Az emberi jogok és a pápa

Amikor II. János Pál pápa nemrég ellátogatott néhány ázsiai országba, beszédeinek fő témája volt az emberi jogok. „Soha semmivel nem igazolható az emberi méltóság megsértése vagy azoknak az alapvető jogoknak a megsértése, amelyek ezt a méltóságot védik”, jelentette ki a Fülöp-sziget-i Manilában. Az ember ebből azt gondolhatná, hogy az egyház az emberi jogok támogatásában mindig is mintául szolgált. A londoni „Sunday Telegraph” rovatvezetője, Gordon Brook-Shepherd azonban ezt írta:

„A világ nagy vallásai, köztük a katolikus egyház, elég sokszor tartottak embertelenségből bemutatót a világnak az évszázadok folyamán. II. János Pál egyik távoli elődje, IV. Ince pápa volt az, aki 1252-ben törvénybe iktatta a kínzásokat egyrészt a vád alá helyezett eretnekek szórabírására, másrészt azért, hogy bevallják a további eretnekek nevét . . . A spanyol inkvizíció (amit egy másik pápa, név szerint IV. Szixtus 1478-ban vezetett be) ’az emberi méltóság megsértésének’ hosszú és szörnyűséges tetőzése volt, már ami a katolikus egyházat illeti.”

Természetesen a római katolikus egyház azt állítja, hogy az emberi jogoknak ez a részéről történő megsértése már a múlté. De egyes országokban, ahol a katolicizmus a fő vallás, vajon az egyház teljes becsületességgel állíthatja-e, hogy politikai befolyását nem használta fel az utóbbi időben arra, hogy bizonyos kisebbségi vallásos csoportok szabadságát akadályozza?