Olvasók kérdései

▪ Miért különbözik a Példabeszédek 11:16 verse az Új Világ fordításban a többi fordítástól, és hogyan kell értenünk ezt a verset?

A Példabeszédek 11:16 verse az Új Világ fordítás szerint így szól: „A bájos asszony dicsőséget szerez; a zsarnok pedig gazdagságot szerez.”

Ez gondos fordítása annak a versnek, amely a héber maszoréta szövegben maradt fenn és több modern fordításban is hasonlóképpen szerepel (Revised Standard Version; The Jerusalem Bible; Moffatt; Darby).

Mivel azonban nehézségek támadnak a vers megértése terén, egyes bibliafordítók megkísérelték világosabbá tenni azt. Éspedig a Septuaginta fordítás mintájára, amely a héber szöveg egy korai görög fordítása. Az ebből a fordításból vett alábbi idézettel kiemeljük azt a részt, amely a héber szövegből nem került lefordításra:

„A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak” (Példabeszédek 11:16, Katolikus fordítás, amely követi a Septuaginta gondolatmenetét).

A Today’s English Version, valamint a katolikus New American Bible és két nemrégen készült angol nyelvű fordítás is ugyanígy bővíti ki ezt a verset. A német nyelvű Göttinger Bibelwerk szintén ezt teszi, de hozzáfűzi: „Az általunk követett görög fordítás két sort hozzáad és ezáltal két különálló és jól megkülönböztethető példabeszédet alkot, amelyeknek mindegyike világos, érthető gondolatot közvetít; kérdéses azonban, hogy ezek megegyeznek-e az eredeti szöveggel” (16. kötet, 51. oldal).

Nem kell nekünk azonban egy „kérdéses” fordítást követnünk. Ennek a versnek az értelmét a Rudolf Kittel-féle Biblia Hebraica héber szövege alapján is megérthetjük, amely szöveg alapul szolgált az Új Világ fordításhoz. A vers szembeállítja a tartós dicsőséget, amelyet az istenfélő asszony szerezhet és a múlandó gazdagságot, amelyet egy zsarnok szerez.

A Biblia megmutatja, hogy a gyakorlati bölcsesség, a gondolkodóképesség és a nyelv helyes használata hozzájárul az egyén értékéhez és bájához (Példabeszédek 2:21, 22; 4:7–9; 22:11; Zsoltárok 45:1, 2, Károli; 45:2, 3). Ez bizonyosan igaz lehet asszony esetében, amint Abigail, az ostoba Nábál felesége példájából is láthatjuk. Bár Abigail „igen eszes és szép termetű asszony volt”, Dávid különösen „józan gondolkodásáért” dicséri Abigailt (1Sámuel 25:3, 33).

Az istenfélő asszony, aki igazi bájra tesz szert bölcsessége, józan gondolkozása és nyelve helyes használata által, „dicsőséget” szerez. „Dicsőséget” szerez férje szemében, ha férjes asszony, és mások is elismerően beszélnek róla. Ez jó fényt vet az egész családra és „dicsőséget” szerez annak is. És ez nem feltétlen tovatűnő dicsőség. A Példabeszédek 22:1 azt mondja: „Inkább kell nevet választani, mint bőséges gazdagságot; még ezüstnél és aranynál is jobb a jóindulat.” Az igaz imádó jó hírneve tartós érték a mi Istenünk és Életadónk szemében (lásd Cselekedetek 9:36–39).

Vesd össze ezt egy zsarnokkal, amint a Példabeszédekben látható. A Szentírás a zsarnokokat a ’gonoszok’ közé sorolja, azok közé, akik ’ellenségei’ Jehova Isten imádóinak (Jób 6:23; 27:13). A zsarnokok „nem helyezik Istent maguk elé” (Zsoltárok 54:3 [Károli: 54:5]). Az ilyen ember kiszipolyozhatja és kihasználhatja az ártatlant s ’mint a port, úgy halmozhatja össze az ezüstöt’. De bármikor lefekhet úgy, hogy nem kel fel többé. Vagy egy szép napon utoljára nyithatja fel a szemét. S akkor minden gazdagsága és tette semmivé lesz (Jób 27:16, 19; vö. Lukács 12:16–21).

Bár a zsarnok gazdagságot szerezhet magának és abba vetheti minden bizodalmát, nagy csalódás érheti ezen a téren. Ugyanabban a példabeszédben később ezt olvassuk: „Aki gazdagságban bízik, elesik” (Példabeszédek 11:28).

Ezért a Példabeszédek 11:16 fontos tanulságot juttat eszünkbe. A zsarnok gazdagsága, amely talán sikernek számít ebben a világban, nem jelent tartós értéket Isten előtt, akinek viszont elnyerhetjük elismerését. Az a „dicsőség” ugyanis, amit az Istent félők szereznek meg maguknak s amit jól szemléltetnek a keresztény feleségek vég nélküli áldásokat biztosít (1Péter 3:1–6).