Isten Szava élő

Isten felhasználja az alázatosakat

ÁMOS otthona Tekoában, abban a kis városban van, amely mintegy 10 mérföldnyire (16 km) fekszik Jeruzsálemtől. Attól keletre terül el Júda pusztasága, amelyet kopár dombok öveznek körül s csak itt-ott szakítják meg azt kisebb völgyek és vízmosások. Az esős évszakban a talaj gyér növényzetet hajt. Itt él Ámos, az egyszerű juhtenyésztő. Néha idénymunkát is vállal mint a fáradt fügefák csipegetője, aki megcsipegeti vagy felszúrja a gyümölcsöt, hogy gyorsabban érjenek, nagyobbra nőjenek és édesebb ízűek legyenek (Ámos 1:1; 7:14, 15). Mialatt pásztori munkáját végezte, Ámos elhívásban részesült, hogy Jehova prófétájaként szolgáljon. Isten szellemétől indíttatva elindult észak felé, Izrael 10 törzsének királyságába. Ott bátran hirdette a Jeroboámnak, Joás fiának királyi háza ellen szóló ítéletüzenetet, s bejelentette Izrael száműzetését (Ámos 6:7; 7:9, 11).

Béthelben, a borjú-imádat központjában, Ámos prófétálása egészen feldúlta a bálványimádó papot, Amáziást. Mivel meg akarta félemlíteni Jehova prófétáját, ezt mondta neki: „Ó, látnok, menj, fuss el Júda földjére és ott egyél kenyeret és ott prófétálj. De Béthelben ne prófétálj tovább, mert ez a király szent helye és ez a királyság háza!” (Ámos 7:12, 13).

Isten szellemétől felbátorítva, Ámos megállta a helyét. „Nem voltam próféta, sem próféta fia”, mondja, „hanem pásztor vagyok és szikomorfa fügéjének csipegetője. És Jehova elvitt engem akkor a nyáj mellől és így folytatta Jehova hozzám beszédét: ’Menj és prófétálj Izraelnek, az én népemnek.’” Majd pedig tudatja Amáziással az ítéletet, amely reá fog szakadni, mivel ellene szegült Jehova üzenetének: „Feleséged pedig prostituált lesz [mivel megerőszakolják a hódító hadsereg katonái]. Fiaid és leányaid pedig kard által hullanak el. Földedet pedig mérőzsinórral osztják szét [akik eljönnek, hogy megszállják az országot]. Te magad pedig tisztátalan földön halsz meg [Izrael földjén kívül]” (Ámos 7:14–17).

Ámos kiválasztása az i. e. kilencedik században, hogy Jehova prófétájává legyen, erőteljesen szemlélteti, hogy a Mindenható Isten nem bízza munkája elvégzését a világ bölcseire. Ma is Isten céljait szolgálja, amikor felhasználja az alázatosakat, akik készségesen alávetik magukat az ő szellemének. S mily bátran hirdették ezek az ő nevét és királyságát! Így szégyenülnek meg a bölcsek. Jehova Isten ezzel bebizonyítja, hogy az ő bölcsességükre nincsen szükség. Azok a képességek, amelyekre oly büszkék, értéktelennek bizonyulnak! (1Kor 1:26–31)