ereje (a szelleme) és „a menyasszony” meghív mindenkit, aki hallja, hogy vegye az élet vizét ingyen. Azzal a figyelmeztetéssel zárul a Jelenések könyve, hogy a prófécia szavaihoz sem hozzátenni nem lehet, sem elvenni belőlük. Ekkor Jézus azt mondja, hogy hamar eljön, János pedig így válaszol neki: „Ámen! Jöjj el, Uram Jézus” (Je 22:17–21).

A Jelenések könyve nagyon fontos Isten szolgái számára, mivel megerősíti őket, és éleslátást ad nekik. Kiemeli, hogy Isten törődik népének a gyülekezeteivel, és hogy Jézus Krisztus, mint egy Jó Pásztor, szeretettel a gondjukat viseli. Jézus pontosan tudja, milyen helyzet uralkodik a gyülekezetekben, és azt is, hogy mit kell tenni. Ez kiváltképp a könyv első három fejezetéből derül ki.

Néhányak szerint a Jelenések könyvében olyan sok jelkép van, hogy lehetetlen megérteni, illetve úgy gondolják, hogy semmi gyakorlati haszna sincs. Jehova Isten azonban azt szeretné, ha a népe értené ezt a könyvet, hiszen úgy íratta le a Bibliát, hogy megérthessük, és hogy irányt mutasson. Ugyanaz segít megérteni a Jelenések könyvét, mint ami a többi bibliai könyv megértésében is segít. Pál apostol leírta, mi a megértés kulcsa. Miután arról beszélt, hogy Isten a szelleme által feltárja a rejtett bölcsességet, ezt mondta: „Ezeket szóljuk is, de nem emberi bölcsesség által tanított szavakkal, hanem a szellem által tanítottakkal, szellemi dolgokat szellemi szavakkal kapcsolva össze” (1Ko 2:8–13). Ha kutatjuk a Szentírást (és időnként az ókori világ szokásait is), sok olyasmivel találkozhatunk, ami a Jelenések könyvének jelképei közt is előfordul. Ha összevetünk különböző bibliaverseket, az sokszor segít, hogy megértsük a Jelenések könyvének jelképeit. Ám meg kell jegyezni, hogy egy szó vagy kifejezés a szövegkörnyezettől függően mást és mást jelenthet, illetve jelképezhet.

[Kiemelt rész az 1188–1189. oldalon]

A JELENÉSEK KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Bepillantást nyújt abba, Isten miként látja ’az Úr napján’ történő eseményeket, valamint megmutatja, mit enged meg, és mit fog megvalósítani Krisztus által

Egy látomássorozat, melyet János apostol kb. i. sz. 96-ban jegyzett le

A megdicsőített Krisztus szeretettel tanácsot ad a társörököseinek (1:1–3:22)

Az efézusi gyülekezet kitartó, de elhagyta az első szeretetét

A szellemileg gazdag szmirnai gyülekezet azt az ösztönzést kapja, hogy maradjon hűséges a nyomorúság idején is

A pergamoni gyülekezet erősen ragaszkodik Krisztus nevéhez az üldözés közepette, ám megtűri a szektásságot

A tiatirai gyülekezetről köztudott, hogy többet tesz, mint korábban, viszont megtűri a Jezabeléhez hasonló befolyást

A szárdiszi gyülekezet szellemileg halott; fel kell ébrednie

A filadelfiai gyülekezet megtartja Krisztus szavát, és azt a buzdítást kapja, hogy továbbra is ragaszkodjon erősen ahhoz, amije van

A laodiceai gyülekezet langyos; el kell fogadnia Krisztustól a szellemi gyógyírt

Látomás Jehova lakhelyéről (4:1–5:14)

Jehova a trónján ül, és lélegzetelállító pompa veszi körül; 24 vén és négy élő teremtmény van körülötte; kezében egy tekercs van, mely hét pecséttel van lepecsételve

Bejelentik, hogy a Bárány méltó arra, hogy felnyissa a tekercset

A Bárány felnyitja a tekercs hat pecsétjét (6:1–17)

Felnyitja az első pecsétet: egy fehér lovon ülő lovas koronát kap, és kivonul győztesen, hogy teljessé tegye győzelmét

A következő három pecsét felnyitásakor egy-egy lovas jelenik meg, akik háborút, éhínséget és halált hoznak az emberiségre

Felnyitja az ötödik pecsétet: akik mártírhalált haltak Krisztusért, bosszúért kiáltanak a vérük miatt; mindegyikük kap egy fehér köntöst

Amikor felnyitja a hatodik pecsétet, egy nagy földrengés jelzi, hogy elérkezett Isten és a Bárány haragjának a napja

Visszatartják a föld négy szelét (7:1–17)

János hallja egy angyal szavait, miszerint a négy szelet addig tartják vissza, amíg el nem pecsételik Isten rabszolgáit; az elpecsételtek száma 144 000

János ezután egy minden nemzetből való, megszámlálhatatlanul nagy sokaságot lát, mely kijön a nagy nyomorúságból

A hetedik pecsét felnyitása (8:1–11:14)

Csend van az égben mintegy fél órára; az oltár tüzéből valamennyit a földre vetnek; hét angyal arra készül, hogy megfújja a trombitáját

Az első négy trombita hangja azt jelzi, hogy csapás éri a földet, a tengert, a folyóvizek forrásait, valamint a napot, a holdat és a csillagokat

Az ötödik trombita megszólalásakor sáskaraj kezd pusztítani, a hatodik hangja pedig egy félelmetes lovassereg támadását indítja el

János megeszi a kis tekercset, és megtudja, hogy még prófétálnia kell

Megméri a szentélyt; két tanú zsákruhában prófétál, megölik őket, majd feltámadnak

A hetedik trombitaszó jelzi a Királyság megszületését (11:15–12:17)

Megszólal a hetedik trombita, és bejelentik, hogy Jehova Királyságának Krisztus lett a királya

Az asszony egy fiúgyermeket szül az égben

A sárkány fel akarja falni a gyermeket; háború tör ki az égben; Mihály a földre veti a sárkányt és az angyalait

A sárkány háborút visel az asszony magvából megmaradtak ellen

A tengerből feljövő vadállat (13:1–18)

Egy hétfejű, tízszarvú vadállat jön fel a tengerből

A vadállat a sárkánytól kapja a hatalmát, és egy másik vadállat, amelynek két szarva van, mint egy báránynak, képmást készíttet a vadállatról; arra kényszerít sokakat, hogy imádják a vadállatot és fogadják el a jelét

Jehova hűséges szolgái tevékenyek (14:1–20)

A 144 000 egy új éneket énekel a Sion-hegyen

Angyalok repülnek az ég közepén, és fontos üzenetet hirdetnek

Egy emberfiához hasonló valaki megkezdi az aratást a földön

Megtapossák a föld szőlőjét Isten borsajtójában, és sok vér jön ki abból

Jehova az égi szentélyéből megparancsolja hét angyalnak, hogy öntsék ki haragjának a hét csészéjét (15:1–16:21)

Az első hat csészét kiöntik a földre, a tengerre, a folyóvizek forrásaira, a napra, a vadállat trónjára és az Eufráteszre

Isten szolgáinak ébren kell lenniük, amikor a démoni propaganda hatására a föld királyai összegyűlnek Har-Magedonra

A hetedik csészét a levegőre öntik, ami pusztulást hoz

Látomások arról, hogyan lesz vége Nagy Babilonnak (17:1–18:24)

Nagy Babilon, aki részeg a szentek vérétől, egy skarlátszínű, hétfejű és tízszarvú vadállaton ül; a tíz szarv ellene fordul, és kifosztja

Bejelentik, hogy Nagy Babilon elesett; Isten népének ki kell jönnie belőle

Sokan keseregnek amiatt, hogy elpusztul

A Bárány menyegzője (19:1–10)

Az égben dicsérik Jahot, amiért elpusztította Babilont

Egy kórus mennydörgésszerű hangon bejelenti a Bárány menyegzőjét

A királyok Királya győzedelmeskedik a nemzetek felett (19:11–21)

Isten Szava háborút indít a nemzetek ellen; a vadállatot és a hamis prófétát a tűznek tavába vetik; Isten minden ellenségét megölik; állatok eszik meg a húsukat

Sátánt a mélységbe vetik; Krisztus uralkodik 1000 évig (20:1–21:8)

Sátánt 1000 évre a mélységbe vetik

Jézus a társuralkodóival együtt ítélkezik az 1000 éves időszak alatt, majd Sátánt elengedik; Sátán ismét félre akarja vezetni az embereket, de végül ő és a követői is el lesznek pusztítva

A halál, a hádesz és a tenger kiadja a halottakat, akiket a nagy fehér trónon ülő elé vezetnek, és megítélik őket; a halált és a hádeszt a tűz tavába vetik

János egy új eget és egy új földet lát

Az Új Jeruzsálem (21:9–22:21)

A dicsőséges Új Jeruzsálem alászáll az égből, és világosságot áraszt a nemzetekre; a városon keresztülfolyik az élet vizének folyója, melynek partjain gyógyító fák állnak

A Jelenések könyve Jehova és Jézus utolsó üzenetével zárul; a szellem és a menyasszony meghív minden szomjazót, hogy vegye az élet vizét ingyen