Olvasók kérdései

◼ Ha egy hű keresztény feleségtől elválik a férje, bár egyikük sem követett el házasságtörést, bibliailag helyes-e, ha a feleség megosztja vele a hitvesi ágyat, amikor a férj eljön meglátogatni a családját?

Isten Szava világosan megmutatja, hogy csak férj és feleség között helyes szexuális kapcsolatot fenntartani, nem pedig olyan személyek között, akik nem egymás házastársai. Az elvált házasfelek tehát nem folytathatnak ilyen viszonyt egymással, mert az paráznaság lenne, de nem tenné szabaddá őket újabb házasságra.

A keresztényeknek mindenek előtt Isten nézetét és utasításait kell figyelembe venniük. Isten Szava kifejezetten azt tanácsolja: „Mindenki előtt legyen tiszteletre méltó a házasság és szeplőtelen a házaságy, mert Isten megítéli a paráznákat és házasságtörőket”. (Zsidók 13:4). Vizsgáljuk meg, hogyan vonatkozik ez a kérdésben szereplő esetre.

A föld számos részén elfogadott dolog, hogy a férfi és a nő szexuális kapcsolatot folytasson anélkül, hogy összeházasodna. Sokan úgy vélekednek, hogy ez erkölcsileg helyénvaló és Isten előtt is elfogadható mindaddig, amíg „szeretik” egymást vagy közösen megegyeznek ebben. A keresztényi nézet azonban nem ez. Mivel megértik, hogy „Isten megítéli a paráznákat és házasságtörőket”, a keresztények el akarják kerülni mind a paráznaságot, mind a házasságtörést.

Amikor egy férfi és egy nő házasságot köt egymással, mindenki előtt tanúsítják, hogy férj és feleségként kötődtek egymáshoz. A törvény, a társadalom és Isten előtt is jogosultak arra, hogy a házassági kiváltságokban — így a szexuális kapcsolatban is — részesüljnek. Az Írások ugyanis arra buzdítják a házastársakat, hogy ne tagadják meg egymástól azt, amihez szexuális téren joguk van: „A férj tegyen eleget a felesége szexuális szükségletének; ugyanígy a feleség is tegyen eleget a férje szexuális szükségletének” (1Korintus 7:3, Simple English Bible).

Mi történjék azonban, ha a házastársak egyszerűen csak elkülönülnek, amire egyes országokban lehetőség van? Mivel a törvény előtt, és bibliailag is férj- és feleségként szerepelnek, senki mással nem folytathatnak szexuális kapcsolatot‚ mert az házasságtörésnek minősülne és ,beszennyezné a hitvesi ágyat’. De az elkülönült házaspár úgy is dönthet, hogy újra egybekel és együtt él mint házaspár (1Korintus 7:10, 11).

Vizsgáljuk meg most azt az esetet, amikor az egyik házastárs, mondjuk a férj tovább megy az egyszerű elkülönülésnél és törvényesen is elválik. A hű keresztény feleség, aki később megtudja, hogy a férje (a válás előtt vagy azután) erkölcsileg hűtlenné lett, új házasságot köthet, mivel a korábbi házasságát mind törvényesen, mind Jehova Isten szemében megszűntnek tekintheti. Másrészt, ha törvényesen kimondták a válást, de nem történt házasságtörés, maga a válás még nem vetett véget a házasságnak Isten szemében, mivel a Biblia azt mutatja, hogy csakis az egyik házasfél erkölcstelensége szolgálhat érvényes alapul a válásra (Máté 19:6, 9).

Ez a helyzet a kérdéses esetben, mivel kifejezetten arról van szó, hogy nem történt erkölcstelenség. A férj elhagyta a feleségét és kieszközölte a Szentírás ellenes válást. Ennek a válásnak a következményeként a szó teljes értelmében nem tekintik őket férj- és feleségnek, mivel a férj törvényesen megszüntette a házasságot. Amikor tehát meglátogatja a családját és eleget akar tenni a saját vagy a felesége szexuális szükségletének, vajon mi a helyzet? A szexuális kapcsolat, törvény szerint és a közösség szemében lényegében ugyanazt jelentené, mintha két olyan személy szexuális kapcsolatáról lenne szó, akik nem egymás házastársai: egyenértékű lenne a paráznasággal.

Ebben az esetben nem szerepel harmadik személy, aki szükséges lenne ahhoz, hogy bibliai alapot adjon a törvényes elváláshoz: tehát Isten előtt sem a férfi, sem a nő nem lesz szabaddá arra, hogy más valakivel kössön házasságot (1Korintus 6:16–18). Az egymással folytatott szexuális kapcsolat azonban Isten tanácsának a semmibe vevését jelentené: bizonyos fokig a házaságy beszennyezése lenne, mivel a törvényes házasságuk a válással véget ért. Az említett kapcsolatuk gyalázatot hozna önmagukra és a keresztény gyülekezetre, amelynek a feleség részét képezte. Tehát ahhoz, hogy a feleség a gyülekezet tagja maradhasson, kerülnie kell a szexuális kapcsolatot, hacsak újra nem törvényesíti a házasságát. Ragaszkodnia kell a bibliai és az erkölcsi irányadó mértékhez, amely szerint csak törvényes házastársak között jöhet létre szexuális kapcsolat. Így őrizheti meg a házasságot a méltó helyén, amely a Biblia szerint megilleti.