Olvasók kérdései

A hírek szerint egyes kórházakban — miután az újszülött világra jött — megtartják a placentát és a köldökzsinórt, hogy bizonyos dolgokat kivonjanak a bennük lévő vérből. Nyugtalanítson ez egy keresztényt?

Sok helyen semmi ehhez hasonló nem fordul elő, így a keresztényeknek nem kell nyugtalankodniuk. Ha egy kereszténynek alapos oka van azt hinni, hogy abban a kórházban, ahol szülni fog, ilyen gyakorlatot folytatnak, helyes lenne, ha egyszerűen tájékoztatná az orvost arról, hogy a placentát és a köldökzsinórt semmisítsék meg, és semmilyen módon ne használják fel.

Sokféle gyógyszerkészítményt nyernek biológiai forrásból, akár állati vagy emberi forrásból is. Bizonyos hormonokat például a vemhes lovak vizeletéből vonnak ki. A tetanuszszérum egyik forrása a lovak vére, a betegségek legyőzéséhez szükséges gamma-globulint pedig már régóta az emberi placentában (méhlepényben) lévő vérből nyerik. A placentákat néhány kórházban megtartják és lefagyasztják, később pedig a gyógyszer-laboratóriumok összegyűjtik őket, hogy az ellenanyagokban gazdag vért olyan eljárásnak vethessék alá, amely során kivonják belőle a gamma-globulint.

Az utóbbi időben a kutatók azt állítják, hogy a méhlepényből nyert vért sikeresen használják fel a leukémia egyik válfajának a kezelésében, és elméletük szerint ez a fajta vér hasznos lehet néhány immunrendszerzavar esetében, vagy a csontvelő-átültetést is helyettesíthetné. Ezért bizonyos fokú hírverést keltenek az olyan szülők körül, akik a méhlepényből kivonatják a vért, amelyet ezután lefagyasztatnak és tároltatnak, arra az esetre, ha gyermekeik kezelése terén esetleg hasznosítható lenne az elkövetkezendő években.

A placenta vértartalmával való ilyesféle üzérkedés aligha hat csábítólag az igaz keresztényekre, akik Isten tökéletes törvénye alapján irányítják gondolkodásukat. Teremtőnk szentnek tekinti a vért, mivel az az Istentől kapott életet jelképezi. A vérnek az általa engedélyezett egyetlen felhasználási módja az áldozatokkal volt kapcsolatban, az oltáron (3Mózes 17:10–12; vö. Róma 3:25; 5:8; Efézus 1:7). Máskülönben a teremtményekből eltávozott vért a földre kellett önteni, így szabadulva meg tőle (3Mózes 17:13; 5Mózes 12:15, 16).

Amikor a keresztények elejtenek egy vadat, vagy levágnak egy házityúkot vagy egy malacot, kieresztik a vérét, és megszabadulnak tőle. Nem kell szó szerint a földre önteniük, mivel a lényeg az, hogy megszabaduljanak a vértől, ahelyett hogy bármilyen más módon felhasználnák.

Azok a keresztények, akik kórházba kerülnek, úgy tudják, hogy a szervezetükből kikerülő biológiai termékeket megsemmisítik, legyenek azok akár a szervezet salakanyagai, akár egy beteg szövet vagy a vér. Igaz, az orvos talán azt szeretné, hogy először végezzenek el bizonyos vizsgálatokat, mint amilyen a vizeletvizsgálat, a daganatos szövet kórtani vizsgálata vagy a vérvizsgálatok. Ezt követően viszont megszabadulnak ezektől a termékektől, a helyi törvénnyel összhangban. Egy kórházban ápolt betegnek aligha szükséges kifejezetten hangot adnia a kívánságainak ebben a vonatkozásban, mert ésszerű és orvosi szempontból is bölcs, hogy eltávolítsák az efféle biológiai termékeket. Ha a betegnek alapos oka lenne kételkedni abban, hogy vajon követik-e ezt a szokványos gyakorlatot, megemlíthetné ezt az érintett orvosnak, és kijelenthetné, hogy vallási okok miatt azt kívánja, hogy semmisítsenek meg minden ilyen terméket.

Azonban, ahogy már említettük, egy átlagos betegnek ritkán kell ilyesmi miatt aggódnia, mivel a méhlepénynek vagy más biológiai termékeknek a megtartását és az újrahasznosítását sok helyen még csak fontolóra sem veszik, rutinszerűen pedig még kevésbé gyakorolják.

Az Őrtorony 1997. január 1-jei számában megjelent, „Iszonyodjunk a gonosztól!” című cikk, úgy tűnik, a pedofíliára irányította a figyelmet. Mi ennek a viselkedésmódnak a meghatározása?

A Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary a következőképpen határozza meg a „pedofíliát”: ’fajtalankodás, különösen gyermekekkel szemben’. Ennek a viselkedésmódnak a különböző fajtáit elítéli az 5Mózes 23:17, 18. Isten itt azt mondja, ellene van annak, hogy valaki templomi prostituált legyen („vagy »kéjfiú«, azaz olyan fiú, akit fajtalankodás végett tartanak”, NW, lábjegyzet). Ezek a versek azt is megtiltják, hogy ’Isten házába’ bevigyék egy „eb” („valószínűleg egy pederaszta; olyan valaki, aki végbélen keresztül közösül, főleg fiúkkal”, NW, lábjegyzet) bérét. Ezek a szentírási és világi hivatkozások rámutatnak, hogy Az Őrtorony arról beszélt, amikor egy felnőtt szexuálisan molesztál egy gyermeket, amibe beletartozik a tapogatás is.