Jézus élete és szolgálata

A templomnál végzett szolgálat befejeződött

JÉZUS utoljára jelenik meg a templomban. Tulajdonképpen befejezi földi szolgálatát, kivéve néhány eseményt — törvényszéki tárgyalását és kivégzését —, amelyre három nappal később kerül sor. Most folytatja az írástudók és a farizeusok ostorozását.

Még három alkalommal kiáltja: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók!” Először azért mond rájuk jajt, mert megtisztítják ’a pohárnak és tálnak külsejét, belül azonban tele vannak azok fosztogatással és mértéktelenséggel’. Ezért így inti őket: „Tisztítsd meg előbb a pohár és a tál belsejét, hogy a külseje is tiszta lehessen.”

Ezután jajt mond az írástudókra és a farizeusokra belső romlottságuk és rothadtságuk miatt, amit megpróbálnak külső ájtatossággal elpalástolni. „Hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz — mondja —, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak halott emberek csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Végül pedig abban nyilvánul meg a képmutatásuk, hogy sírokat építenek a prófétáknak és feldíszítik azokat, hogy az emberek figyelmét az ő jó cselekedeteikre irányítsák. Pedig — ahogy Jézus feltárja —, ők ’azoknak a fiai, akik megölték a prófétákat’. Valóban, bárki, aki le meri leplezni a képmutatásukat bizony veszélyben van!

Folytatva beszédét, Jézus a legerőteljesebb leleplező szavait mondja el: „Kígyók, viperák fajzata — mondja Jézus — hogyan menekülhetnétek meg a Gyehenna ítéletétől?” Gyehenna az a völgyszakadék, amely Jeruzsálem szemétlerakóhelyéül szolgál. Jézus tehát azt mondja, hogy az írástudók és a farizeusok, gonosz viselkedésük miatt örökké tartó pusztulást szenvednek majd.

Azokra nézve, akiket kiküld mint képviselőit, Jézus ezt mondja: „Azok közül némelyeket megöltök és megfeszítetek, másokat közülük megostoroztok zsinagógáitokban és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igazságos vér, amely kiömlött a földön az igazságos Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig [akit a 2Krónika Jojadának nevez], akit a szentély és az oltár között megöltetek. Bizony mondom nektek, mindezek reá következnek erre a nemzedékre”.

Mivel Zakariás bátran ostorozta Izrael vezetőit, azok „összeesküvést szőttek ellene, és a király parancsára megkövezték őt Jehova házának udvarában”. De — ahogy Jézus megjövendöli — Izrael megfizet majd minden kiontott igazságos vérért. Meg is fizetett 37 évvel később, i. sz. 70-ben, amikor a római seregek elpusztították Jeruzsálemet és több mint egymillió zsidó is elpusztult.

Amikor Jézus erre a rettenetes állapotra gondol, az lehangolja őt: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! — jelenti ki még egyszer — mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk egybegyűjti csibéit a szárnyai alá! De ti nem akartátok. Íme, elhagyottá lesz nektek a ti házatok!”

Jézus ezután hozzáteszi: „Mostantól kezdve nem láttok engem mindaddig, amíg azt mondjátok: ’Áldott, aki Jehova nevében jő!’ ” Az a nap Krisztus jelenlétének napja lesz, amikor eljön égi Királyságába és az emberek hitszemükkel meglátják őt.

Jézus most olyan helyre megy, ahonnan megfigyelheti a templomperselyeket és a tömeget, amint pénzt dobnak azokba. A gazdagok több pénzérmét dobnak bele. Azután egy szegény özvegyasszony érkezik és két csekély értékű, kis pénzdarabot dob a perselybe.

Jézus odahívja a tanítványait és ezt mondja nekik: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott bele, mint az összes többi, aki pénzt dobott a perselyekbe.” Bizonyosan csodálkoztak, hogyan lehetséges ez. Ezért Jézus megmagyarázza: „Azok mindannyian a feleslegükből adakoztak, ő azonban az ő szegénységéből adta mindazt, amije volt, az egész vagyonát.” Miután ezeket mondta, Jézus utoljára távozott el a templomból.

A tanítványok, látva a templom méretét és szépségét, felkiáltottak: „Tanító, nézd micsoda kövek és micsoda épületek!” Valóban, a kövekről azt mondták, hogy több mint 11 méter hosszúságú, több mint 5 méter szélességű, valamint több mint 3 méter magasságúak voltak!

„Látjátok ezeket a nagy épületeket?” — válaszol Jézus. „Nem marad itt kő kövön, hogy le ne romboltatnék.”

Miután ezeket mondták, Jézus és a tanítványai átmentek a Kidron-völgyén és felkapaszkodtak az Olajfák-hegyére. Onnan le lehetett látni a fenséges templomra. Máté 23:25-24:3; Márk 12:41-13:3; Lukács 21:1–6; 2Krónika 24:20–22.

◆ Mit tesz Jézus a templomban végzett utolsó látogatásakor?

◆ Hogyan nyilvánul meg az írástudók és a farizeusok képmutatása?

◆ Mit jelent „a Gyehenna ítélete”?

◆ Miért mondja Jézus, hogy az özvegyasszony többet adakozott, mint a gazdagok?