SUNEMI

(Sunemből való):

Sunem lakosa. Abiságot, aki az éltes Dávidot gondozta, „sunemi”-nek nevezték (1Ki 1:3, 4, 15; 2:17, 21, 22; lásd: ABISÁG).

Nem tudni, hogy mi volt a neve annak a Sunemben élő, előkelő asszonynak, aki vendégszeretően bánt Elizeus prófétával, mégpedig azáltal, hogy rendszeresen élelemmel látta el, és szállást biztosított neki. Kedvességéért jutalomban részesült: fia született. Évekkel később a fiú meghalt, s ekkor a sunemi asszony kb. 30 km-t utazott szamárháton, hogy megkeresse Elizeust. Amikor rátalált a Kármel-hegynél, így adott hangot keserű bánatának: „Hát kértem én fiút uram által? Nem mondtam-e: »Ne ébressz bennem hamis reményeket!«” A próféta elkísérte az asszonyt annak otthonába, imádkozott Jehovához, és a fiúba visszatért az élet (2Ki 4:8–37).

Elizeus előre figyelmeztette az asszonyt, hogy éhínség lesz, a sunemi asszony pedig – aki ekkor már nyilván özvegy volt – ezután a háznépével együtt 7 éven át a filiszteusok között élt. Majd a 7 év leteltével hazatért, de azzal szembesült, hogy a tulajdonát elkobozták. Amikor a király megtudta, hogy miket tett Elizeus az asszonyért, elrendelte, hogy az asszony kapja vissza mindenét (2Ki 8:1–6).