„Félék az Istent”

AZ IZRAELITÁK egyiptomi rabszolgasága idején a héber bábák, Sifra és Puá nehéz helyzetbe kerültek. A fáraó — abbeli erőfeszítéseiben, hogy megpróbálja megfékezni az idegenek gyors szaporodását — ezt parancsolta ezeknek az asszonyoknak: „Mikoron héber asszonyok körűl bábálkodtok . . . , ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen” (2Mózes 1:15, 16).

Sifra és Puá „félék az Istent”, ezért összeszedték bátorságukat, és „nem cselekedének úgy, a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik”. Életben hagyták a fiúgyermekeket, noha bátor kiállásuk miatt könnyen veszélyes helyzetbe kerülhettek volna. Jehova ezért „jól tőn . . . a bábákkal”, és megjutalmazta őket életmentő tetteikért (2Mózes 1:17–21).

Ez a beszámoló kihangsúlyozza, mennyire értékeli Jehova azokat, akik őt szolgálják. Tekinthette volna Sifra és Puá tetteit úgy, mint bátor, de pusztán emberbaráti cselekedetet. Végtére is, egyetlen józan gondolkodású nő sem ölne meg egy csecsemőt! De Jehova kétségtelenül figyelembe vette azt a tényt, hogy néhányan az emberektől való félelem miatt kegyetlen dolgokat képesek megtenni. Tudta, hogy ezeket a bábákat nem csupán az emberi jóság, hanem az istenfélelem és az Isten iránti odaadás indította.

Milyen hálásak lehetünk azért, hogy olyan Istent szolgálhatunk, aki emlékezetében tartja hűséges tetteinket! Igaz, talán egyikünk sem volt még olyan hitpróba alatt, mint amilyet Sifrának és Puának kellett kiállnia. Mégis, amikor szilárdan kiállunk amellett, ami helyes — az iskolában, a munkahelyünkön, vagy bárhol másutt —, Jehova nem veszi magától értetődőnek lojális szeretetünket. Sőt, „megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6). Igen, „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek” (Zsidók 6:10).