VIPERA

(héb.: ʼef·ʽeʹ; cif·ʽó·níʹ; gör.: eʹkhi·dna):

Egy mérges kígyó, amelynek nagyon különleges méregfogai vannak. Ezek a méregfogak a felső állkapcsában befelé hajthatók, amikor éppen nem használja őket. Többféle vipera létezik, és a mérgük is különböző; Palesztinában is élnek különféle viperák. Az egyik legveszedelmesebb a homoki vipera (Vipera ammodytes), amely a Jordán völgyében honos. Egy másik pedig a palesztin vipera (Vipera palaestina). A héber ʼef·ʽeʹ szót gyakran összefüggésbe hozzák az arab ʼafʽan szóval, amely a Jerikó homokos síkságán élő, efa nevű mérges kígyót jelöli.

A viperaméreg hatására utal a Jób 20:16, ahol Cófár úgy beszél a ’vipera nyelvéről’, mint ami képes halált okozni. Amikor Pál apostol hajótörést szenvedett Málta szigeténél, összeszedett egy nyaláb rőzsét, a tűzre tette, és egy vipera jött elő, mely rákapaszkodott a kezére. Pál azonban „lerázta a mérges kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett”, noha a jelenlévők azt várták, hogy feldagad a gyulladástól, vagy hirtelen meghal (Cs 28:3–6).

Jelképes értelem: A vipera veszélyt jelentő harapásáról jelképesen ír a Példabeszédek 23:32. Ebben a versben a bölcs ember elmondja, milyen következménnyel jár az, ha valaki túlzott mértékben fogyaszt bort. Így fogalmaz: „megmar, mint a kígyó, mérget ereszt, mint a vipera [héb.: ú·khecif·ʽó·níʹ].” Ézsaiás próféta így jellemezte Isten népének, Izraelnek a gonoszságát: „Mérgeskígyó-tojásokat költöttek ki. . . Aki eszik a tojásaikból, meghal, a szétnyomott tojásból pedig vipera kél ki” (Ézs 59:5). A legtöbb kígyó tojással szaporodik, és bár a viperák többsége nem tartozik az ovipar (tojásrakó) állatok közé, de némelyik igen.

Keresztelő János „viperafajzatok”-nak nevezte a farizeusokat és a szadduceusokat (Mt 3:7; Lk 3:7). Jézus Krisztus is „viperafajzatok”-nak nevezte az írástudókat és a farizeusokat a gonoszságuk miatt, és azért, mert szellemileg halálos sebet tudtak ejteni a gyanútlan személyeken (Mt 12:34; 23:33).