Olvasók kérdései
◼ Jézus csak a felkent keresztényekre utalt, amikor a János 6:53. verse szerint ezt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának húsát és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek”?
Hosszú éveken át ezeket a szavakat csak azokra a felkent keresztényekre vonatkoztattuk, akik a mennybe kerülnek, hogy Jézus Krisztussal együtt uralkodjanak. De e kérdés tüzetesebb tanulmányozása nyilvánvalóvá tette, hogy János 6:53. verse kiterjedtebben is alkalmazható.
Az elmúlt években ezt a verset azoknak a verseknek a fényében vizsgáltuk, amelyekben hasonló kifejezések fordultak elő. Például, „az élet tibennetek” kifejezés hasonlít Jézusnak a János 5:26. versében mondott szavaira, amelyek kizárólag Jehovára és Jézusra vonatkoznak. A János 5:26 szövegösszefüggéséből kitűnik, mi e versben használt ’önmagában való élet’ kifejezés értelmének az alapja. A János 6:53. verse azonban egy évvel később hangzik el és egészen más szövegösszefüggésben.
A János 6:53-ról alkotott eddigi felfogásunkat befolyásolta az is, ahogyan értelmeztük Jézusnak ’az ő húsát enni és az ő vérét inni’ kifejezéseket. Ezek és Jézusnak az Úrvacsorán elhangzott szavai között kétségtelenül volt némi hasonlóság. Ott Jézus beszélt a húsáról és véréről, és azt parancsolta követőinek, hogy a hústestét és vérét jelképező jelképeket (a kovásztalan kenyeret és bort) fogyasszák mindazok, akik az új szövetségbe és a királyság-szövetségbe felvétetnek (Lukács 22:14–22, 28–30). De a János 6:53 esetében más volt a szövegösszefüggés, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Amikor Jézus a János 6:53. vers szavait idézte, az Úrvacsora bevezetése még messze volt, csak egy év múlva került rá a sor. Jézus szavainak elhangzásakor a jelenlevőknek eszükbe sem jutott, hogy az évenkénti ünneplésben használatos, Krisztus hústestét és vérét szemléltető szó szerinti jelképeket értsék ezen. Jézus a János 6. fejezetében arról beszél és főleg arról érvel, hogy a manna hasonlít hústestéhez. Tehát szemmel láthatóan ez egy jelentős különbség. A hústeste (és ő kiegészítette vérével is) annyival kiválóbb, mint a szó szerinti manna, mert hústeste a világ életéért adatik oda, hogy így lehetővé váljon az örök élet elnyerése (János 6:48–51).
A további kutatások aztán azt is feltárták, hogy Jézusnak a János 5:26-ban mondott szavai és a János 6. fejezetében elhangzott fejtegetései között körülbelül egy év eltérés volt; sőt, még egy újabb év telik el az Úrvacsora bevezetéséig. A János 6:53 közvetlen szövegösszefüggésére így most még nagyobb figyelem terelődött. A János 6:53. verse kiterjedtebben alakalmazható, vagyis vonatkoztatható egyrészt azokra, akik az új szövetségbe felvétettek a mennyei életre, másrészt azokra is, akik előtt a paradicsomi földön való vég nélküli élet kilátása nyílik meg.
◼ Mit szemléltet a Dániel 2:31–45-ben leírt „óriási állókép” „tíz lábujja és két lába”?
Ez a prófécia magának a „titkok Kinyilatkoztatójának”, Jehova Istennek, a szuverén Úrnak ihletése alatt jött létre. A jövendölés csúcspontja „a napok befejező részében” lesz, amikor a világuralom vitakérdése egyszer s mindenkorra eldől és rendeződik (Dániel 2:28). I. e. 607-től, vagyis a „pogányok idejének” kezdetétől egészen napjainkig a világhatalmak egymást követő felvonulását láthattuk, kezdve a babiloni birodalomtól, Méd-Perzsián, Görögországon, és Rómán keresztül egészen az angol-amerikai birodalomig. Ezeket a világhatalmakat az állókép fém részei szemléltették (Lukács 21:24, Károli).
1914-ben, a „pogányok idejének” végével a legkülönbözőbb emberi uralmak jelentek meg a föld színén (Máté 24:3–12). Az egyszerű ember („a nép fia”) egyre nagyobb befolyást gyakorol a kormányzati ügyekben. Szocialista és demokratikus uralmak léptek a színtérre, újabb vasszigorú elnyomó kormányformák kíséretében. Ezek hasonlítanak a „nedves agyaggal elegy vashoz” s tulajdonképpen ezek alkotják az állókép lábát és lábujjait.
A tíz lábujjról többféle nézet is elterjedt. Mivel a „tizes” szám a Bibliában gyakran használatos a földi dolgok teljességének kifejezésére, így a „tíz lábujj” ésszerűen az összes világuralmi rendszert szemlélteti az utolsó napok végén. Isten Királysága e szobor lábát és lábujjait dönti le, hogy az emberi uralom végső megtestesítőit porrá zúzza. Milyen boldogok lehetünk, hogy Krisztus Királysága békés, jólétet hozó uralma fogja betölteni az egész földet!a (Máté 6:9, 10; vö. Ésaiás 11:1, 9).
Nebukadnezár későbbi álma, amiről a Dániel 4. fejezetében olvashatunk, szintén a pogányok idejének vége utáni eseményekre utal. Végül az emberek kénytelenek lesznek megtudni, hogy „a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságában, és ő annak adja azt, akinek akarja”, vagyis Királyának, Jézus Krisztusnak (Dániel 4:25; 7:13, 14).
[Lábjegyzet]
a Lásd „Legyen meg a te akaratod a földön!” című könyv 108—27. oldalát, ahol részletesebb fejtegetés olvasható erről az „óriási állóképről”. Megjelent (angolul) 1958-ban the Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.