VERÍTÉK

Más szóval izzadság; a verejtékmirigyek váladéka, mely a bőr pórusain keresztül távozik. A verejtékezést rendszerint testi erőfeszítés (például kemény munka), különböző érzelmi állapot (például izgalom), nagy meleg stb. váltják ki.

A bűnbeesés után Ádámnak az Éden kertjén kívül, a megátkozott földön, tövis és bogáncskóró között verejtékes, fárasztó munkával kellett a megélhetéséért küzdenie. Jehova egyebek között ezt mondta neki: „Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél” (1Mó 3:17–19).

Jehova kijelentette Ezékielnek a templomot bemutató látomásban, hogy az ott szolgáló papoknak lenvászon ruhát kell viselniük, és ’nem lehet rajtuk gyapjú’. Nem övezhették fel magukat gyapjúval, sem semmi olyasmivel, amitől ’megizzadtak’ volna. Ennek oka az lehetett, hogy elkerüljék a veríték okozta bármiféle tisztátalanságot, vagy az, hogy az izzadás inkább kellemetlenné tette volna a szolgálatukat, nem pedig örömtelivé, a veríték ugyanis a fárasztó, keserves munkával társítható, miként Ádám esetében (Ez 44:15–18).

Jézus a Gecsemáné-kertben: A Lukács 22:44-ben az olvasható Jézus Krisztusról, amikor földi élete utolsó éjszakáján a Gecsemáné-kertben volt, hogy „gyötrődni kezdett, és még buzgóbban folytatta az imádkozást; és verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek”. Az író nem azt mondja, hogy Jézus verítéke ténylegesen vérrel keveredett. Meglehet, hogy csak egy hasonlattal élt. Talán azt akarta érzékeltetni, hogy Krisztus izzadsága vércseppekhez hasonlóvá vált, vagy azt szerette volna kifejezni, hogy Jézus verejtékcseppjei úgy peregtek, mint a sebből cseppenként hulló vér. Másfelől az is lehet, hogy Jézus vére átszivárgott a bőrén, keveredve a verítékével. Véres izzadás állítólag a rendkívüli elmebeli stressz bizonyos eseteiben következik be. A diapedesisnek nevezett állapot során a vér, illetve annak elemei átszivárognak a véredények sértetlen falain, míg haematidrosiskor vérfesték vagy vér által színezett verejték, illetve vérrel keveredett testnedv választódik ki; ez eredményezi a ’véres verejtékezést’. Természetesen ezek csupán feltételezések azt illetően, hogy mi mehetett végbe Jézus esetében.

A Lukács 22:43, 44 hiányzik a 1209. sz. Vatikáni kódexből, az Alexandriai kódexből, a Sínai szír kódexből, valamint a Sínai kódex javított változatából, viszont szerepel az eredeti Sínai kódexben, a Codex Bezae-ben, a latin Vulgatában, a Cureton-féle szír fordításban és a szír Pesittában.