SZAFIRA
(arámi eredetű; jel.: ’gyönyörű’):
Anániás felesége. A férjével összeesküvést szőttek, s ez a halálukhoz vezetett. Eladtak egy földet, amely az övék volt, és képmutató módon úgy tettek, mintha a teljes vételárat elvitték volna az apostoloknak; más jeruzsálemi keresztények ugyanis ezt tették abban a szükséghelyzetben, amely i. sz. 33 pünkösdje után alakult ki.
Anániásnak és Szafirának nem az volt a bűne, hogy nem adták oda az eladott birtok teljes vételárát, hanem az, hogy hazug módon azt állították, hogy odaadták; ezt nyilván azért tették, hogy elismerést kapjanak az emberektől, és nem azért, hogy Istent tiszteljék, jót téve a gyülekezetével. Péter a szent szellem irányításával leleplezte a csalást. Ezt mondta: „Anániás, miért biztatott fel Sátán, hogy megpróbáld kijátszani a szent szellemet, és titokban visszatarts valamennyit a föld árából? Amíg ott volt neked, vajon nem a tiéd volt, és az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele továbbra is? Miért határoztál el ilyen tettet a szívedben? Nem embereket, hanem az Istent próbáltad kijátszani.” Péter szavai hallatára Anániás összeesett, és kilehelte utolsó leheletét.
Mintegy három óra elteltével megjelent Szafira, és megismételte a hazugságot. Péter nekiszegezte a kérdést: „Miért egyeztetek meg egymás között ti ketten, hogy próbára teszitek Jehova szellemét?” Szafira erre szintén összeesett, és kilehelte utolsó leheletét. Ez az eset figyelmeztetésül szolgált a gyülekezetnek. A keresztényeket nagy félelem töltötte el, és kétségtelenül mély tiszteletet éreztek, és megértették, hogy Jehova csakugyan ott lakozik a gyülekezetben szelleme által (Cs 4:34, 35; 5:1–11; 1Ko 3:16, 17; Ef 2:22).