Olvasók kérdései
◼ A földi örök élet reménységével rendelkező keresztényről mondhatjuk-e azt, hogy már most a „nagy sokaság” tagja, noha még nem élte át a „nagy nyomorúságot” ? (Jelenések 7:9, 14.)
Reménysége alapján mondhatjuk.
A Jelenések 7. fejezetében két csoportról van szó. Az első: a 144 000, „akik elpecsételtettek Izrael fiainak minden törzséből” (Jelenések 7:4). A Jelenések 14:1–5. verseivel való összevetés azt mutatja, hogy a 144 000 ’a földről vásároltatott meg, zsengéiül Istennek’ . Ezek azok, akik a mennyben uralkodnak majd Krisztussal. (Galata 6:16; 2Timótheus 4:18.) A második csoport az a „nagy sokaság, amelyet senki nem volt képes megszámlálni” . Ők azok, akik „kijönnek a nagy nyomorúságból” .
A Jelenések 7:9–17. versei az eljövendő nagy nyomorúság földi túlélőit írja le. Ha valaki túlságosan precíz szeretne lenni, akkor azt mondhatná, hogy a „nagy sokaság” fogalma csak azokra korlátozódik, akik túlélik a nagy nyomorúságot. De szükséges-e ilyen megszorítást tennünk? Véleményünk szerint, nem. Ugyanis azoknak, akik túlélik a nagy nyomorúságot, még e „nagy nyomorúság” bekövetkezése előtt egybe kell gyűjtetniük, hogy a túlélésre alkalmassá váljanak. Ezért alkalmaztuk a „nagy sokaság” kifejezést azokra a lojális keresztényekre, akik jelenleg Jehova Istent szolgálják és azzal a kilátással rendelkeznek, hogy túlélik a „nagy nyomorúságot” és ’az élet vizeinek forrásához vezettetnek’ . (Jelenések 7:17.) Ha valaki most e „nagy sokaságból” a „nagy nyomorúság” előtt meghalna, joggal remélhetné, hogy feltámad majd a földi örök életre.
Hasonló megállapításokat tehetünk a „más juhokkal” kapcsolatban. A János 10:7–16-ban Jézus előbb beszélt az ő „juhairól” , akik a „kicsiny nyáj” tagjai, vagyis a mennyei élet várományosai. Jézus viszont a továbbiakban ezt mondta: „Vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből a [mennyei] akolból valók; ezeket is elő kell hoznom, és ők hallgatnak a szavamra és lesz egy nyáj, egy pásztor. ” Már több ízben bebizonyítottuk a Szentírás alapján, hogy a „más juhok” kifejezésen azok értendők, akik a földi életben reménykednek. (Lukács 12:32.)
Valaki közbevethetné: Jézus a „más juhok” jövendőbeli egybegyűjtésére utalt, ennélfogva csak azokra vonatkozhat ez a kifejezés, akik Jézus elhangzott szavai után elfogadják majd a földi örök életre vonatkozó bibliai reménységet. Szükségtelennek látszik a kifejezés értelmét oly módon leszűkíteni, mintha Jézus időrendi vagy egymást követő sorrend szerint akarta volna tárgyalni e kérdést. Véleményünk szerint Jézus azt akarta hangsúlyozni, hogy ő az egyesített juhok Pásztora. Egyes juhokhoz hasonló egyének egy olyan akolba jönnek, ahonnan a mennybe kerülnek majd. Vannak viszont olyan más juhai is, akik Pásztoruknak fogadják el őt; ezek is egységben vannak az előbb említettekkel. A „más juhok” kifejezés az előzőekre való tekintettel azokat a hithű személyeket is jelenti, akik korábban haltak meg, mielőtt még Jézus megnyitotta volna a mennybe vezető utat. Itt Noéra, Ábrahámra, Jóbra, Dávidra, és az Alámerítő Jánosra gondolunk. (Máté 11:11; Cselekedetek 2:29; Zsidók 10:19, 20.) Amikor ezek feltámadnak a dolgok új rendszerében, minden bizonnyal elfogadják majd Jézust jó Pásztoruknak és örvendhetnek a vég nélküli földi életnek azokkal egyetemben, akik rajtuk kívül még Jézus „más juhait” alkotják.