Királyság-hírnökök jelentik
Jehova megáldja a kitartást
JEHOVA TANÚI szívből jövő szeretetet éreznek Jehova Isten iránt és felelősséget felebarátaik iránt, amikor elmennek az emberekhez és mindenkinek lehetőséget kínálnak fel arra, hogy hallhassanak Isten Királysága jó híréről (Máté 24:14). Egy testvérnő ezért elhatározta, hogy az ő vidékén egy katonai fogolytáborban elkezd prédikálni a katonáknak és hozzátartozóiknak.
Valahányszor próbálkozott, mindig megtagadta a belépést az ügyeletes kapitány. Így mondja el történetét: „Elhatároztam, hogy felkeresem a parancsnokot, az ezredest. Amikor telefonáltam a titkárnak, a titkár nem akart kapcsolni az ezredeshez. Ekkor elhatároztam, hogy felkeresem otthonában, ugyanis ő a barakkoktól távol lakott. Amikor elmentem, azt kérdezte tőlem, honnan jövök. Szerencsémre a kis fő szigeten születtem, a Fidzsi-szigeteken. Tiszteletből meghallgatta kérésemet, és azt mondta, hogy már hallott Jehova Tanúiról, de még senki sem beszélt neki a munkánkról. Csodálatos alkalom kínálkozott arra, hogy tanúskodjak neki, és elfogadott három bibliai segédeszközt. Azt mondta, a következő kedd reggel 9 órakor menjek el az irodájába, a barakkba. Amikor egy másik testvérnővel megérkeztem, az őrök már tudtak látogatásunkról, és azt mondták, hogy nyugodtan prédikálhatunk a fogolytáborban, mert megengedték. Az őrparancsnok ezt mondta: ’Tájékoztattam az összes tiszteket, hogy pénteken legyenek nyitva az ajtók önök előtt, és még ha mi más vallásúak vagyunk is, az önök vallása beszél az egek Királyságáról és figyelmeztet a világ végére.’
„Amikor pénteken megérkeztünk — folytatja a testvérnő —, katonai hangszórós kocsi az egész tábornak bejelentette: ’Két idős nő jön a táborba és egy figyelmeztetést mondanak el. Ezért kérünk mindnekit, nyissanak előttük ajtót és hallgassák meg őket. Tartózkodjanak a vitatkozástól és ne tanúsítsanak ellenséges érzületet irántuk.’ Reggel 8 óra 30 perctől este 5 óráig munkálkodtunk a táborban, és elhelyeztünk 100 könyvet és 200 folyóiratot. És az eredmény? Sok újralátogatást végeztünk és több bibliatanulmányozás kezdődött.”
A Csendes-óceán déli részében egy másik szigetről érkezett egy érdekes tapasztalat, ahol nemrégen indult meg a prédikáló-munka különleges úttörők részvételével. Ezeket a különleges úttörőket az Egyesült Egyház vezetői ellenségesen fogadták. A körzetfelvigyázó látogatása alatt nehéz volt egy újralátogatásnak eleget tenni, mivel a falu főnöke az egyházi vezetők befolyására nem engedte meg, hogy Jehova Tanúi belépjenek a faluba. Amikor megérkeztek, a főnök éppen nem volt otthon, így az érdeklődőt sikerült meglátogatni és jó bizonyságot tenni. Amikor eltávoztak, egy nagy kenut láttak közeledni és szemmel láthatóan a motornak lehetett baja, mivel az emberek eveztek. Igen, a falu főnöke érkezett meg, de már elkésett, és nem tudta az újralátogatást megakadályozni. Hazatérve az úttörők elmondták a körzetfelvigyázónak tört angol nyelven: „Hálásak vagyunk, hogy az angyal elrontotta a motort, ami az ővé volt.”
Jehova megáldotta ezeknek a testvéreknek a kitartását, akik engedelmeskedtek annak a parancsnak, hogy „hirdetni kell a királyságnak ezt a jó hírét”.