Olvasók kérdései

◼ Tekintettel arra az új információra, mely a nyilvános szolgálatban részt vevő nem alámerített hírnökökről szólt, lehetséges-e meghívni megfigyelőként egy bibliai tanulmányozót a prédikáló szolgálatba, hogy megfigyelhesse egy ideig, hogyan végezzük ezt a munkát?

Azok az alámerítetlenek, akik Jehova Tanúit elkísérik a szántóföldi szolgálatba, lényegében véve olyan személyek, akik már alkalmassá váltak a jó hír hirdetésére.

A közvélemény általában tiszteli Jehova Tanúit a házról házra és a házi bibliatanulmányozás keretében végzett ʼtanítványképzés és tanításʼ terén megnyilvánuló páratlan és szép munkájukért (Máté 28:19, 20). Milyen következtetésre jutna egy meglátogatott személy egy olyan személlyel kapcsolatban, aki az egyik Tanút elkíséri a prédikáló szolgálatba? Ésszerűen azt gondolná, hogy az illető is egy szolga, vagy hamarosan azzá váló személy.

Tegyük fel, hogy ez így van, de néhány kivétel mégis előadódhat.

Ritka esetekben az illetékes vének megengedték újságriporternek, egyetemi tanárnak vagy más hasonló személynek, hogy megfigyelőként elkísérjenek egy Tanút a házról házra való munkába. Természetesen, ilyenkor az illető külső megjelenésének és viselkedésének összhangban kellett lennie a mi irányadó mértékeinkkel. És a Tanú talán meg is kívánja említeni a házigazdák előtt, hogy a társa riporter vagy tanár, aki csak azért jött el, hogy megfigyelje, miként végezzük ezt a fontos bibliai munkát.

Keresztény szülők is magukkal hozzák gyermekeiket a szolgálatba, jóllehet még túl fiatalok vagy egyéb szempontból nem alkalmasak, hogy alámerítetlen hírnökök legyenek. De ezek a szülők nem hagyják gyermekeiket kíséret nélkül. Ha a gyermekek szüleiket elkísérik a szántóföldi szolgálatba, a szülők beszélni tudnak gyermekeiknek Isten Szaváról és eljárásairól, miközben „úton vannak” (5Mózes 6:4–7). Ez azonban a keresztényi családi élet szerves része, és nem hasonlít ahhoz az esethez, amikor az egyik Tanú csupán megfigyelőként magával visz egy másik személyt. Az ilyen szülői nevelés természetesen azt a célt szolgálja, hogy a gyermekek fel tudjanak készülni Jehova dicsőítésére, hogy később önálló hírnökökként dicsőítsék őt (Máté 21:15, 16; Vö. Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére című könyv 99. és 100. oldal).

De mi a helyzet azzal a személlyel, akivel egy Tanú bibliatanulmányozást folytat, és aki maga is tanítvány akar lenni? Nagyon is érthető okból, nyilván beszélni fog rokonainak, munkatársainak, szomszédainak és másoknak „Isten nagyszerű dolgairól, amiket a Bibliából már elsajátított (Cselekedetek 2:11). Várhatólag eljön az ő életében is az az idő, amikor maga is szükségét fogja érezni, hogy Jehova Tanúival szervezetten közreműködjék ʼIsten szava hirdetésébenʼ (Cselekedetek 13:5).

Az Őrtorony nemrégen ismertette, mik azok a lépések, amiket egy tanulónak meg kell tennie, ha a helybeli Tanúkkal együtt szeretne részt venni a szolgálatban, mint alámerítetlen hírnök. Ésszerű elvárni tőle, hogy rendelkezzék a Biblia alapismeretével, értse jól Isten erkölcsi zsinórmértékeit és azokkal összhangban cselekedjék, ezenkívül, saját elhatározásából akarjon részt venni Jehova Tanúival a nyilvános szolgálatban. Ennek megfelelően két gyülekezeti vén építő és buzdító beszélgetést folytathat az említett szempontokról, vele és azzal a testvérrel, aki őt a Bibliára tanítja.a A hírnök csak akkor hívja meg őt a prédikáló szolgálatba, hogy további kiképzésben részesüljön, ha már sor került erre a beszélgetésre.

Érthetően, amikor egy tanuló alkalmas már arra, hogy kivonuljon a szántóföldi szolgálatba, és amikor ezt első ízben teszi, lehet, hogy néhányszor még a hírnökkel kíván menni, hogy elsajátítsa a prédikáló munka ügyes módszereit. Az a hírnök, aki bevezeti a prédikáló szolgálatba, lehet, hogy fokozatosan tanítja meg a közreműködésre. Kezdetben felkéri, hogy olvasson fel egy írásszöveget, később már ő is kezdhet egy tanúskodási beszédet a házigazdával. Munkajelentést csak akkor fogadhatunk el tőle először, ha ő maga is részt vesz a tanúskodásban. A tevékenységben való fokozatos bekapcsolódása összhangban van Jézus szavaival: „Nem feljebbvaló a tanítvány a tanítójánál, aki azonban tökéletesen fel van készítve, olyan lesz, mint a tanítója (Lukács 6:40).

[Lábjegyzet]