Jézus élete és szolgálata

Amikor Krisztus megérkezik Királyság-hatalomban

JÉZUS még együtt van tanítványaival az Olajfák-hegyén. Válaszul arra a kérdésükre, hogy mi lesz a jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének jele, most az utolsó példázatot mondja el nekik a három példázatból álló sorozatból. „Amikor az Emberfia megérkezik az ő dicsőségében és vele együtt az összes angyalok — kezdi Jézus —, akkor leül dicsőséges trónjára.”

Az emberek nem láthatják az angyalokat azok égi dicsőségében. Ezért emberi szemek számára láthatatlan az Emberfia, Jézus Krisztus megérkezése az angyalaival. Ez a megérkezés az 1914-es évben történik. De mi a célja? Jézus így magyarázza: „És elébe gyűjtetnek az összes nemzetek, és ő elkülöníti az embereket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől. És a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja.”

Leírva, mi történik azokkal, akiket a kedvező oldalra állít, Jézus ezt mondja: „Akkor a király azt mondja a jobbján levőknek: ’Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától számotokra elkészített királyságot!’ ” A juhok nem uralkodnak majd Krisztussal az égben, hanem mint földi alattvalók öröklik a Királyságot. „A világ megalapítása” akkor történt, amikor Ádám és Éva először hozott létre gyermekeket, akik a javukra fordíthatták az emberiség megváltásával kapcsolatos isteni gondoskodást.

De miért kerültek ezek a juhok a Király kiváltságos jobb oldalára? „Mert éheztem — válaszolja a Király — és ennem adtatok; szomjaztam és innom adtatok; idegen voltam és vendégszeretettel befogadtatok; mezítelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és gondoskodtatok rólam; börtönben voltam és eljöttetek hozzám.”

Mivel a juhok itt vannak a földön, tudni szeretnék, hogyan tehettek ennyi jót égi Királyukkal. „Uram, mikor láttunk téged éhezni és enned adtunk volna, vagy szomjazni és innod adtunk volna? Mikor láttunk idegennek és befogadtunk volna vendégszeretettel, vagy mezítelennek és felruháztunk volna? Mikor láttunk téged betegen vagy börtönben, és elmentünk volna hozzád?”

„Bizony mondom nektek — válaszol a Király —, amennyiben megtettétek eggyel e legkisebb testvéreim közül, énvelem tettétek meg.” Krisztus testvérei a 144 000-nek még itt a földön levő maradék tagjai, akik ővele uralkodnak majd az égben. És velük jót tenni annyit jelent, mintha ővele tennék.

Ezután a Király a kecskékhez szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és angyalainak készíttetett! Mert éheztem, de nem adtatok ennem; szomjaztam, de nem adtatok innom. Idegen voltam, de nem fogadtatok be vendégszeretettel; mezítelen voltam, de nem ruháztatok fel; beteg voltam, börtönben voltam, de nem gondoskodtatok rólam.”

A kecskék azonban így panaszkodnak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegennek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?” A kecskék kedvezőtlen ítéletben részesülnek ugyanazon az alapon, amiért a juhok kedvező ítéletet nyernek. „Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel e legkisebbek közül, énvelem nem cselekedtétek ezt meg” — válaszolja Jézus.

Krisztus jelenléte tehát a Királyság-hatalomban az ítéletnek az időszaka lesz, közvetlenül a dolgok e gonosz rendszerének a nagy nyomorúságban történő befejezése előtt. A kecskék „elmennek az örökké tartó levágásra, az igazságosak pedig az örökké tartó életre. Máté 25:31–46; Jelenések 14:1–3.

◆ Miért kell Krisztus jelenlétének láthatatlannak lennie, és milyen munkát végez el abban az időben?

◆ ilyen értelemben öröklik a juhok a Királyságot?

◆ Mikor került sor „a világ megalapításá”-ra, és miért éppen akkor?

◆ Milyen alapon lesznek az emberek megítélve akár mint juhok, akár mint kecskék?