REJTVÉNY, TALÁNY

Fejtörést okozó mondás. A rejtvénynek, illetve talánynak fordított héber szót így is vissza lehet adni: ’kétértelmű beszéd’ vagy ’találós kérdés’. (Vö.: Dá 8:23, Rbi8, lábj.) A rejtvény vagy a talány a könnyen érthető, világos beszéd ellentéte (4Mó 12:8), és néha a „példabeszéd” szó szinonimája, ugyanis a rejtvény, illetve a talány akár olyan kijelentés is lehet, amely sokatmondó, ugyanakkor magyarázatra szorul (Zs 49:4). Ezenkívül a héber szó más szövegkörnyezetben ’találós kérdéseknek’ van visszaadva (2Kr 9:1). Ahhoz, hogy megszülessen egy rejtvény, amely gyakran egy nehezen érthető, de pontos hasonlóságon alapszik, éles elme kell. Ahhoz pedig, hogy valaki megfejtsen egy ilyen rejtvényt, képesnek kell lennie arra, hogy meglássa az összefüggéseket. A Biblia szerint ezért a rejtvények a bölcsek szájából erednek, és az értelmes emberek képesek azokat megfejteni (Pl 1:5, 6).

A Szentírásban olvashatunk olyan talányokról, amelyek Jehova szándékáról szólnak (Zs 78:2–4). Ezek olyan kijelentések, amelyek először talán fejtörést okoznak az olvasónak; lehet, hogy szándékosan nem egyértelműek, mivel olyan mélyenszántó hasonlatokat tartalmaznak, amelyekkel az volt a cél, hogy ne értsék meg őket a leírásukkor. Például a Zakariás 3:8-ban Jehova prófétai értelemben úgy utal egy személyre, hogy ’Sarj, az én szolgám’, de itt nem magyarázza el, hogy ez egy olyan sarj, azaz utód, aki Dávid király leszármazási vonalán jön el, és hogy ez a személy valójában Istennek a saját Fia, aki akkor az égben élt, és akit majd Dávid királynak egy leszármazottja, egy szűz fog megszülni. Vagy például a Jelenések 13:18 azt írja, hogy ’a vadállat száma’ „hatszázhatvanhat”, de nem magyarázza el a szám jelentését.

A rejtvényekkel olykor nem az volt a cél, hogy fejtörést okozzanak a hallgatóknak, hanem feltehetően az, hogy felkeltsék az érdeklődést, és érzékletesebben közvetítsék az üzenetet. Példa erre a két sasról és a szőlőtőről szóló rejtvény, amelyet Ezékiel próféta adott fel Izrael házának (Ez 17:1–8). Rögtön azután, hogy Ezékiel elmondta a népnek a rejtvényt, Jehova arra utasította a prófétát, hogy kérdezze meg őket, értik-e, amit hallottak, majd magyarázza meg nekik a rejtvényt.

Voltak rejtvények, amelyeket azért adtak fel, hogy próbálják megfejteni őket, és nemegyszer versbe voltak szedve, miként Sámson rejtvénye, amelyet a filiszteusoknak mondott: „Az evőből étel jött ki, az erősből édes jött ki.” Sámson szándékosan olyan hasonlatokkal élt, amelyeket nem egykönnyen lehetett megérteni (Bí 14:12–18). Egy nem sokkal korábban átélt tapasztalata alapján fogalmazta meg a rejtvényét, amikor is mézet szedett ki egy oroszlán teteméből, ahová beköltözött egy méhraj (Bí 14:8, 9).