„Aki egyenesen válaszol”

JÉZUS a Hegyi beszédben hivatkozott „a Törvényre és a Prófétákra”. A Héber Iratok harmadik nagy része – az úgynevezett Írások – magukban foglalták a költészeti könyveket; a Zsoltárokat és a Példabeszédek könyvét (Máté 7:12; Lukács 24:44). Ezek is Jehova bölcsességét tartalmazták.

Például a Példabeszédek könyve a következőképpen figyelmezteti Izrael bíráit: „Aki a gonosznak ezt mondja: ʼigazságos vagyʼ, azt megátkozzák a népek és kárhoztatják a nemzeti csoportok. De akik megfeddik, azokat kedvelik és gazdag áldás száll rájuk. Ajkakat csókol az, aki egyenesen válaszol” (Példabeszédek 24:24–26).

Ha egy bíró a megvesztegetés vagy a rokonokkal történő kivételezés miatt a gonoszt igazságosnak nyilvánította, a köztudatban nyilvánvaló lett, hogy alkalmatlan a bírói szerep betöltésére. Még a pogány „nemzeti csoportokhoz” tartozó emberek szemében is elítélendő volt az ilyen bírói visszaélés! Másrészt, ha egy bíró bátran rendreutasította a gonoszt, és adott esetben egyenesen válaszolt, elnyerte az emberek megbecsülését és szeretetét. Az emberek általában indíttatva érezték magukat, hogy „gazdag áldást” kívánjanak neki. Ahogyan a további versből kitűnik: „Ajkakat csókol az, aki egyenesen válaszol.”

Az ilyen csók a kölcsönös megbecsülés jele volt – a tanácsadó és azok részéről, akik félreérthetetlen helyreigazításban részesültek. Talán még a rendreutasított személy is kedvezően reagált és vonzalmát fejezte ki a bíró iránt. A Példabeszédek 28:23. verse ezt mondja: „Aki megfedd egy embert, később kedvesebb lesz előtte, mint az, aki csak hízeleg a nyelvével.” A gyülekezeti vénként szolgáló testvéreknek ezért ma óvakodniuk kell attól, hogy bírói ügyek intézésénél baráti, vagy családi kapcsolatok miatt elferdített ítéletet hozzanak. A vének azzal nyerik el a gyülekezet megbecsülését, ha a szükséges tanácsot köntörfalazás nélkül megadják az illetőnek.